Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Murányi Gábor: Egy kiadóház története

ván kötetéből megtudhatjuk, irodalomtörténeti szempontból a legfontosabb az az 1858-ban (végre) napvilágot látott kötet, amely Petőfi kéziratban maradt verseit tartalmazta. (Ezt a kötetet addig ugyanis kétszer elkobozták.) Hogy Emich Gusztáv és fia nemcsak az értékek felismeréséhez értett, hanem az üzlethez is, jól példázza, hogy 1868-ban, a kiegyezést követően, amikor sorra alakulnak'meg a nagy kiadó részvénytársaságok, elsőként éppen Emich Gusztáv vállalata alakul át, mint ahogyan a nevében is áll: — részvénytársulattá, amely tőle 61 ezer forintért megvásárolta nyomdáját és házát. A ház a Ferenciek tere 7. szám alatt állt, s mint azt egy korabeli fotográfia megörökítette: egyemeletes, cseréptetős, a kor építészeti ízlését követő nagy épület volt. De hát mi volt ez a későbbi székház hatalmas háztömbjéhez képest — amely a mai Rákóczi út, Lenin körút, Dohány és Osvát utca által határolt területen található... 2. Az első nagy kiadói részvénytársaság vezetőségébe került az Emich cégbe bizalmat helyező bankárok és üzletemberek mellett Kemény Zsigmond, Jókai Mór és Kandó Kálmán is. Az üzlet beindult. Kiemelkedő jelentőségű kötetek láttak napvilágot, folytatva idősb Emich Gusztáv tevékenységét, Petőfi Sándor művei, összes versei különféle díszes és olcsó kiadásokban kerültek piacra. Máig ható kiadványként tarthatjuk számon a Zichy Mihály által illusztrált Az ember tragédiáját. Emlékezetes kötetek: a Képes Magyar Irodalomtörténet, a Magyar Nemzet Története, Kossuth Lajos emigrációs iratai, Jókai Mór mintegy 55 regénye. Bár nem tartozik a könyvkiadáshoz, mégsem hallgatható el, hogy az Athenaeum számos hírlapot, folyóiratot adott ki, mint például a Pesti Naplót, a Hont, a Budapesti Közlönyt, a Nemzetet vagy például a Borsszem Jankói. A századforduló utáni esztendők talán legfontosabb és legjelentősebb vállalkozása az Athenaeum Könyvtár sorozat, ez már igazi tömegkönyvgyártás: a minimális példányszám kötetenként tízezer... Az első ötven esztendő történetét így foglalja össze Kiss István: „Az Athenaeum fennállásának, fejlődésének, munkájának első 50 éves története egy nagy kapitalista könyv- és lapkiadó, illetve nyomdavállalat tipikus példája. Működését az első világháborúig egyenletes gazdasági fejlődés, elsősorban sikeres kiadói vállalkozások jellemzik. A minden tőkés kiadóra jellemző üzleti érdek előtérbe helyezése, szemléletbeli korlátok ellenére is nagy hatással volt a magyar művelődésügyre. Komoly szerepe volt a magyar tudományos élet, tudományos irodalom kifejlesztésében, a tömegek irodalmi, természettudományos műveltségének emelésében, a magyar olvasóközönség megteremtésében." A második ötven esztendő sem kisebb jelentőségű az Athenaeum történetében, bár kétségtelenül más szempontok játszanak szerepet a kiadói törekvésekben. Az első világháború idején ugyanis — 1917 decemberében rendkívüli közgyűlésen az Athenaeum Rt. új elnököt választott, Miklós Andort. Hogy miként lett sajtómágnás a Pesti Napló kiváló közgazdasági rovatvezetőjéből, legtömörebben Vásárhelyi Miklós írta meg a Petőfi Irodalmi Múzeum Az Est-lapok repertóriumának első kötetében: „Az Athenaeum megpecsételte saját sorsát, amikor hatalmas háztömbjében, a Rákóczi út 54. szám alatt egy szerény háromszobás lakást adott bérbe a szemfüles és céltudatos Miklós Andornak. Az Est megszületésekor az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulás az ország egyik legtekintélyesebb és legrégibb tőkés vállalkozása volt... Megindulásakor a kis bulvárlap a hatalmas, patinás vállalat egyik, de nem számottevő üzletfelének tűnt. A nyomdai szerződést Mikes Lajos közvetítésével kötötték meg 1910-ben, majd 1914-ben újabb négy évre meghosszabbították. Ebben a lap nyomdai elkészítésének az árát 1,85 fillérben állapították meg. A háborús infláció nyomán rohamosan emelkedtek az anyagárak, nőttek a munkabérek, duplájára emelkedett a lap ára is (20 fillérre), de Miklós Andor betű szerint ragaszkodott a szerződéshez. A példányszám emelkedésével félelmetesen megnőtt a nyomda ráfizetése. Az eredetileg kialkudott ár nem fedezte már a papírköltségeket sem. A tönkretett vállalatot nevetségesen olcsón kaparintja meg Miklós Andor." 