Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - TÖRÖK VILÁG BUDÁN

szükséges kellékekkel is fölszerelték... A szent pénteki napon a vallásvédő padisah ő felsége az államnak összes oszlopaival, a vezírekkel, előkelőkkel, az udvari szolgákkal és az egész sereggel a dsámiba ment. A müezzinek az imára hívó éneket énekelték s az ezán hangjaival szerencséltették Budun városát és környékét... (1541) és a régi nagy hintóbejárókra. Ugyanis a házak elé — mi több: a házakhoz tapasztva — ereszalját, zsibárusbódékat építettek, melyekben a kézművesek török módi szerint a nyílt utcán ülnek és dolgoznak. A Szent György-templom előtt csupa efféle szatócsbódé, de annyi, hogy az ember már körül sem tudja járni. A templomot mecsetté változtatták; mellette egy szen a császár akaratával szemben moccanni sem lehet, és senki sem építhet szép házat önmaga részére. Amikor ezen a napon nyolc kocsinkkal együtt egy szűk, elhanyagolt házba beszállásoltak bennünket, a pasa borbélya és hodzsája nagy garral reánk tört azzal, hogy a csaus miért hozott be bennünket, ilyen sok hitetlent a városba, anélkül, DERN SCHWAN cseh-német származású humanista történetíró: „Semmirekellők, akik fogolyszerzésből élnek" Nyilvános borkimérések most is működnek, de a bort már nem kiáltják úgy ki, mint valaha: „Három, három!" Egy pint bor ára most, a kitett árjelző tanúsága szerint, három magyar dénár. A magyar pénz forgalomban van; két és fél, olykor két magyar dénárért egy akcsét adnak. Pesten a török császár közfürdőt építtetett. Budán Tujgun, a mostani pasa hatalmas fürdőt emelt az Ágoston-rendiek kolostora előtt, amely a feketebarátok hajléka volt; mindenhonnan idefuvarozzák a legszebb köveket. A házak egytől egyig disznóólakká váltak; annyira körülépítették őket, hogy az ember jószerivel rá sem ismer a kapukra Buda 1602-bert. Rézkarc (részlet) török szokás szerint épült új torony, melyről az ő hodzsáik kukorékolnak. A Fugger urak házában most a török kincstartó lakik; a ház előtt fából készített lóistálló, mely egészen a városházáig elnyúlik. Hans Preuss háza előtt is egy vályogból épített lóistálló látható, és a Nagy utcán, ahol Haller János lakott egykor — végestelen-végig házakhoz tapasztott viskók, egészen a Nagyboldogasszony templomáig. Egy bég elkonfiskálta a Magdolnatempíom melletti házakat, ahol a mészárszékek álltak, és tanodát, valamint mecsetet, s ez utóbbi mellé kerek tornyot építtetett; közönséges, póri ízlés szerint való építkezés az egész. S tette mindezt azért, hogy megmutassa: mekkora építkezésekre telik egy pasának vagy nemzetségnek. S minthogy az említett célra számos házat elkobozott — mészárszékeket, Sárkány Ambrus házát stb. —, az általa emelt házat hospitálynak épitette, mert ha bármikor kegyvesztettségbe esik, itt kosztjakvártélya mindenkor lesz — vagyis az egész nem más, mint álszenteskedés, hihogy a pasától erre engedélyt kapott volna. Mindkettő az emiitett pasának a szolgája; semmirekellők, akik fogolyszerzésből élnek, s ha erre éppen nincs módjuk, akkor ijesztegetés-megfélemlítés útján próbálnak baksishoz jutni. Behrám csaust, a mi csausunkat kérdőre vonták, hogy miért tette ezt, s arra akarták rábeszélni, hogy ne engedjen be közülünk senkit a városba, hanem tartson bennünket őrizet alatt. Mire a csaus azt a választ adta, hogy immár kilenc hónapja viseli a gondunkat, és a még hátralévő két nap folyamán is ezt fogja cselekedni. A pasa parancsára valamennyiünket — embert, lovat — szám szerint összeírtak, tehát hogy Augerius Busbecq követ úr kíséretéből hányan léptek be a városba, és Zay Ferenc követ úr kíséretéből hányan távoztak onnan. Jómagam Verancsics Antal püspök úr kíséretéhez soroltam. A pasa udvaroncai — akiknek semmijük sincs, és urukkal, a pasával együtt hazug ürügyekkel akarnak ajándékot kicsikarni — ily módon akartak félelmet gerjeszteni bennünk. Nem bocsátható ki, vagyis nem vonulhat el több ember a városból, mint 33