Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Jávor Ottó: Feszülő erők

Feszülő erők A terv az egész ország, ezen belül minden egyes állampolgár életének része, biztonságot adó keret, egyéni tervek alapja, figyelemmel kísért, sokszor megvitatott, tehát sohasem csak puszta számadat, teljesítményre ösztönző, jövőnk útját, elgondolásainkat meghatározó lehetőség, melynek minél jobb teljesítése egyéni és közösségi érdek. Az ötéves terveink közötti időrendi láncolat nemcsak a folyamatosságot, tehát a lineáris összefüggést mutatja, hanem a vertikálist is, mert a tervek egymásra épülnek, az új terv alapja a régiek teljesítése. így rakódik egymásra évről évre tudás, tapasztalat, nő a beruházások száma, teljesítményük hatásfoka, a következmény: a kiegyensúlyozott társadalmi légkör. Mindez vonatkozik a Fővárosi Tanács most induló VII. ötéves tervére is, melynek markáns jellemzői közül említünk meg néhányat. A tervre jellemző, hogy nyitott, s ezzel függ össze, egyúttal globális. Ez azt jelenti, hogy bár a terv a fővárosé, de súlyához és jelentőségéhez megfelelően illeszkedik az országos tervbe, nem különül, nem is különülhet el attól, sőt, a célkitűzések megvalósítása során még szorosabb lesz Budapest és a vidék, elsősorban Pest megye, az agglomeráció meg a főváros kapcsolata. Ahogy az előterjesztésből is kitűnik: a népgazdasági terv „Mértéktartó és reális célokat meghatározva a kibontakozás, a gazdasági megújulás programját tartalmazza... lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg növekedjék a felhalmozás és a lakosság fogyasztása, érzékelhetően javuljanak az életkörülmények." Ugyanakkor Budapest — a tervben is — megőrzi sajátos helyét. Ezt a sajátos helyet és a vidékkel való kapcsolatot néhány kiragadott adat is érzékelteti. Több mint 200 ezren járnak be naponta Budapestre dolgozni, akik egyúttal itt vásárolnak be. Az ország kiskereskedelmi forgalmából mintegy 27 %-kal veszi ki részét a főváros, az állami lakásállomány megközelítőleg 55 %-ának a fenntartásáról kell itt gondoskodni, itt üzemeltetik a személygépkocsik közel 30 %-át. Továbbá — még mindig csak tallózva az adatok között — a klinikai és speciális gyógyintézeti kapacitások 50 a a vidéki lakosság ellátását szolgálja. A fővárosban tanul mintegy 25 ezer vidéki általános és középiskolás diák. A középfokú oktatás tanulólétszámának 25 %-a, a felsőfokú oktatás hallgatóinak körülbelül a fele vidéki. S még nem beszéltünk sem az iparról, sem az idegenforgalomról. A főváros tervének másik jellemzője, hogy a város lakosságát, az embert szolgálja. Nem véletlen, hogy Budapest lakói és a város választott vezetői egyaránt magukévá tették az országos tervben megfogalmazott szociális célkitűzéseket, többek között az alacsony jövedelműek és a fiatal házasok lakáshoz juttatásának sokoldalú támogatását, az életkörülményekben meglévő indokolatlan különbségek mérséklését, az időskorúakról való fokozott gondoskodást. A terv átgondolt, előrelátó, kizár minden esetlegességet. A VII. ötéves tervben a Fővárosi Tanács rendelkezésére álló összeg 203.775 millió Ft, amelyből 39.646 millió Ft a kerületi tanácsokhoz jutó támogatás. A központi feladatokra biztosított 164.129 millió Ft-ból 66 °7o a működtetési, 31 °7o a fejlesztési kiadás. A feladatok fontossági sorrendjét a tervre jellemző, már említett emberközpontúság szabja meg. Nem véletlen, hogy gondjaink közül tán a leginkább szorító kerül az első helyre, az otthonteremtés, a családtervezés, a kiegyensúlyozott munka és élet feltétele: a lakás. Az előző, a VI. ötéves terv megvalósításában egyedül a lakásépítésben