Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerő Győző: Átkereszteltetett Allah dicsőségére

kuleszinak, Hír toronynak nevezték. Meglehet, talán azért, mert innen messzire elláthattak a túlsó sík vidékre. Noha valójában nem a Vár területén húzódott az a török védműrendszer, amely a mai Víziváros déli részét kettévágta, közvetve mégis annak védelmét szolgálta. Ez a fal a Vízi kaputól indulva a Várhegy oldalán lefutva a Duna-parton álló török vízmű — dolab — épületéhez csatlakozott, és a Dunáról a várba vezető út biztosítására szolgált. A mai Királylépcső nyomvonalának lefelé menet a bal oldalán lefutó falat először a XVI. század végén, 1599-1600 között Lala Mehmed pasa emeltette. Az 1684-es budai ostromot követően azonban Sziavus aga tervei alapján itt két, sokszög alaprajzú bástyával megerősített kőfal épült. A fal felső végén állott — a jelenlegi gyermekjátszótér helyén — a nagyobbik Altun tábie, az Arany bástya, tőle délebbre, a Hunyadi János út fölötti szakaszon a Gümüs tábie, az Ezüst bástya. A védőfalat a mai Fő utca vonalában kapu törte át, amely az ugyancsak falakkal védett Ahorluk bölmesszibe, az Istálló falszorosba vezetett. Ez a nagyjából a mai Clark Ádám tértől délre elterülő — és lényegében a védelmi rendszerhez tartozó — rész az egykor itt állott középkori királyi istállók után nyerte török nevét. Az Istálló falszorost délről a Várhegy keleti lejtőjén lefutó északi cortinafal zárta le, amelynek délkeleti sarkát az Urudzs aga tábieszi, Urudzs aga bástyája védte. A kis kerek torony mellett, a mai Lánchíd utca vonalában nyílott Urudzs aga kapuja, amelyen keresztül folytatódott a délre vezető országút. Nem messze a kaputól a déli cortinafalat egy nagyméretű kerek bástya, az Ali pasa burdzsu, Ali pasa bástyája zárta le, amely részben a Dunába épült. Ezt a tornyot a korábban itt állott középkori védmű felhasználásával Szejjid Ali pasa építtette a XVII. század derekán. E bástya közelében volt a Budát és Pestet összekötő hajóhíd budai hídfője. A Külső várost — vagy amint azt Evlia Cselebi is nevezte, a Büjük várost, a Nagy várost — ugyancsak fallal övezték. A Várhegy és a Duna közötti területen fekvő Várost a mai Mártírok útja és a Bem utca vonalában húzódó erős falvonulat zárta le. Ebből több kapu nyílott. A legjelentősebb volt a mai Fő utca és a Bem utca találkozásánál emelt Horosz kapuszu, Kakas kapu, amely a városba vezetett. A városfalat a Duna partján s részben annak a vizében álló nagyobb kerek bástyatorony, a kapu védelmét szolgáló Horosz kapuszu tábieszi, azaz, Kakas kapu bástya zárta le. A XIX. században ezt is lebontották. A városfalat 1565-66 között Arszlán budai pasa emeltette, de igen valószínű, hogy a védmű építése csak az őt követő Szokollu Musztafa pasa idejében fejeződött be. A török korban a mai Víziváros területe is több bőimére, valamint mahallére oszlott. Az egyes bölméket nagyjából keletnyugat irányú falak választották el. A Kakas kaputól délre nagyjából a mai Corvin tér északi részéig ért a Szülejmán pasa bölme, tőle délre pedig a Tojgun pasa bölme terült el. Mindkettő egy-egy XVI. századi budai pasa nevét viselte. A zegzugos utcákkal szabdalt, aránylag sűrűn beépített város mahalléinak központja itt is leginkább egy-egy dzsámi volt. Föltehetőleg ezeket is az egykor itt állt középkori templomokból, egyházi intézményekből alakították ki. Lehetséges, hogy a mai Csalogány utcában feltárt Szent Péter-templom is dzsámiként szolgált a hódoltság idején. A mai Fő utca északi végén húzódott az Oszmán bej mahalle városnegyed. Központja a Fő utca és Kacsa utca kereszteződésénél állott Oszmán bej dzsámi volt. Az épület 1770-es évekig nagyrészt épségben állott, de a XVIII. század végén lebontották. Ismeretlen művész akvarellje örökítette meg 1770-ből való állapotát. Valamennyi mahalléja közül azonban a Tojgun pasa mahalle volt az Alsó város legjobban kiépült városrésze és a negyed szellemi központja. Tojgun pasa