Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - TÖRÖK VILÁG BUDÁN

ban ütőóra is van: ez volt az első és utolsó óra, mit a török birodalomban láttunk, mert kis ütőórákon kívül, miket keresztény potentátok küldenek nekik, egyebük nincsen, s ráadásul bánni sem tudnak velük. Sokan közülük nappal a nap, éjszaka pedig a hold járása szerint igazodnak, bár leginkább a városokban vannak talizmánjaik, vagyis papjaik és káplánjaik, kik a napszakokat valamiféle vízmércékkel állapítják meg; onnan tudják, hogy hamarost pirkadni kezd, s akkor a templomaik mellé épített magas, kerek tornyokból nagy hangon kiáltozván az embereket istentiszteletre szólongatják. Harangozás helyett másodszor akkor kiáltanak és szólítanak templomba, mikor napfölkelte és dél között félidő van, majd megint délben, aztán vecsernye idején, legutoljára pedig, mikor a nap lenyugszik. Magas hangon teljes erejükből rikoltoznak, s közben ujjukkal befogják a fülüket... A török papok úgy ordítoznak, mint nálunk a béresek, mikor egymást szólongatják, vagy mint a zsidók az iskoláikban, s hangjuk sokkal távolabbra elhallatszik, mintsem az ember gondolná. Másnap újfent a városba mentünk, és szemlélődtünk; mikor aztán hajóinkhoz visszatértünk, láttuk a lator taljánt, ki török hitre tért, s kit a törökök nagy lovascsapattal kísértek a városba. Ezért erről valamit meg kell jegyeznem. Elöl vonult mintegy háromszáz török katona, vagyis azab hosszú puskával vadul kurjongattak, némelyikük lövöldözött is, azután néhány lovas, vagyis a kapitányaik, utánuk öt zászlós, kik vörös lobogókat vittek, majd fülsértő török muzsika következett, síppal, hegedűvel és kobozzal, a zenészek mögött léptetett a kutya talján cifrán felszerszámozott lovon, mellette mindkét oldalról egy-egy török előkelőség lovagolt őt közrefogván. Skarlátvörös, rókamállal bélelt bundát viselt, hozzá darutollas török turbánt, kezében nyílvesszőt szorongatott, s egyik ujját föltartotta, így tévén hitet a török vallás mellett. Mögötte kürtösök haladtak, egyfolytában fújván kürtjeiket, utánuk pedig háromszáz török lovas lovagolt, igen szép díszöltözetben, tarka hiúzbőrrel fölcicomázva, kik olykor kurjongattak, olykor lovukat táncoltatták, örömüknek még számos egyéb jelét is adván. Midőn a kapuhoz érkeztek, megálltak, imádkoztak, és nagy hangon mindnyájan háromszor elkiáltották: Lá-ilála illá Allah, Mohamed rezsul-ullah, azaz: Nincs isten Allahon kívül, Mohamed Allah prófétája; majd eképpen hitvallást tévén, háromszor a levegőbe lőttek. Ennek utána ugyanezen rendben elvonultak hajóink mellett szüntelen kujongatással, minden bizonnyal a mi bosszantásunkra. Mondta pedig egy csausz, egy augsburgi születésű böszörmény német, ki sok évvel ezelőtt szintúgy török hitre tért, hogy neki, mármint annak az olasznak a pasa pompás lovat ajándékozott, és szolgálataiért napi 20 aszpert ígért. De példa nélkül áll, hogy a pasa ilyen bőkezű lett volna, minthogy elébbvaló janicsároknak sincs ilyen magas zsoldjuk, s mint mások mondották, év múltával ebből kegyelemkenyér lesz. A csausz nyilván azért beszélt így, hátha még valakit rávehet, hogy szintúgy töröknek álljon, de Istennek hála, nem így történt... (1591) EVLIA CSELEBI török világutazó: „Nyolcvan botot ütve rá, az álmát kiverik" Buda városrészeiben, mikor Szulejmán szultán azt elfoglalta, oly szép és díszes házak voltak, hogy valamennyi csársija és bazárja, minden háznak erkélye és ablakai kristályhoz hasonló üveggel voltak díszítve, s minden háznak tetejét kékes ón ékesítette. Sárgaréz lemezzel, vörösréz-, deszka- és ónlemezekkel fedett házak voltak, s valamennyi festett ház volt. Még mostanában is megvan azokból a különös festményekből néhány százezer különféle alak és művészi kép némelyik ház kapuján és falán. E városnak minden szögletfejénél egymással szemközt három-négy vastag karika (pranka) volt vasláncokkal áthúzva; helyeik most is felismerhetők. Minden szögletfőnél a házak egészen boltozottak... Budának Kizil Elma palotája. E palota terén hasonlíthatatlan fehér márványból egy gyönyörű