Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Oszlay István: Iskolák a jövőnek

Iskolák a jövőnek A FŐVÁROS KÖZÉPISKOLA-ÉPÍTÉSI PROGRAMJA Az 1985/86-os tanévvel a fővárosban a középiskolák felé lódult a második demográfiai hullám. Az elkövetkező esztendőkben a tanulólétszám 1988-ig fokozatosan, ezt követően pedig hirtelen emelkedik. Az osztályok létszáma jelenleg is magas, és az utóbbi húsz évben nem épült középiskola Budapesten. Baj van? Nincs. Gondok azonban lesznek, annak ellenére, hogy a főváros ezúttal elébe ment a feladatnak. 1985 elején nagyszabású középiskola-építési program kezdődött, amelynek megvalósítása során — a tervek szerint — huszonegy középiskola épül az ezredfordulóig. Az első négy gimnázium már az idén szeptemberben megnyitja kapuit. Az ezredfordulóig tartó középiskola-építési program gazdája a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztálya. A „megbízólevél" 1984 januárjában érkezett a művelődési főosztályról — tételesen felsorolva, hogy melyik kerületben hol, milyen típusú középiskola épül a beruházás első ütemében —, azzal a kéréssel, hogy négy iskolának már az 1986/87-es, további háromnak pedig az 1987/88-as tanévre kell elkészülnie. Nem mindennapi feladatra vállalkozott hát a főváros, hiszen csak a program első ütemének építési költsége mintegy 2,5 milliárd forint. Nagy s újszerű feladat várt a főosztályra is. Rendelet írja elő ugyanis, hogy kétmillió forintnál nagyobb összegű munkára csak versenytárgyalás útján adhat megbízást a kivitelezőknek. A versenytárgyalások megszervezésén és lebonyolításán túl számos feladatot és kötelezettséget is magára vállalt annak érdekében, hogy az iskolák határidőre elkészüljenek. Az első hét középiskola építésére 82 ajánlat érkezett a vállalatoktól. Érthető, hiszen biztos munkalehetőség, tisztes haszon kecsegtette őket. A legtöbben nemigen gondolták, hogy milyen keményen kell majd megküzdeni a megbízásokért. A kétfordulós verseny második menetében már csak harminc ajánlat csatázott. A licitálás kezdetén még csak 500 ezer forintos tételekkel „játszadoztak" a vállalatok (előfordult, hogy ugyanannál az épületnél 70 millió forint volt a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb árajánlat között), aztán rájöttek, hogy nem babra megy a játék, s tízmilliós összegekkel licitáltak — lefelé. A pályázatok elbírálásánál az árajánlat, a túlvállalkozás megakadályozása, a referencia volt a döntő szempont. Referenciát kértek azonban a kivitelező alvállalkozóitól is, nem holmi akadékoskodásból: a főosztálynak szüksége volt a garanciára, hogy a tervezett munkák határidőre elkészüljenek. Ha tehát valamelyik iskola nem lesz kész két hónappal a tanévnyitás előtt, akkor — s ez példa nélkül áll a hazai gyakorlatban — a kivitelezőnek a törvényesen megállapított kötbéren felül naponta százezer forint extrakötbért is fizetnie kell. És ebben tönkre lehet menni anyagilag is, de erkölcsileg mindenképp. Az építkezés sorrendjének megállapításában az döntött, hogy mely területek voltak alkalmasak az azonnali kezdésre. Az első négy gimnáziumnak ez év júniusának végére kell elkészülnie, tehát a területrendezéssel vagy szanálással késleltették volna a munkakezdést. A kerületek többsége ugyan jó helyet választott, de például az újpesti és az angyalföldi tanács elsőre szanálás alatt lévő területet jelölt ki iskolaépítésre. A Fővárosi Tanács azonban — jogosan — nem vállalta a terület rendezésével kapcsolatos gondokat, kiadásokat. Pálinkás Antal mérnök, a beruházási főosztály főmunkatársa, persze, nemcsak negatív példákat őriz a középiskola-építés történetének kezdeteiről, a versenytárgyalások idejéből, s a már megkezdett építkezések „építési naplójából". Voltak kerületek, amelyektől a „szokásos" 30 nap helyett egy héten belül megjött az építési engedély, ami dicséretes. Két kivitelező, a 23. sz. ÁÉV és a Győr Megyei ÁÉV, többletszolgáltatásként, saját nyeresége terhére, képzőművészeti alkotásokat vásárol az általa építendő középiskoláknak, s ez még akkor is említésre érdemes, ha e gesztusért plusz pont járt a versenytárgyaláson. Versenyfutás az idővel E pillanatban a főváros hét pontján épül középiskola teljes gőzzel, helyenként éjjel-nappal. Aligha lehet érdektelen, hol épül, kik építik, milyen lesz, hol tartanak az építők? íme, a helyszínek! A III. kerületben,a békásmegyeri lakótelepen, a Csobánka téren az Integral, a IV. kerületben, a káposztásmegyeri lakótelepen a 23. sz. ÁÉV, a XIII. kerületben, a Vizafogó lakótelepen a Hajdú-Bihar Megyei ÁÉV és a XVIII. kerületi Thököly úton szintén a 23. sz. ÁÉV épít gimnáziumot. Nem csupán funkciója miatt hasonló a négy intézmény. E gimnáziumok — s a programban épülő valamennyi középiskola — csaknem azonos, 7000-7100 négyzetméteres alapterületen épülnek. Azonos elvek szerint kapcsolódnak egymáshoz az oktatási helyiségek is, mert belső funkcionális rendszerük tipizált. Az épületek formája, külső megjelenése azonban egyedi, illeszkedik a környezetéhez, s van közöttük magastetős is tetőtér-beépítéssel. Hasonlítanak abban is, hogy mind a négy 16 tanulócsoportos gimnázium. Ez a meghatározás, persze, csak az alaptantermek számát jelöli. Közös vonásuk még, hogy mindegyikhez terveztek uszodát, mégpedig oly módon, hogy ha most nem telik rá, később is megépíthessék. A III., Bécsi úti egészségügyi szakközépiskolánál (1987-ben kerül átadásra) például a tornaterem alatt hagytak helyet az uszodának, ami ily módon mintegy 20 millió forinttal olcsóbb annál, mintha külön építenék meg. A Csobánka téren a gimnázium a játszótérből „kiharapott" egy jókora darabot. A terület — elkerítve — immár az iskolaudvar szerves része, de a környék lakossága továbbra is használhatja sportudvarként. De nemcsak itt. Az épülő középiskoláknak funkciói közé tartozik az állandó nyitva tartás, hogy kulturális-, sport- és játéklehetőséget találhasson ott felnőtt és gyerek egyaránt. Az egyes épületrészek, így a nagyobb közösségi terek, termek a hozzájuk tartozó kiszolgálóhelyiségekkel éppen ezért szeparálhatók. Hogy milyenek lesznek ezek az iskolák? A nyertes pályaművek megvalósították azokat az elképzeléseket, funkcióbeli feladatokat, amelyeket a tendertervek tartalmaztak. Az épületek kiala-20