Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Antal Gábor: A kávéház

AZ IRODALOM PESTI MŰHELYE zett, s így társult abba a konzorciumba, amely a 20-as években például a Royal Orfeumot — a mai Madách Színház helyén volt — is megszerezte. Tarján mester feleségül vette a kávéházakat és mulatókat fenntartó társaság „lelkét", a nevezetes Olga asszonyt, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy újból kártyázzon. Ekkoriban például Krúdy úrnak — aki csak „bepillantani" szokott (néha hosszú órákra, amiket egyedül, csendben töltött) a kávéházba — fejedelmi kiszolgálás járt, és a Krúdy-novellákban is szereplő Báttaszéki Lajos („Lujdzsi") egykori szerkesztő úrnak — aki nemdolgozása 25. fordulóját is a New Yorkban ünnepelte — ingyen reggeli, ebéd és vacsora járt a „Tarján-időkben". 1936-ban azonban a „Tarján-konzorcium" végleg megbukott, és az 1947-ig élt, hajdani hírlapíró — és kávéháztulajdonos — önéletrajzi könyvekkel tartotta fenn valahogy magát. A kávéház Az 1889-ben született Harmos Ilona — a későbbi Kosztolányi Dezsőné — írja, hogy piciny lányka korában félt elmenni ama „kültelki, nagy telek" előtt, ahol 1892 végén kezdődött el a New Yorkpalota építése, amely 1894 végére már készen állt. És bár sokáig a környéken lakott, csak a század — a mi lassanként eltűnő századunk — elején mert benézni abba a New York kávéházba, amit — többek mellett — Magyar-Mannheimer Gusztáv és Lötz Károly művei díszítettek. A New York kávéház közönségéről tulajdonképpen csak századunk elejéről van pontosabb képünk. Azóta, hogy — még évekkel a Nyugat megalapítása (1908) előtt Osvát Ernő megjelent a kávéház erkélyén, hogy majd egy sor ifjú titánt vonzzon a kávéházba. De már Heltai Jenő, majd Molnár Ferenc is — pedig ők nem voltak sem a Nyugat, sem ezt az alapvető irodalmi folyóiratot megelőző Osvátlapok munkatársai — a kávéház erkélyén körmölte cikkeit, tárcáit. Be-benézett oda Gárdonyi Géza, aki szintén dolgozott a New Yorkban, s bekukkantott — bár írni csak teljes magányában és elszigeteltségében tudott — Bródy Sándor. Az első világháború előtt kialakultak a színészek, majd a képzőművészek törzsasztalai. Betért a kávéházba különben Ady is, bár nem itt volt a törzshelye, mint — többek mellett — Karinthy Frigyesnek, Füst Milánnak, Somlyó Zoltánnak, Kosztolányi Dezsőnek. Kosztolányi — legalábbis az első világháborúig, amikor is a Nyugat törzsasztala a New Yorkban volt, — szintén rendszeresen járt a kávéházba. Ahol Reisz Gyula úr — a debreceni származású, de pályáját bécsi kávéházakban kezdő főpincér — korlátlan hitelt bocsátott, elsősorban a kezdő — és feltétlenül tehetséges — irodalmárok rendelkezésére. Amikor Osvát Ernő 1929. október 28-án — leánya halála és a lényét hatalmába kerítő, mély depressziója miatt — öngyilkos lett, Kosztolányi szonettel tisztelgett a Nagy Szerkesztő fölött. — Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halát tán el is bocsát, jelenj meg e találkán ragyogj föl a barokk oszlop megett... (Szellemidézés a New York-kávéházban) Másfél évtizedig, a húszas évek elejétől egy hajdani — és a maga nemében igen jeles — újságíró (pontosabban: „hírlapíró), Tarján Vilmos lett egyik bérlője a kávéháznak. A volt hírlapíró nem igen írhatott az akkori lapokban, hiszen kiállt például Kun Béla és társai megveretése ellen 1919 januárjában. Ugyanakkor — kártyán, természtesen véletlenül — sok pénzt szer-Nemcsak a plasztikákat, magának az épületnek a formavilágát is a barokk inspirálja. „A homlokzatok alaki kiképzésére az olasz barokk stílust választottuk, mely szigorú tagozás mellett részletképzéseiben a fantáziának is kellő tért enged". A tervező szerint így jöhet létre olyan épület, amely minden részletében átgondolt, a társaság nevéhez és a fővároshoz egyaránt méltó — egyben azonban a befektetett tőkét jól kamatoztató bérház is. Az építészettörténész — Gábor Eszter — szerint pedig Hauszmannak ez a munkája, „a földszintjén minden eddigit meghaladó fényűzéssel berendezett kávéházat magába foglaló épület egyik első építészeti jele a nagypolgári világvárossá fejlődni akaró Budapestnek." P. SZABÓ ERNŐ rális díszítményekkel: atlaszokkal, a „bőséget és a takarékosságot" jelképező nőalakokkal díszítették. Alkotójuk, Senyei Károly (1854-1919), a barokkból merítkező eklektikus szobrászat jeles képviselője. 24