Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Szalay Péter: Hányan mozdulunk?

sport iránti igény, s olyan felfutásra lehet számítani, amelyre utoljára a hatvanas években volt példa, amikor a Kilián jelvényszerző mozgalom szólította a pályákra a sportolni vágyókat. (A mozgalom megújult azzal, hogy szabályzatában az önkéntességet, a folyamatosságot, a rendszerességet és a sokoldalú testedzés meghonosítását írta elő. — A szerk.) Túl vagyunk tehát a mélyponton, ahová, furcsa módon, éppen akkor jutottunk, amikor az egész magyar társadalmat pezsgés, az életszínvonal emelkedése jellemezte. Kezdtünk jobban élni, a korábbiaknál többet megengedni magunknak, és — szép lassan — elkényelmesedtünk. A felfutás éveit kellett volna kihasználni, s lépni — a jövő érdekében — a testnevelés és a tömegsport területén is, elsősorban a létesítmények, a lehetőségek hosszú időre meghatározó bővítésével. A társadalmi gondok növekedésével, a gazdasági helyzet romlásával ezek a feladatok lekerültek a napirendről, vagy a másodikharmadik vonalba szorultak. Nehéz volt elfogadtatni és megérteni, hogy a testkultúra is elengedhetetlenül fontos része az általános emberi kultúrának, másképpen fogalmazva: a fejet nem lehet elválasztani a testtől. — Való igaz, hogy feltételek dolgában állhatnánk jobban, sőt, sokkal jobban is, de azt sem lehet egyvégtében hajtogatni, hogy kevés a pálya, nincs elég uszoda, és így tovább. Csak néhány példa. Nagyszerű kezdeményezésnek számított a lőrinci sportcsarnok felépítése, ahol ezrek leltek sportolási lehetőséget. Követésre méltó példa a Kelen SC-é, ahol megteremtették a lakóhelyi sport kereteit. Az Albertfalvi Közösségi Ház ugyanúgy, amelyből száz hasonló elkelne a fővárosban. Említhetem a városligeti Petőfi Csarnokot is, ahol a sportolás hagyományos formái mellett az úgynevezett divatsportok hódolóit is nyitott kapukkal várják. Folytathatom a sort a Csepeli Papírgyár uszodájával, amely messzemenően szolgálja a vállalati érdekeket, hiszen a gyárhoz köti a dolgozókat, és vonzerejével hozzájárul a szükséges vállalati létszám utánpótlásához is. Azt hiszem, hogy a BHG-nál sem bánták meg a sportcsarnok építését, hiszen az nem csupán az élsport érdekeit szolgálja, hanem a dolgozóknak és családtagjainak is nagyszerű felüdülési lehetőséget nyújt. Sportpályák és csarnokok építésére, persze, csak prosperáló vállalatoknak van módjuk, ahol a helyzet kevésbé biztató, ott szabadulni akarnak a fontos létesítményektől, még ha a vállalat dolgozói neheztelnek is. — A tapasztalatok nem igazolták a várakozást. A pályák kapuja ma is tárva van, de a pályák üresek. Bebizonyosodott, hogy nem elég hívni, csábítani kell az embereket, méghozzá vonzó és változatos programmal, mert unatkozni, ácsorogni otthon vagy a házuk előtt is tudnak. Az egyesületek nem érdekeltek a szervezésben, hiszen nekik nincs szükségük a felnőttekre, csak a fiatalokra, azokat pedig az iskolákban keresik. A kisebb egyesületek talán vállalkoznának, azoknak viszont egyéb feladatok megoldása köti le az erejét. Bármennyire hihetetlenül hangzik is, de a lakosság számára megnyitott fedett létesítmények sem büszkélkedhetnek táblás házzal. A Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya 13 millió forintot áldozott ezekben a létesítményekben az ügyelet megszervezésére, de, azt hiszem, ennek egy része kidobott pénz volt. Szombaton és vasárnap minden kerületben 4-5 oktatási intézmény tornaterme várja a sportolni vágyókat. Ahogy én és a kollegáim tudjuk, a leggyakrabban a diákok töltik meg a termeket, ha megtöltik... A főváros vezetői szerint a különböző korosztályok és rétegek szabadidősportjának tervszerű fejlesztése eredményesen halad. Mire alapozzák ezt? — A fővárosban 25 lakóterületi sportegyesület működik, s mintegy százötvenezren sportolnak rendszeresen ezek sportcsoportjaiban, tanfolyamain és rendezvényein. A lakóhelyi sportegyesületek szolgáltatásai elsősorban a divatos sportágakra összpontosulnak. Az alapvető működési feltételeket az önköltséges tanfolyamok bevételeiből teremtik meg, de ötmillió forint úgynevezett központi támogatással a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal is segít. