Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerő Győző: Átkereszteltetett Allah dicsőségére

0!>ií Mks V'ab^cl'ait von mn»<n!>íq <in}it|rívn t Di-ííaiu X cc /hun i djS ./ IV'Í >.tiw n,>n aúiy * I'll t' ?„ (/,- A' /',íf(i Ke// bej fürdője 1721-ben. J.B. Fiscer von Erlach rajza itt. A törökök azonban a védelmi célokról soha nem feledkeztek meg, ezért a Bécsi kapu közelében, feltehetőleg a mai Fortuna és Országház utca középkori lakóházait janicsárkaszárnyákká alakították át. Az egyházi jellegű intézmények rendszerint egy-egy dzsámi körül helyezkedtek el. Az iskolákban szorosan egymáshoz fonódott a vallási és világi tárgyú oktatás. Az elemi alapismeretek elsajátítására szolgáló iskola volt a mekteb, vagyis ,,az a hely, ahol írni tanítanak". Nevezetes volt az Orta-dzsámi mektebje, valamint a Fethijje-dzsámi melletti iskola. A magasabb tudományok elsajátítására szolgált a medresze — főiskola —, több ilyen intézmény működött a török kori Budán. Elsőként említjük a Musztafa pasa mejdánin, Musztafa pasa terén, a Nagy-dzsámi mellett álló egykori főiskolát, amelyet Szokollu Musztafa budai pasa építtetett 1566-78 között. A medreszének jelentős könyvtára is volt, amelynek kéziratos köteteit az 1686-os ostrom idején Luigi Ferdinando Marsigli mentette meg a pusztulástól. A polgári közigazgatás két legfontosabb vezetője volt a kádi, a bíró és a defterdár, a pénzügyi felügyelő. A kádi hivatala, vagyis a mehkeme kapuszu, bírósági udvar, a mai Úri utca valamelyik házában működött. Ugyancsak ebben az utcában volt, az egykori Fugger-házban a defterdár kapuszu, azaz a pénzügyi hivatal. A Várban élénk kereskedelmi élet volt, s ez a piacokon zajlott. A török kereskedők bódéi — legtöbbje műhelyként is szolgált — a város minden terét és valamirevaló utcáját elfoglalták. Oly sűrűn zsúfolódtak össze, hogy „alig lehetett mozogni tőlük". Hangos jelenlétükkel nagymértékben hozzájárultak a keleties városkép kialakulásához. A mai Dísz téren állt az élelmiszerpiac, ahol távoli tájak étel- és fűszerkülönlegességeit kínálták a kereskedők. A mai Tárnok utcának a Mátyás-templom felé eső, kiszélesedő felében ugyancsak piac, vagyis „csarsu" volt a török korban. Innét nem messze — a Büjük-dzsámi közelében — állott a bedesztán épülete. E fedett árucsarnokban különféle textil- és ruhaneműket, valamint iparcikkeket árusítottak. A minden valószínűség szerint alapjaiban is török építmény a XVII. század folyamán tűzvészben pusztult el, sokáig romosán állott, de 1685-ben ismét felépítették. A Hüszrev pasa dzsámi előtti térségben — mai Hess András téren — működött a Hüszrev pasa csarsuszu, Hüszrev pasa piaca. A negyedik hasonló ilyen intézmény a mai Bécsi kapu téren, a középkori Szombatpiac helyén, a Jahudiler mahalleszi, a Zsidó mahalle közelében virágzott. A piac középkori eredetű mészárosbódéit a törökök 1555-ben lebontották. Keleti szokás szerint a különböző mesteremberek és kézművesek szakmáik szerint csoportosultak, s boltjaikkal elfoglalták a városrész egy-egy utcáját, ott árulták portékáikat. Egyedül a török háztartásokban oly nagy szerepet játszó rézedényművesek utcáját, a Kazandzsilar jolut, a Rézműves utcát tudjuk azonosítani: ott húzódott, ahol a mai Szentháromság utca. Mielőtt a Város és a külvárosok török kori helyrajzáról szólnánk, említsük meg a vár és a Várnegyed, az les kale és az Orta hiszár jelentősebb védműveit, elsősorban azokat, amelyeket másfél százados uralmuk alatt a törökök építettek. Természetesen a vár középkori védőműveinek jó részét a megszállók is használták, egynémelyikük török neve is utal eredeti rendeltetésére. Ezek egyike a déli Nagyrondella, a török Büjük frengi kuleszi, a Nagy frengi bástya, és a vár délnyugati sarkán álló, a közelmúltban helyreállított Buzogánytorony, a Kücsük frengi kuleszi, azaz a Kis frengi torony. A Várhegy nyugati oldalán a Belső vár északnyugati sarkán magasodó sokszög-keresztmetszetű tornyot, a Karakas pasa kuleszit középkori maradványok felhasználásával 1618-21 között Karakas Mehmed budai pasa emeltette. A tornyot a XIX. század végén nagyrészt lebontották, de részben eredeti formájában helyreállítva ma ismét látható. Az Orta hiszárt — a Középső várat — a XVII. század folyamán a törökök jelentősen megerősítették. Kivált annak nyugati és északnyugati szárnyát. Ebben az időben épült a már korábban említett Kászim pasa bástya, valamint a nyugati várfalszakasz és annak fokozott védelmét biztosító, belül ágyútermes rondellák, mint az Eksi as kuleszi, a Savanyúleves bástya, valamint a tőle északabbra lévő Veli bej kuleszi, Veli bej bástyája, amelynek neve feltehetőleg még a helyén állott korábbi bástyáról származott át a ma is álló toronyra. A vár északnyugati sarkát csaknem 50 méter átmérőjű, kazamatás bástyát a törökök még akkor is Toprak kuleszinek, Föld bástyának nevezték, amikor azt már kőből építették. Átépítése Musza pasa nevéhez fűződik, aki 1631-1644 között három ízben képviselte a szultán hatalmát Budán. Az 1686-os ostrom során a rondella ágyútermei beomlottak, maguk alá temetve a bástyán fölállított ágyúkat is. Az Esztergomi rondellának is nevezett földbástyától keletre, az északi várfalat erősítő egyik kis bástyát Sziavus pasa kuleszi, azaz Sziavus pasa tornyának nevezték. Itt áll az 1686-os ostrom során, a Vár védelmében elesett utolsó budai pasának, Abdurrahmánnak jelképes síremléke. Sziavus pasa tornyától keletre, közel a Bécsi kapuhoz, az Országos Levéltár épülete mögött álló, belsejében kazamatás rondellát 1650-53 között Murád budai pasa építtette. A Murád pasa kuleszi, amely részben a Bécsi kapu védelmét is szolgálta, a visszafoglalás harcai során jelentős mértékben elpusztult, ám később újjáépítették. A Bécsi kapu és az Erdélyi bástya közötti várfalszakaszon állott a Mahmud pasa kuleszi, Mahmud pasa tornya, az előbb említett bástyához hasonló építmény lehetett. A tornyot 1667-70 között Mahmud budai pasa építtette. A nyomtalanul eltűnt bástya emlékét megörökítő, díszesen faragott feliratos vörös márvány táblát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A Halászbástya legmagasabb tornya helyén állott erősséget — amely mélyen kinyúlt a várfal vonulatából — a törökök Haber 37