3. A Tanácsköztársaság bukása után lassan formálódott ki az a kiadói koncepció, ami végül is — minden ellentmondásával együtt — a két világháború közötti magyar kulturális élet meghatározó intézményévé emelte az Athenaeumot, s amely, más körülmények között, de mégis folytatta Emich Gusztáv tevékenységét. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert az említett időszak, így az Athenaeum története is igencsak bővelkedik fordulatokban. Természetesen nem volna szerencsés összemosni a húszas-harmincas évek Miklós Andor-féle Athenaeumát, mondjuk, az 1938-as zsidótörvények után megválasztott vezetőség tevékenységével, ám azt látnunk kell, hogy egy nagy hagyományokkal rendelkező cég szelleme a sok változás és történelmi sorsforduló ellenére is mutat folyamatosságot. Az Athenaeum sok-sok ezer kötetet jelentetett meg fennállása alatt, köztük temérdek érdektelen és silány, mára teljességgel elfelejtett könyvet. Ám ahogy egyegy írót sem a gyenge, mi több, a rossz könyvei minősítenek, hanem időt álló értékei, így van ez a kiadók esetében is. S ha áttekintjük az Athenaeum kiadó működését, számba vesszük fontos, máig ható kiadványait, meg kell állapítanunk, hogy az egyik legjelentősebb irodalompártoló kiadónak nevezhetjük. Az, hogy az Athenaeum fennállásának évtizedei alatt mindig virágzó vállalkozás volt — lényegében vitán felül áll. Még akkor is igaz e megállapítás, ha fejlődésében voltak megtorpanások és visszaesések. Hogy egy válságokkal terhes korszakban mindez miért lehetett így, arra a jó szakembergárda, az ügyes — ma úgy mondhatnánk: menedzser vezetők munkája a legfőbb felelet. Behatóbb vizsgálatot érdemel viszont — legalábbis témánk szempontjából —, hogy ez az eredendően üzleti vállalkozás miként vált értékek felkarolójává. A válasz ez esetben is néhány név. Miként a régi Athenaeumban Kemény Zsigmond és Jókai, no meg az „újabbak" közül Mikes Lajos, a két világháború között Heltai Jenő és Sárközi György az a személyiség, aki az Athenaeum kiadói tevékenységére — legalábbis fontosabb tevékenységére — meghatározóan hatott. Miként azt Kiss István könyvéből megtudhatjuk, Heltai irodalmi tanácsadóként minden lényegesebb kiadói vállalkozás ösztönzője és segítője volt, számtalan akkoriban „kezdő" író neki köszönhette első megjelenését. Ám az Athenaeum irodalomszervező munkásságának kétségkívül legjelesebb egyénisége Sárközi György költő, elbeszélő, regényíró és műfordító, egyszersmind kitűnő szerkesztő és lektor volt. „Sárközi 22 éves korában, 1921-ben került a Révai Testvérekhez szerkesztőnek. Innen 1923. szeptember 15-én kilépett azzal, hogy majd csak írói hivatásának él. Az írói önállóság azonban az akkori körülmények között lehetetlennek bizonyult, és Sárközi egy hónappal később, 1923. október 27-én már az Athenaeum könyvkiadói osztályának lektora. 1935. január 3-án cégvezetővé nevezték ki, s ezzel a könyvkiadói osztály élére került. 1940 májusában a megkülönböztető törvények miatt Kállay Miklós kerül a helyére, de Sárközi munkaköre változatlan maradt" — írja könyvében Kiss István, hozzáfűzve, hogy Sárközit csak 1944-ben bocsátották el, s egy esztendővel később Balfon mint zsidó munkaszolgálatos pusztult el. A népi írók köréhez tartozó Sárközi György irodalomszervező szerepében elfogulatlanul olvasta a beérkező kéziratokat, kutatta, kereste az értékeket. Termé-21