nagy medence van, melybe a magyar mesterember khoszreváni korsó nagyságú csiga-alakokat öntött bronzból oly módon, hogy a csiga éppen szarvait mutatja ki házából. E csigák fölé egy nagy bronz-serleget oly mesterséggel helyezett el, hogy olyant nem lehet készíteni, mert e bronz-serlegbe harmincnegyven ember belefér. A serleg szélén a folyóvizekre vonatkozó versek és költemények vannak magyarul felírva. Köröskörül ijesztő, gonosz arcú manók (div) fehér fejéből tiszta víz folyik a márvány medencébe. A keresztények, mikor a vízbe dobták a keresztet, ennek a szélén mulattak. E medencéből kifolyó vizek a tér alatt levő ciszternákban gyülemlenek össze. A vár lakói ezt nem igen pazarolják. A Topkháne-tér, Báli pasa lere mind föld alatti ciszternák fölött vannak. A környékbeli imárétoknak és e Kizil Elma palotának esővize mind e ciszternákba gyülemlenek össze. E medence előtt van Murád pasa dzsámija; kicsiny, de szép művészi munka, mináretje kőből van... Magyarország királyainak saját lakásául egy hasonlíthatatlan magas kastély szolgált, melyben negyven lépcsőn kell felmenni, s melyről széltében regélnek. A benne lakókat a nap nem éri. Ablakai az egész környező síkságra néznek. Egymás mellett 340 kisebb-nagyobb szoba van rajta... A hozzáértő emberek előtt nem titok, hogy ez a vár néhányszor ostromot látott, s akkor e palotát rombolások érték, de ismét helyreállíttatott. Mi haszna azonban, ha a régi munkája szerint nem készíthették el. Jelenleg a palotában a felügyelőn kívül senki sincs. A palota pincéi puska-, nyíl-, íj-, kard-, pajzs-, alabárd-, nyárs-, dárda-, lőpor-, lándzsa-, balta-, kés-, ásó-, lapát-, nafta-, kátrány- és szurokkal telis-tele vannak. Kincstárainak kulcsa a felügyelő kezében van. Minden este vacsora után, e palota közelében levő zenetoronyban kilencszeres oszmán zenekar játszik, s minden éjjel kétezer katona őrködik egész reggelig. Óráról órára húsz vár-aga deressel és bottal az őrséget végigjárja. Ha valamelyik őrt kissé elszunnyadva találják, felébresztik, s nyolcvan botot ütve rá, az álmát kiverik. E vár ugyanis az egész keresztény nemzetnek szemében van. Sőt úgy tesznek, mintha Buda az övék volna, s a kiknek a régi időben Budán házuk és birtokuk volt, azokat, miként hajdan, gazdagoknak tartják s leányaikat hozzájuk adják. A hét király eleget erőlteti is a bécsi királyt, mondván: „Vegyük el Budavárát..." A csársi és bazár. E középső várban mindössze háromszáz iparosnak van boltja. Noha bedesztánja elpusztult is, de a városban mindenféle értékes szövet megkapható. Valamennyinél díszesebb a fűszeresek csársija. Mindegyiknek a boltja díszes és tekintélyes. Öt kereskedő-fogadója van. Csorgója csupán egy van. E város meredek kősziklán álló magas vár, ezért nem lehetnek drága vízművei. Ezernyi teherszállító ló hordja a Duna vizét korsókban, s a város lakóit ezek látják el vízzel. Egyetlen csorgója a pasa dsámijának háremkapujánál, Ahmed bég mauzóleuma mellett levő egy csövű, jó vizű csorgó. A vizét alulról a Dunából egy ügyes frenk mesterember úgy vezette fel, hogy mesterségén az ész elbámul. A Duna partján egy nagy torony van. E toronyban különféle kerekek forognak, és e kerekek lapátjai egymásután a Duna vizére csapkodnak, s a Duna ez erőszak által korsókba megy és szökőkút gyanánt mindig felebb menesztetvén, egész a középső várban levő csörgőig jön, a hol megtisztulva folyik ki. Olyan csodálatos mű ez, hogy látni kell. Közkútjai. Hetvenöt helyen vannak közkútjai: Szulejmán khán kútja, Uláma pasa kútja, Arszlán pasa kútja, Aga kútja, Kodsa Musza kútja, s még több ólomtetejű kútja van. Negyven helyen sziklába vágott házi kútjai vannak, melyek a régi időből maradtak meg. E városban százhetven pince-ciszterna van, s a tetőkről lefolyó esővíz mind e ciszternákba gyűlik össze. E középső várban csakis egy kis fürdő van. Vizét a Dunából hozzák a vízhordók. A város egészen le van kövezve; ha eső van, az utcákat kiseprik, s a szennytől és piszoktól egészen megtisztulnak. E középső várnak levegője is nagyon kellemes... (1660-64) 35