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a jó, pontosabban, a hosszan tartóan jó szolgáltatásokért szívesen áldoznak a fővárosiak. Néhány kerületben azért nem tapasztalható lényeges fejlődés, mert a helyi tanácsok nem biztosítják az induláshoz és működéshez szükséges erkölcsi és anyagi támogatást, ezek hiányában pedig csökken a vállalkozó kedv. A BTSH elnökének adatai szerint több mint 210 kondicionálóterem működik Budapesten, amelyekben 190 fő- és 150 mellékfoglalkozású tanfolyamvezető várja a jelentkezőket, s rajtuk kívül körülbelül ezer társadalmi aktivistára is számíthatnak. Mindezek ellenére a lakóterületi sportegyesületeknek csak egy része tud igazán megfelelni a lakosság növekvő igényeinek. Továbbra is népszerűek a munkahelyeken működő sportegyesületek, illetve a KISZ és a szakszervezet által meghirdetett sportrendezvények. Közkedveltek a munkahelyi olimpia eseményei, ahogy az üzemi bajnokságok és az ünnepi villámtornák is, amelyek jól szolgálják a vállalati és üzemi kollektívák összekovácsolódását. Ugyanakkor egyre erősödik az a tendencia, hogy a dolgozók családi körben, a lakóhelyükön sportolnak szívesebben. — Sok új rendezvény vizsgázott, s bővítette az elmúlt években a választékot. Pozitív példaként említhetem az olimpiai ötpróba eseményeit, a Futapestet, az IBLÍSZ-maratont és az Esti Hírlap Kupa vetélkedőit. Ezek egyre népszerűbbek, és mind nagyobb tömeget mozgatnak. Arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy ezeken a rendezvényeken ismerősek az arcok. Csaknem mindig és mindenhol ugyanazok használják ki a lehetőségeket — ahogy mi mondjuk, ők a tömegsport élsportolói. Eredményként könyvelhető el, hogy a szervezett természetjárók száma a fővárosban már 1984-ben meghaladta az 50 ezret, ám a túrák résztvevői ennél jóval többen vannak. Népszerűek az úgynevezett nyílt túrák és a Hazafias Népfront kezdeményezésére létrejött „Kirándul a család" akció is. Évente mind népszerűbbek az MHSZ honvédelmi sportokban megrendezett versenyei. Továbbra is felszálló ágban van a tenisz: Borg, McEnroe, s persze, Taróczy televíziós szereplései sok fiatallal szerettették meg ezt a nagyszerű és izgalmas, ahogy az öregek mondják, „sírig űzhető" sportágat. Elkelne még vagy félezer pálya Budapesten. (A vállalkozó kedvű gmk-k csak az igények töredékét képesek kielégíteni, s azt is bizony — többnyire — borsos áron.) A legnagyobb bajok a téli sportok körül vannak. Az egy szem műjégpálya felülete túlzsúfolt, természetes jégpályák pedig csak kemény mínuszban létesíthetők. A budai hegyvidék síterepei telítettek, újabban már a megközelítésük is kedvlohasztó, egy-egy szép hétvégén: katasztrófa. Amire pedig nehéz vagy talán lehetetlen magyarázatot találni: a Népstadion és intézményei továbbra is csak szerény eredményekkel szerepelnek a főváros szabadidőközpontjának szerepében, holott így tervezte az Országos Testnevelési és Sporthivatal, valamint a Fővárosi Tanács évekkel ezelőtt. Pedig a város legnagyobb és legjobban ellátott sportnegyede sok gondot megoldhatna, régóta a budapestiek sportolásának központja lehetne. — Erőfeszítéseink mindenekelőtt az iskolai és diáksport fejlődésének meggyorsítására, a szabadidősport széles körű és sokszínű kibontakoztatására összpontosulnak. Az iskolai testnevelés és diáksport mindenhol elsődlegességet élvez, hiszen az iskoláknak kell — a sportegyesületek, a társadalmi szervezetek és a családok eddiginél hatékonyabb támogatásával — egészségesebb tanulóifjúságot felnevelniük. Az érintett társadalmi szervek támogatásával, folyamatosan kialakítjuk a Budapesti Diáksport Szövetség hálózatát, amelynek alapvető feladata a tanulóifjúság széles rétegeinek rendszeres foglalkoztatása lesz. Tovább fejlesztjük a lakóhelyi sportegyesületek hálózatát, amelyek a szabadidő valóban hasznos eltöltését szolgálják, s vonzóvá teszik az egészséges életmódot, a rendszeres testedzés klubszerű és családos formáit. A cél, hogy a tanácsok legyenek a lakossági szolgáltatást végző sportegyesületek bázisai, erkölcsi és anyagi támogatással vállaljanak nagyobb szerepet a budapesti sportmozgalom fejlesztésében. Csaknem két órát töltöttünk együtt a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal elnökének dolgozószobájában. A fővárosi sport vezetője — nemrégiben vette át a kormánykereket — a beszélgetés végén azt javasolta, hogy egy év múltán tűzzük újra napirendre ezt a témát, mert akkor — ez meggyőződése — sokkal több jóról és biztatóról számolhat majd be. Miért is ne teljesítenénk a kérését, főleg, ha jóslata be is válik?! SZALAI PÉTER A fovaros legnagyobb es legjobban ellátott sportnegyede sok gondot megoldhatna, régóta a budapestiek sportolásának központja lehetne 16