Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerő Győző: Átkereszteltetett Allah dicsőségére

GERŐ GYŐZŐ ÁTKERESZTELTETETT ALLAH DICSŐSÉGÉRE A budai Vár és a város épületei épségben jutottak a török kezére. A megszállás első időszakában ezeket vették használatba, majd sajátos igényeik szerint átalakították. A középkori Buda arculata kezdetben szinte alig változott, mindaddig, amíg a keleti, török városképre oly jellemző építmények: az újonnan emelt dzsámik és fürdők, a medreszék — főiskolák — vagy türbék kupolás épületei meg nem jelentek a Duna menti városban. Az oszmán-török stílusban fogant épületek a korszak végére egyre inkább keletiessé változtatták Buda arculatát, mely a keleti és a nyugati művelődés sajátos találkozásáról tanúskodott. Atörök hódoltság alatt lényegében a város utca- és térhálózata is megőrizte eredeti szerkezetét, legföljebb a nevüket változtatták meg. Kezdetben az egyes utcák magyar elnevezését használták, csak később adtak nekik török neveket. Minthogy a mohamedán városokban — így Budán is — a város részeit nem utcák és terek szerint, hanem házcsoportonként különböztették meg — ezt nevezték mahallénak —, így lett például a középkori Mindszent — a mai Úri — utcából ebben az időben Mindszent utca mahalleszi, vagy az Olasz — mai Országház — utcából Olasz utca mahalleszi. A Várhegy déli részén álló egykori királyi palotát és erődítményt a törökök Belső várnak (les kale), a tőle északra elterülő polgári Várnegyedet pedig Középső várnak (Orta hiszár) nevezték. A Várhegy és a Duna között elterülő és ugyancsak részben erődített rész volt a Külső vár vagy Város, amint azt magyar szóval is nevezték. A törökök Buda elfoglalását követően elsőként a templomokat alakították át dzsámikká, legelsőként pedig a Várban álló Nagyboldogasszony — ma Mátyás — templomot, amelyet a Várat meghódító szultán tiszteletére Szülejmán-dzsáminak neveztek. Ez volt a Vár vallási központja a Nagy — vagyis Büjük-dzsámi, amelyet később Eszki-, azaz Régi-dzsáminak is neveztek; itt tartották szeptember 2-án a hálaadó imádságot. A magyar királyok palotájában álló, Alamizsnás Szent János tiszteletére emelt kápolna is hasonló sorsra jutott. Ez lett a Szeráj-dzsámi — mivel a törökök a palotát szerájnak nevezték — vagy másik nevén Enderun, azaz Belső-dzsámi. A mai Várszínház helyén álló középkori Szent János-templom szentélyét a törökök megszüntették — Pasa-dzsámi lett belőle, majd a XVII. századtól kezdődően Szeráj-dzsáminak is nevezték. A mai Dísz téren állott Szent György-templomból, amelyhez „oszmánli módra" karcsú minárét emeltek — Orta-dzsámi, Közép-dzsámi lett. Evlia Cselebi szerint azért, mert a dzsámi a vár középpontjában állt. A Szultán Szülejmán dzsámitól északra — ugyancsak a Dunára néző oldalon —, a mostani Hess András téren állt a középkori Szent Miklós-templom, amelyet már 1555-ben Hüszrev pasa dzsámi néven említenek. A templomból átalakított dzsámi építője a híres boszniai Gazi Hüszrev pasa volt. A Vár északnyugati végében épült középkori Mária-Magdolnatemplomot (amelynek tornya és részben romjai ma is állanak) jó ideig megkímélték, és a keresztények birtokában maradt. Eger elfoglalását követően azonban azt is elvették, és a győzelem emlékére Feith — vagy Fethijjé-dzsámi néven szolgálta a muzulmán hívők lelki épülését. Az írott források a Vár területén a már felsorolt dzsámikon kívül még több, feltehetően kisebb dzsámikról és mecsetről is említést tesznek, ezeknek pontos helyét csak részben ismerjük. A mai Úri utca északi végén, valahol a klarisszák temploma és klastroma helyén állt a Hamam vagy Kirba, azaz Fürdő- vagy Puttonyos-dzsámi. Nevét a közelében lévő s egyben a Vár egyetlen török fürdőjéről nyerte. Híres volt az Aga-mecset, valamint a Kücsük-, azaz Kis-dzsámi, mindkettő valahol a Vár déli részében állhatott. Alapjaiban is oszmán-török építésű volt a Belső vár nyugati részében — emelt Murád pasa dzsámi, amely 1651-52-ben épült, Kara Murád budai pasa alapítványából. Ő volt, aki a mai Színház utca 5-7. számú telken állott pasapalotát is jelentős mértékben átalakíttatta, az eseményről Evlia Cselebi, a Budát jól ismerő török világutazó is beszámolt. A magyar királyok hajdani palotájába a budai pasák soha nem költöztek be; az épületek és az erődítmények katonai célokat szolgáltak. Termeiket megosztották, az ablakokat pedig megszűkítették. A török források a palotát Kizil Elma, azaz Piros Alma néven említik. A Zsigmond király által emeltetett, de befejezetlen Csonkatorony a Zindán kuleszi, a Börtöntorony gyászos nevet viselte. A Belső várat elválasztó szárazároktól délre, a mai Mátyás-kút mellett kialakitott szabálytalan tér volt a Báli pasa mejdáni, Báli pasa tere, nevét a második budai pasától, Kücsük Bálitól kapta. A mai palota déli díszudvarának egy részét, tehát a középkori palota belső udvarát pedig Szeráj mejdáninak, vagyis Palota térnek nevezték a törökök. A szárazároktól északra, a mai palotaegyüttes északi homlokzata előtt húzódó kaputoronnyal is megerősített várfal közötti tér az itt lévő Topháne után a Topháne mejdáni, vagyis Arzenál tér nevet kapta. Az itt lévő műhelyekben dolgoztak az ágyúöntők, fegyverkovácsok. A Belső várnak a Topháne térre, a Külső várba vezető északi kapuját Dilendzsi kapuszunak, Koldus kapunak nevezték, talán azért, mert itt könyöröghettek alamizsnáért a várban őrzött rabok, hogy a szabadulásokhoz szükséges váltságdíjat összekuporgassák. Tulajdonképpen a polgári élet színtere azonban a falakkal és bástyákkal ugyancsak megerősített Külső vár (a mai Várnegyed); valamint a mai Víziváros és az alsó hévizeknél, a Várhegy déli lábánál elterülő külváros, a Debakhanenak, Tabakhanenak, Cserző telepnek nevezett település, amelyet a magyarok Tabánnak neveztek. E városrész ma is őrzi régi nevét. A Várhegyen hosszan elnyúló erősség északi végében a Becs kapuszu, a Bécsi kapu déli részén, a mai Dísz tér déli végénél a Dunára néző oldalon a Vízi kapu, nyitott nyugati felében állt a Kászim pasa által 1667-68-ban nagyméretű rondellával megerősített Ova kapusza, Mező kapu (a középkori Fehérvári kapu) nemcsak dzsámik, de számos más egyházi és világi intézmények is álltak 36