Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Az irodalom pesti műhelye - P. Szabó Ernő: Az épület

AZ IRODALOM PESTI MŰHELYE közé tartozott, London, Párizs, Amszterdam, Berlin, Bécs után 1886-ban megnyitotta magyarországi fiókját, s mint a többi fővárosban, Budapesten is reprezentatív székház — egyben bérházként is jövedelmező épület — felépítését határozta el. Az amerikaiaktól — vagy éppen dr. Arányi Miksától, a cég magyarországi vezérigazgatójától indult el a kezdeményezés? Ezt ma már aligha lehetne pontosan kideríteni. A lényeg az, hogy csak 1891-ben sikerült megszerezni az Erzsébet körúton a célra alkalmas, 2975 négyzetméteres telket. A vásárlás nyélbe ütésétől kezdve azonban viharos gyorsasággal zajlottak az események. Meghirdették a tervpályázatot: nyolc pályamű érkezett be, az első díjjal a párizsi és a New York-i zsűri egyaránt Hauszmann Alajos műegyetemi tanár munkáját jutalmazta. Még szakmai támadásokra is volt idő (Ulrich Keresztély azzal vádolta meg Hauszmannt az Építészeti Szemlében, hogy az ő sebtiben odavetett vázlatát plagizálta). A következő év februárjában így is meghirdették a pályázatot a kivitelezésre. Ezt Pucher József építész nyerte meg, így — Hauszmann irányításával 1892 májusában megkezdődhetett a munka, s 1894 augusztusára már el is készült az épület. Ezt a néhány adatot rávésték az emléktáblára, amelyet az épület körúti főbejáratánál helyeztek el. A tervező innen egy kör alakú vesztibulumba — előcsarnokba — vezeti az érkezőt, ahonnan tovább lehet menni egyrészt a főlépcső, másrészt a díszudvar, illetve a hátsó, akkor Miksa utcai bejárathoz. Innen lehet megközelíteni a személyfelvonót is. Az eredeti elrendezés itt lényegében nem változott (talán csak a személylift működik ritkábban, mint a régi, víznyomásos időszakban). E kör alakú előcsarnok beiktatásával érte el a tervező, hogy az épület külső, trapéz alakú formája ellenére belül zavaró hatások nélküli, szabályos téglalap alakú, árkádos díszudvart alakíthasson ki. Az első emeletet részben a biztosítótársaság hivatali helyiségei, részben lakások foglalták el. A következőn helyezték el az írók és hírlapírók Otthon körének helyiségeit, a fennmaradó helyen itt is, ott is, továbbá a harmadik emeleten is lakásokat alakítottak ki. Hauszmann ezekről szólva megjegyzi: ,,a nálunk dívó szokásokra és igényekre nagy figyelemmel" készültek, mindegyikben van fürdőszoba, a falakra papírtapéta került; természetesen, ahogyan az épület többi helyiségeibe, a lakásokba is központi fűtést, villamos világítást szereltek. A tervező — a megbízók igényeinek, s az erre szánt hatalmas összegnek megfelelően — különös figyelmet fordított a földszinti kávéházra. Összetett térhatást alakított ki, „emlékszerű anyagokat", márványt és bronzot alkalmazott, lehetővé tette freskók, plasztikák elhelyezését. Kilencven év alatt sok minden megváltozott a kávéházban, s másutt is erőteljesen átalakult a belső tér. A külső sem teljesen olyan, mint a régi. Eltűnt például a sas, a társaság jelvénye a fő- és kisebb tornyok tetejéről, részben átalakították a portálokat, a monumentális összhatás mégis az eredetit idézi. A főhomlokzat egészét faragott kővel burkolták, és figu-23