Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Müller Tibor: Moldova György

FŐVÁROSI EMBEREK Moldova György „Egyetlen szerkesztőre se fogtam még pisztolyt, hogy közölje az írásomat" Mindent elmondtak róla. És mindennek az ellenkezőjét is. A boltokban elkapkodják a könyveit, egy-egy új kötete esemény, de az irodalmi élet arisztokratái savanyú fintorral néznek össze neve hallatán. A legtávolabbi faluba is elmegy, ha író-olvasó találkozóra hívják, de határozottan, már-már nyersen elutasítja a fotóriportert, amikor az interjúhoz képet akar készíteni róla. Elvárja a legmagasabb honoráriumot bármely szerkesztőségtől, amely munkáját közli, de egyetlen sértő szóért kidob az ablakon havi kilencezer fixet. Afféle irodalmi fenegyereknek tartják. Mások életében klasszikusként tisztelik. Mindig történik körülötte valami, vagy botrány részese, vagy Kossuth-díjé. Lesz dolga a monográfusának. 16