alapítványai a középkori Ágoston rendiek temploma és kolostora helyén épültek. Valójában a mai Fő utca nyugati oldalán, a Corvin tér és a Ponty utca által határolt területen. A róla elnevezett dzsámin kívül — amelynek maradványait a mai alsó-vízivárosi — az egykori kapucinus templom őrzi — itt is működött egy medresze — főiskola, egy mekteb, valamint fürdő és megannyi bolt szolgálta az itt élők kényelmét. Az Alsó város déli kapuja, az Ali pasa kapuszu vezetett a Tabánba. E települést nem övezték fallal. A külvárosnak számító Tabán egyik nevezetessége volt az itteni hőforrások mellett épült néhány fürdő. A Tabánban működő tímárműhelyeknek is jó hírük volt. A sűrűn lakott település több mahalléból állott. Dzsámijai közül említésre méltó a mai Szent Katalin-templom helyén állott — és ma már nyomaiban sem fellelhető — Musztafa pasa dzsámi, amelynek építője a török építészet legnagyobb mestere, Khodzsa Mimár Szinán (1489-1588), egyebek között az edirnei Szelimije dzsámi építője. A meleg forrásoknál épült híres fürdői voltak a Tabánnak a Jesli direkli ilidzsasszi, a „Zöldoszlopos fürdő", ahogy Evlia Cselebi a mai Rudas fürdőt nevezte a kupolát tartó oszlopok egyikének zöldes színe után. A gyakran több néven is szereplő fürdők közül a Kücsük ilidzsa, Kis fürdő, a mai Rác fürdő helyén állott. Ennek török kupolacsarnoka alatt ma is működik a fürdőház. Közel a Duna-parthoz, a Zöldoszlopos fürdőtől délre egy hán állott, amelyet a törökök — nyilván az említett fürdő közelsége miatt — Zöldoszlopos ilidzsa hánjának neveztek. Budán több derviskolostor is működött. Az írott források szerint az említett hán közelében — talán attól északra — Hindibaba tekkeszi és Muhtárbaba tekkeszi nevü kolostorok hirdették Allah dicsőségét. A hódoltság idején a Gellérthegy kopár sziklái fölött egy erőd is jelezte a katonai hatalom állandó jelenlétét. A Csardaknak nevezett megerősített hely — amelyben dzsámi és tekki is volt — a Tabánt védte, de valójában elővárként vigyázta a kulcsfontosságú katonai és igazgatási központot: Budát. Az Alsó város északi falán kívül — az attól északabbra fakadó hőforrások környékén, a középkori Felhévíz területén — a török korban ugyancsak volt egy kisebb település. Itt Arszlán pasa 1565-66-ban lőpormalmot — baruthane — építtetett, és a helyet megerősítette. Veli bej itt egy sáncművet emeltetett. Az 1686-os ostrom viszontagságait átvészelt négysaroktornyos Baruthane épületét a XIX. század végén bontották le. A hőforrások vize a lőpormalom kerekeit is hajtotta, ugyanakkor fürdőzési célokat is szolgált. A forrásokban említett Tahtali ilidzsa, Deszkás fürdő talán a mai Lukács fürdő helyén állhatott. Bekir efendi fürdője talán az út másik oldalán lehetett. Az itteni török fürdők közül ma már csak a Veli bej ilidzsaszi, Veli bej fürdője, többkupolás épülete, illetve annak jelentős része maradt meg. A visszafoglaláskor császári tulajdonba került. A pompás épületet Fischer von Erlach a XVIII. század elején rajzban örökítette meg. Az épület már akkor Kaiserbad, vagyis Császárfürdő néven volt ismeretes. A mai Frankel Leó út és a Gül baba utca sarkán állott Gül baba hektási kolostora, amelyben a visszafoglaláskor Marsigli egykorú feljegyzése szerint 60 dervis lakott. A tekke fölött emelkedő magaslaton, a mai Rózsadombon Gül baba türbéje állott, amelyet a szent életű bektási dervis sírja fölé 1543-48 között a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed építtetett. A ma is álló síremlék nemcsak a törökök, de az egész mohamedán világ elismert zarándokhelye. Ma is sok látogatója van. A türbe körül a török korban temető volt. A török Buda épületeit és építményeit az 1686-os utolsó ostrom során jelentős hadi károsodások érték. Ami az ostrom után véletlenül megmaradt, a későbbi századok folyamán jószerivel elenyészett. Omladozó falaikat lebontották. Igen kevés maradt hírmondónak. Ezek, ha átépítve is — de a mai városképet gazdagítják jelenlétükkel. 38