Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - TÖRÖK VILÁG BUDÁN

ahány Augerius Busbecqkel a városba érkezett. Ezek az emberek — ideértve a pasát is — nem riadnak vissza semmi gaztett elkövetésétől; ezekből tartják fenn magukat. Bennünket pedig birkák módjára számlálgatnak be- és kivonulásaink alkalmával. A budavári Nagyboldogasszony-templomot a törökök főmecsetté alakították át; az oltárt, a sírköveket kirámolták, sok mindent befalaztak. Ájtatosságukat délben végzik. Másik mecsetjük a Szent György-templom, melyet teljesen körbeépítettek. A kutyahitűek a magasra ívelő ablakokat félig befalazták, és azokhoz építették kofabódéikat és viskóikat. A Szent János-kolostor is török mecsetté vált. Ez lett a sorsa a várkápolnának is, míg a Szent Miklós-kolostorból hadiszertárat csináltak. A Magdolna-templom a keresztényeké maradt, akik azonban hitükben meghasonlottak. Két őszbe csavarodott öreg pap a régi kárhozatos módon misézik, míg ketten-hárman lutheránus — részben zwingliánus — istentiszteletet tartanak. Ezért a templomot belül deszkafalakkal részekre osztották. A szentély a pápistáké; itt tartják miséiket, amelyek egyébként gyéren látogatottak, és itt zengik zsolozsmáikat... Mindkét részről durva tudatlanságot tapasztal az ember; még latinul sem tudnak, csak éppen az előírt szöveget. Előbb a lutheránus pappal beszéltem; megkérdeztem, hogy mire oktatja gyülekezetét. Ő azonban állhatatosan kibújt a válaszadás elől és eltávozott a templomból, még a vecsernye vége előtt, nehogy szégyent valljon. Ez a prédikátor nem egyéb fizetett bolondnál. De beszéltem az öreg pápistával is, aki nem tudott latinul válaszolni. Hatvanéves férfiú; ez meg nem egyéb értelmetlen miseszaj kólónál. Ám mind e nagy szerencsétlenségükben és eltiportságukban is a szegény magyar keresztényeknek Isten szaván kívül nincs más vigaszuk — s ezt a lutheránusok nyíltabban hirdetik, mint a katolikusok. Mert a lutheránusok fohászai, melyeket ők a templomban nyilvánosan magyarul mondanak és énekelnek, arról szólnak, hogy Isten meg fogja oltalmazni őket a török hitetlenséggel szemben. (1555) RINHOLD LUBENAU königsbergi orvos, utazó: „Három óránként éjjel-nappal imádkozásra szólítják a hívőket" Február 21-én a janicsárok kíséretében partra léptünk, és megnéztük a várost. Az Alsó városban, a folyó mellett szép, ólomtetős, török imaházat csodáltunk meg. Mellette magas torony, melyet folyosó övez: erről a toronyról — nem lévén harangjuk — a török papok három óránként éjjel-nappal imádkozásra szólítják a hívőket. A templomban számos üveglámpa között két hatalmas, sárgarézből való gyertyatartó áll; a padlókat szőnyegek borítják. A templom közepén magas, kőből épített prédikációs-szék emelkedik. Azt mondják, itt van eltemetve az a pasa, akinek a török császár néhány évvel ezelőtt küldte meg a selyemzsinórt. A templom mellett márványból készült ciszterna látható, teli vízzel, ebből kapják az ivóvizet... Ezután nagy palotához értünk, mellette düledező istálló, benne száz lóval. Nem messze ettől erős téglaépületet pillantottunk meg, amely tiszta kőoszlopokkal cifrálkodott: az idegen kereskedők üzleteinek háza volt... Elsétáltunk a Gellérthegy alatt levő meleg fürdőhöz is. A víz önmagától meleg, ott a forrása; olyan forró, hogy egy disznó is megfőlne benne, a békák mégis zavartalanul úszkálnak a vizében. Ha saját szememmel nem láttam volna, el nem hinném. Némelyek bizonyára gúnyolódnak majd ezen, de bizonyságként mondom: voltunk ott vagy harmincan, akik ezt láttuk. A fürdő török módra, pompás, csiszolt kövekből épült, lépcsőzettel, melyen a vízbe juthat az ember. A víz, amelyben úszni is lehet, egészen égszínkék és erősen kénszagú... ...A várat is felkerestük. Úgy mondják, Mátyás király építette... A városkapu előtt szép kút áll: vizének felszíne forr, alján meg halak úszkálnak. A város hosszú és keskeny, csupán két-három előkelő, eléggé szép utcája van. Az egyik utcában csak zsidók laknak, a másikban keresztények és néhány török. A törökök nagy többsége a tóhoz közeli városrészben telepedett le, mely sokkal nagyobb, mint a felső városnegyed. A pasa és a többi úr palotája is a Duna mellett, az alsó városrészben van... ...A királyi palota tágas és nagy, igen híres a könyvtára, melyet annak idején Mátyás király, Hunyadi János fia alapított. Bécsben a császári könyvtárban megtalálhatók azok a könyvek, melyeket Mátyás király saját kezével írt pergamenre... A palotához tett látogatásunk során bejutottunk egy szép terembe, ahol az ajtótokok és az ablakkeretek, valamint az oszlopok vörös márványból készültek... Jó néhány könyv hever itt egymáson... Mint felvigyázó, egy öreg török használta a helyiséget lakásul. A könyvekből nem akart adni, mondván, hogy a szultán azt megtiltotta. Egy másik teremben... a falakon körös-körül az Erények voltak nagy művészettel ábrázolva. Ez volt, úgy mondták, a királyné szobája... Van ezenkívül itt egy szokatlanul nagy terem, negyvennégy lépés hosszú, tizennyolc széles, bolthajtásos, melyre nagy égbolt van festve, a bolygók és a csillagok állásával, Mátyás király születése idején. (1587) MITROVICEI VRATISLAV VENCEL cseh író: „Lá-ilála illá Allah" Ebéd után fölmentünk a városba, mely a várral egyetemben a Duna jobb partján, dombon terül el; sok még benne a régi magyar építmény. Buda városáról volna mit írni hosszasan, de csupán azt vetem papírra, mit magam is láttam. A város felettébb vidám és elragadó helyen fekszik, dús és bőven termő vidéken, egyfelől szőlőhegyek fogják körül, másfelől kilátni a város mellett folyó Dunára, s a folyón túl Pest városára. Közel s távol kies lankák; bízvást szándékosan választották ki e helyet a királyi rezidencia számára. A városban korábban fényűző házak épültek, melyekben magyar főurak laktak; az épületek részben leomlottak és romba dőltek, részben gerendákkal aládúcolták és befoldozták őket, s legtöbbjüket török katonák lakják. Ezek napi zsoldjából nem futja többre, mint amit elfogyasztanak, megesznek és megisznak; de nincs is miért a házakat megjavítani vagy helyettük újakat építeni, így hát ha az eső becsorog a tetőn, éppen csak arra van gondjuk, hogy bennük száraz helyet találjanak, hová lovaikat állíthatják, és hol maguknak fekhelyet készíthetnek. Ezért aztán az egész török birodalomban nemigen találni szép, költségesen épült házakat — kivéve a főbb városokban a pasák vagy előkelő tisztek házait és palotáit —, mert a köznép leginkább kunyhókban és viskókban lakik. Az elébbvaló pasák és urak ellenben sokat költenek kertekre és fürdőkre, szép lovakra, ágyasokra és ruhákra. Cselédségük pedig, hogy legyen hol meghúznia magát, szintén épít magának hajlékot. A városban így semmi különösebbet nem láttunk ezen omladozó házakon kívül. Midőn a török templom mellett elhaladtunk, megpillantottunk kilenc törököt, kik egymást kezét fogván körben álltak, a kör közepén pedig a papjuk. A pap is, meg ők is veszettül keringtek körbekörbe, és mást sem tettek, mint Allahhoz kiáltoztak, mintha azt mondanák: Uram, hallgas meg minket, iszonytató nagy hangon, hogy mindenfelé elhallatszott; oly sokáig kiáltoztak, mígnem berekedtek, és aléltan a földre rogytak; egy kis ideig aztán fekve maradtak. Ha ilyenkor valaki elszunnyad, s álmot lát, annak álmát a törökök jóslatnak tekintik, és színtiszta igazságnak tartják, ezért jól az eszükbe vésik, bízván benne, hogy idővel beteljesedik. Bementünk a város keresztény templomába, kálvinista prédikátor volt benne a pap. A templom mellett eléggé magas torony áll, melyben 151 garádics vezet a haranghoz, de tilos harangozni. A torony-34