nem sikerült elérni a kitűzött célt, 12 ezerrel kevesebb lakást adtak át a tervezettnél. A főváros lakásállománya 1985 végén 800 ezer volt. A VII. ötéves tervben még mindig nem lehet kielégíteni az igényeket, mert ahhoz 90-100 ezer lakás megépítésére lenne szükség, s a terv körülbelül 60 ezer új lakással számol. A tervezés szociális szempontjait mutatja, hogy 414 nyugdíjasházi lakás is el fog készülni. A terv racionális, a különböző ágazatok együttműködésére alapozza a teljesítést, s így mind a takarékossági, mind a minőségi szempontok érvényesülhetnek. Igen fontos szerepe van ebben az építőiparnak, mely a lakásépítésen és a tervben nagy súlyt kapott felújításon és rekonstrukción túl az iskola-és kórházépítésben, továbbá a mélyépítésben, a közmű- és közlekedésépítésben is meghatározó. Az elmúlt időszakban megkezdett és szép eredményeket elkönyvelhető iskolaépítés lendületesen folytatódik, figyelembe véve a demográfiai változásokat, a középiskolai hálózat fejlesztése kerül az előtérbe. Nem lényegtelen adat, hogy az egészségügyi intézmények felújítására 2,430 millió forintot fordít a tanács, 204 millióval többet, mint az elmúlt tervidőszakban. A minőségi munka érdekében javulni fog a műszerellátás, s már az említett humánus elvek gyakorlati, az eddiginél jobb, eredményesebb megvalósítására törekszenek a fekvő- és járóbetegellátásban, az alkoholizmus elleni küzdelemben, az idősek gondozásában. A szociális otthonok fenntartására öt év alatt 2,271 millió forint áll rendelkezésre. Az ésszerűség jegyében alakul a fővárosi ipar helyzete is. Továbbra is a szelektív fejlesztés áll az előtérben, figyelembe véve a környezetvédelmi előírásokat. Nő a gépipar, ezen belül a híradástechnika, elektronika, számítástechnika, illetve a gyógyszeripar fejlesztésére fordított beruházás. A közművek szívós munkával biztosítják a lakossági igények kielégítését. Ahol szükséges — elsősorban a peremkerületekben — maximálisan igyekeznek fejleszteni a víz-, a csatorna- és a gázhálózatot. Egyébként ismét jellemző adat: a VII. ötéves terv közműfejlesztési előirányzatának 58 %-a, 7,752 millió Ft lakásépítéssel összefüggő ráfordítás. Hasonló, tehát a lakosságot szolgáló fejlesztést irányzott elő a közlekedés és a kereskedelem is, ezekről már — ahogy az energiaellátásról — részben tájékoztattuk olvasóinkat, részben visszatérően foglalkozunk helyzetükkel. A jellemzők közül még egyet említsünk meg, s ez az előrelátás. A Fővárosi Tanács VII. ötéves tervében ügyeltek az egyes részletek összefüggésére, a kapacitás felméréséből adódó lehetőségekre, és sok esetben lépcsőzetes, a munka közben alakítható kivitelezést hagytak jóvá a tervezők. így a lágymányosi Duna-híd építése előreláthatóan 1988-ban kezdődik, hasonlóképpen nem rögtön, az első tervévben fognak hozzá a Dél-Buda—Rákospalota metróvonal, az új szeméthasznosító építéséhez; a tervidőszak második felében kezdődnek a Madách, az Operett és a Vígszínház felújítási munkái. Csak néhány példát említettünk, de ez az okos gyakorlat más kivitelezéseket is jellemez. Feszítő gondjainkat ismerjük. A terv célkitűzései e gondokat legyűrni akaró, feszülő erőket sejtetnek. Mi hatványozhatja meg ezt az előrelendítő erőt — inkább ki? Kétségkívül az ember. Azok a budapestiek, akik már az előző tervidőszakban 3,5 milliárd forint értékben végeztek társadalmi munkát, azok a tanácsi dolgozók, akik élni tudnak a demokratikusabb légkörben létrejövő nagyobb cselekvési szabadsággal, úgy, hogy nagyobb felelősséggel intézkednek és döntenek, azok, akik otthonuknak tekintik ezt a várost, és tesznek is érte. JÁVOR OTTÓ 5