Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Kérdésünk: Mit vár a VII. ötéves tervtől?

KÉRDÉSÜNK: fosztogatói. A videónak nincs erős hatása, de több mint 50 ezer játszókészülék van már nálunk, meg kell hát tanulnunk együtt élni a videóval, az új helyzetben meg kell találni a filmszínházak funkcióját. — Milyen lépéseket tesz az új szituációban a FŐMO? — A mozik programjának kialakításakor a rétegigények szerint igyekszünk differenciálni. Fel kell erősíteni a mozinak azt a sajátosságát, amivel semmi nem versenyezhet: az élmény kollektív megélésének lehetőségét. Amit, persze, döntően befolyásol a vetítés minősége, a kényelem, a személyzet udvariassága, a tisztaság. — Bővül-e a FŐMO mozihálózata? — Nem valószínű, hogy új mozit tudunk építeni az új lakótelepeken, de a különböző művelődési intézményekben megteremtjük a rendszeres vetítés lehetőségét. Van néhány olyan filmszínházunk, amelyet bizonyosan meg kell szüntetnünk. Leromlott műszaki állapotban vannak, nem elég kihasználtak. Felújítunk viszont több mozit: folyamatban van a Felszabadulás rekonstrukciója, a következő években kerül sorra a Puskin és a Kinizsi. Jelenleg 75 filmszínházunk van. Átlagos kihasználtságuk 42 százalékos, ezt nagyon alacsonynak tarjuk. A rossz kihasználtság egyik oka az, hogy a mozik jelentős része igen nagy befogadóképességű; ezekre a 80-as évek második felében nincs szükség. Persze, nem a belvárosi mozikról van szó. — Hogyan alakul majd a filmkínálat? — Mintegy kétszáz új filmet mutatunk be. Emellett régebbi művek forgalmazásával szeretnénk a kínálat színességét megőrizni. 1985-ben igen sok „sikerfilm" ellenére csökkent a mozilátogatók száma. Ez figyelmeztető jel: a problémák megoldását nem csupán a műsorpolitika megváltoztatásával kell elérni, hanem például a filmszínházak üzemeltetésének racionalizálásával. Például alacsonyabb létszámmal. Akár a szerződéses formát is megpróbálhatjuk. — Nyilvánvalóan a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordítanak a hazai film forgalmazására. — A magyar filmekre természetesen különösen figyelünk, hiszen az, hogy milyen sikert érnek el Budapesten, későbbi fogadtatásukat is befolyásolja. Kiemelt feladatról van szó. Akkor járunk el tisztességesen, ha minden magyar alkotásnak megadjuk a siker és a bukás lehetőségét. Csak földgázzal A gázfogyasztók száma 1985 végére elérte az 560 ezret a fővárosban, igaz, közü-18 lük 113 ezren még városi gázt használnak. A VII. ötéves terv legfontosabb feladata a kettős gázellátás megszüntetése, a földgázra történő átállás befejezése. A tervek szerint, 1989 végén kizárólag földgázt használnak majd Budapesten. — Milyen ütemezés szerint végzik az átállítást? — kérdeztük Zombor Gábor vezérigazgatót. — Gyorsítottuk a munka ütemét, s évenként 30-35 ezer lakásban végezzük el az átállítást. Jelenleg még több száz kilométer hosszú városi gázt szállító közterületi gázvezetékrendszert kell alkalmassá tennünk földgázüzemre. A korábban általánosan alkalmazott csőcsere és a hálózatkezelési eljárások helyett előtérbe kerül a földgáz kondicionálása, amely lehetővé teszi, hogy a nagy értékű öntöttvas vezetékek jelentős része tovább szolgáljon földgázvezetékként. Az átállítás kivitelezése leköti a vállalat munkáslétszámának nagy részét, sőt, külső vállalkozók bevonására is szükség van. Nehéz a készülék átállítás anyag- és alkatrészgondjait megoldani, és igen nagy anyagi megterhelést jelent, hogy az át nem állítható készülékek helyett a vállalatnak cserekészüléket kell adni. — Hány új fogyasztóra számítanak a következő