Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Dr. Buza Péter: A Diana fürdő kövei

mes lenne egyszer valamennyinek utána járni, milyen sorsra jutottak. A több mint száz antik kőfaragvány jó része közgyűjteményekbe került, de jelentős többségük kallódva lappang valahol. Kuzsinszky összeállításának budapesti jegyzékében a tizenkettes sorszámmal jelölt tételcsoport tartalmazza a Diana fürdő folyosóján állott római kövek adatait. Egy mészkőből faragott oltár (magassága 67 centiméter), egy csonka kőtábla (50 x 70 centiméteres), egy mérföldmutató oszlop, ugyancsak mészkőből, állítólag Pilisvörösvár határában került elő a földből, s egy ideig a terézvárosi bíró, Ramaszetter Ferenc házában, a Háromdob (ma: Dob) utcában volt kiállítva, míg aztán Pfeffer Ignác meg nem vásárolta. Azt is tudjuk: az 1840-es évek elején - közepén. Okkal esik több szó erről a henger alakú kőről, tekintettel arra, hogy az Alt-féle metszeten is látszik, a gyűjtemény egyik legszebb darabja volt, s a Dianában is előkelő helyen állt: közvetlenül a bejárat mellett, a bal oldalon. Átellenben ágaskodott a hetvenkét centi magas kőoroszlán. Ez az ötödik tétel a 12 csoportban. A negyedik egy kerek szobor, női alakot ábrázol. Feje, válla nincsen, s mintha csak félig faragta volna ki a kétezer éve élt mester: a chiton redői felettébb elnagyoltak, de mégis kecses, harmonikus alkotás. A női szobroknak ama családjába tartozik, amelyeket a művészettörténet a halikarnasszoszi mauzóleum Artemisz-szobrára — mint mintára — vezet vissza. A leírás a fentieknél több adatot tartalmaz, a szerző rekonstruálja a feliratokat, összefoglalja a kövekre vonatkozó irodalmi adatokat és így tovább. Számunkra ennél jóval fontosabbak azonban a részletes ismertetést bevezető sorok: ,,A legújabb időkig Pesten, a Diana fürdő épületében több római kő állott, de amikor két év előtt azt lebontották, a Péteri testvérek, kik a házat akkor eladták, elvitték onnan, s most a Nagykorona utca 26. szám alatt egy raktárhelyiségben vannak elzárva." Péteriék rejtélye Péteri testvérek — írja Kuzsinszky. Nyilván közismert pesti polgárok, másként nem intézné el ilyen summásan említésüket. De kik lehettek? A Rokken föltételezte új tulajdonosok? Vagy talán valamiféle ingatlanügynökség: házak, telkek adásvételét közvetítették? A telekkönyv nem segít megfejteni a rejtélyt: a hajdani 24-es számú lipótvárosi négyszáz négyszögöl 1905-ben még Pfefferék nevén volt bejegyezve. Ami pedig a „Péteri testvérek" nevű firmát illeti, nyoma sincs a cím- és névtárakban. Mégis: ezek vezetnek nyomra, csak éppen nem szabad kihagyni a böngészésből egyetlen esztendőt sem. A budapesti cím- és lakjegyzék 1899. évi kötetében ez áll. „Péteri (Pfeffer) Ödön, fürdőtulajdonos, Ferencz József tér 3." Ez volt a Diana-ház egykori címe! A Dianáé, amely tehát mindvégig az időközben nevet magyarosító Pfeffer család tűzi bejárat bal oldali fülkéjében Minerva szobra. Az erős nagyítás ellenére csak a kontúrokat tanulmányozhatjuk, de így is nyilvánvaló, hogy azonos a Leányfalun fellelt szoborral lajdonában maradt — szó sincs róla, hogy a hanyatló üzletmenet miatt eladták az utolsó években, és szó sincs pangásról. S persze, hogy ismerte mindenki Pesten a Péteri — azaz a Pfeffer — testvéreket: Péteri Ödönt, aki végül is a kereskedelemügyi helyettes-államtitkárságig vitte. Ferencet, az ügyvédet, és Ignácot — ezen a néven már a harmadik a családi leszármazástáblán — a divatos gyermekorvost, a későbbi egyetemi tanárt. Maga a régi tulajdonos gondoskodott tehát a ház kőemlékeinek megmentéséről, ők maguk voltak, akik — nyilván átmenetileg — a Nagykorona (ma: Alpári Gyula) utca egyik épületének raktárában elhelyezték a fürdő ékességeit. Az egykori Nagykorona utca 26-os — azaz Alpári Gyula utca 16-os — számú ház is ott van már, ahol a Diana, csak éppen nem a csákányos napszámosok, hanem paxitos lőmesterek voltak funerátorai. Néhány éve röpítették a levegőbe ezt az ugyancsak Hild tervezte lakóházat, hogy a helyén felépítsék a kerületi IKV műhelyházát. Mellesleg, nem volt előnyös a csere: ez az új ház merénylet az utcakép, a városrész harmóniája ellen. Itt hát nincs mit keresnünk. Ha netán valami véletlen folytán mégis itt maradtak volna Diana ókövei, nincs olyan hatalom, amely visszaperelhetné azokat az elmúlástól. Egy család regénye Amikor hosszas nyomozás, adattárak cédulatömegének, leltárkönyvek íveinek, irattárak aktáinak böngészése után meggyőződésemmé érlelődött a feltételezés, hogy ezek a kövek nem kerültek közgyűjteménybe, egyetlen reményem maradt: a család. Csakhogy Péteriék mára úgy megfogyatkoztak, hogy hírmondó is alig maradt közülük. Ödönt az ötvenes években kitelepítették, ott halt meg a kis jászsági faluban; családja nem volt. Ferenc három fia közül egy sem él már, s ahol maradtak utódok, nem magyar honpolgárok. Béla fia, Gedeon Amerikában él. László gyermekei Kanadában. Ferencnek volt egy lánya is, ő svéd állampolgár. Két lánya közül az egyiknek NSZK, a másiknak Anglia a választott hazája. Ignácnak, az orvosnak két gyermeke volt. Tibor Magyarországon öngyilkos lett, lányát Budapesten halálra gázolta egy gépkocsi. Egyetlen özvegyasszonyt lehet itthon kérdezni a család dolgairól, de Péteri Lászlónét soha nem érdekelték a régi históriák. A felmenők olajképeit apránként eladta a bizományinak, az íróasztalt, amely mellett hajdanán Széchenyi dolgozott a Dunaferedőház első emeletének sarokszobájában, régen pénzzé tette. Régi iratok? Fényképek? A válasz könnyű kis nevetés: „Ugyan már! Semmi! Semmi! Ugye mondtam, hogy kár volt idefáradnia..." Nem volt kár! Ferenc fia Ferencnek — ugyancsak ügyvéd — patvaristája volt az 22