öt évben? — Előreláthatólag 14 ezer fogyasztónk lesz évente, a tervidőszakban összesen mintegy hetvenezer. Megjegyzem, ez a VI. ötéves tervhez viszonyítva valamivel szerényebb fejlődés az országos energiagazdálkodás szempontjaira vezethető vissza. — A legutóbbi tervidőszakban sok vezetéket építettek helyi erőből. Mi várható ezen a téren a VII. ötéves terv idején? — A gázszolgáltatás határainak kiterjesztése a közeljövőben is elsősorban helyi erőből valósul meg. Az elmúlt öt évben 240 kilométer gázvezeték létesült így, a VII. ötéves terv előirányzata pedig 400 kilométer. A lakosság érdeklődése pillanatnyilag igen nagy. Az évi 100 kilométernyi lakossági vezetéképítés mellett hatvanhetven kilométer vezeték épül közpénzből, nagyobbrészt rekonstrukciós, kisebb részt hálózatfejlesztési célból. — Milyen a vállalat munkaerőhelyzete? — Kiegyensúlyozottnak nevezném, a háromezres létszám stabilnak mondható, a fluktuáció jelentéktelen. A városigázgyártás felszabaduló épületeit szervizállomássá és korszerűen szervezett kirendeltséggé alakítjuk át. Hasonlóan jelentős változás elé néz a Köztársaság téri központi telephely is, ahol felszámoljuk amúgy is kitelepítésre ítélt ipari létesítményeinket. Helyükön központi szolgáltató üzemet alakítunk ki, ezzel is igyekszünk javítani a lakossági ügyfélforgalom jelenlegi helyzetén. Egyúttal megszüntetjük a telephely bántóan rendezetlen képét. — Miként alakul a vállalat pénzügyi helyzete? — Az új gazdasági szabályozó rendszer — amennyiben újabb módosítás nem lesz — lehetővé teszi, hogy a vállalat saját forrásaiból fedezze szükséges kiadásait. A VII. ötéves tervidőszakban évi 920 millió forint áll rendelkezésünkre, ebből évi nyolcszázat fordítunk fejlesztésre. A földgázra történő átállítás befejezéséhez mintegy 650 millió forintra lesz szükség. Legköltségesebb beruházásunkra, a csőhálózat építésére átlagosan félmilliárd forintot fordítunk évente. A könyv semmit nem veszít varázsából Nemrégiben hosszabb cikket tett közzé Kiss Jenő, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója a Könyvtáros című folyóiratban. írásában az intézmény 1972-85 közötti fejlődését elemezte. 1972-ben és 1985-ben tárgyalta ugyanis a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága önálló napirendi pontként a könyvtárhelyzetet, s a két dátum közt eltelt időszakot a legutóbbi negyven év legsikeresebb évtizedének nevezte. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a főváros közművelődési könyvtári ellátása így sem éri el jó néhány vidéki városunkét, vagy akár a legtöbb európai nagyvárosét. Ellentmondásos helyzet — vajon feloldható-e a következő öt évben? — Budapesten — magyarázza a főigazgató — vannak alapellátási hiányosságok. Örvendetes jelenség viszont, hogy olvasóink száma évről évre nő. Ennek oka nem a mi tökéletességünk, hanem az, hogy 14 év alatt 50 százalékkal nőtt könyvtáraink alapterülete, új könyvtárak létesültek Kőbányán, Kelenföldön, Kispesten, Lőrincen, a Dagály utcában, s ezek szivacsként szívták magukba az új olvasókat. De még így is sok az ellátatlan terület. Nincs megfelelő fiók például az Örs vezér környékén, Újpalotán, Békásmegyeren. Az utóbbi évtizedben létrehoztunk néhány olyan intézményt, amely megfelel a kor követelményeinek: nemcsak elemi szórakozási igényeket elégít ki, hanem az önművelés, informálódás fontos színtere is. A következő öt év alatt négy lakótelepen, a 111., XIV., XV. és a XVII. kerületben kellene kialakítani 1000-1500 négyzetméter alapterületű könyvtárat. Ezenkívül néhány kisebb intézményre is szükség van,