Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Guba Zoltán — Kovács Zoltán: Számok, tervek 2000-ig

BARANGOLÁS A KÁLYHA KÖRÜL (Folytatás a 13. oldalról) milyen mennyiségben fűtünk el. Röpködnek a „gigák", a „billiók", aztán abban maradunk, a közérthetőség kedvéért csak olajegyenértéket használunk. Ezek szerint Budapesten a múlt évben 50 ezer tonna szén, 135 ezer tonna brikett, 125 ezer tonna gázolaj, 15 ezer tonna pb-gáz olajegyenérték és 420 millió köbméter gáz fogyott el. Jelenleg 791 ezer lakás van a fővárosban, ebből 210 ezer távfűtött. A Fővárosi Távfűtő Művek tájékoztatójából mindenki ismeri a tényt, hogy minden év október 15-től a következő év április 15-ig — a fűtési idényben — űgy kell fűteniük, hogy reggel 8 és este 20 óra között a lakószobák hőmérséklete 20, az előszobáké, konyháké és W.C.-ké 16, a fürdőszobáké pedig 24 Celsius-fok legyen. Ezek az adatok a nem egybenyitott helyiségeknél érvényesek, és csakis másfél méter magasságban mérendők. Igaz — teszi hozzá a főosztályvezető —, a távhőellátás kilencven százaléka földgázbázison van, ezzel és a távfűtés nagyfokú központosításával elértük, hogy a távfűtés minimálisan szennyezi Budapest levegőjét, ugyanakkor a kazánok üzemmódjának átállításánál az olajtüzelés lehetőségét is meghagytuk, s ez javította az ellátás biztonságát. De az a tény, hogy éppen az egyik legnemesebb tüzelőanyagot, a földgázt használjuk távfűtésre, energetikai szempontból luxus, pénzpocsékolás. A múlt évi áremelés óta a távfűtéses lakások tulajdonosai a fűtésre és meleg vízre kifizetett minden forintjukra hozzávetőlegesen egy forint ötven fillér állami támogatást kapnak. Ez becsült összeg, mert hogy valójában mennyi is ez a támogatás, csak találgatni lehet, mivel azt nem mérik, hogy a távfűtésre elhasznált energiából a hőtermelőtől mennyi jut a fogyasztóig. A televízió bemutatta, a sajtó is írt arról, hogy valamennyi távfűtött lakásba melegvíz-fogyasztásmérő műszert szerelnek. A kezdeményezés célja az volt, hogy véget vessenek a lakossági melegvízpocsékolásnak. Igen ám, de kiszámították, hogy egy lakásba a műszer beszerelése tízezer forintba kerül, a megtérülési idő pedig 25 év. A Finommechanikai Vállalat ennek ellenére százmillió forint hitellel elkezdte a műszerek gyártását, de az első berendezések nem feleltek meg a kívánalmaknak. Kísérletképpen működik ugyan néhány ilyen szerkezet, de a lelkesedés iránta alaposan megcsappant. A másik műszerről, a lakásonkénti fűtési energiamérőről kiderült, hogy száz év alatt sem térülne meg. Más lehetőségünk nem marad, mint megnyerni az emberek segítségét az ésszerű takarékossághoz. Bólintok, hiszen amióta a Forgó Morgó-reklámot látjuk, legfeljebb langyos vizet használunk az öblögetéshez. Csakhogy nemrég olvastam: a távhőszolgáltatás annál kevésbé ráfizetéses, minél több fogyasztó kapcsolódik a szolgáltatásba, de a földgázüzemű távhőszolgáltatásnál nagy az elosztási veszteség, és ahhoz, hogy a központtól távol lévő fogyasztó lakószobájának hőmérséklete ugyanúgy húsz fok legyen, mint a távhőközpont közelében lévőé, csodák kellenének. Tehát a központhoz közeli lakó a meleg miatt szellőztet, a távol lakó a hideg miatt reklamál, hogy fázik, fűtsenek jobban. A hőközpontos emberek humánusak, ismerik a szigorú előírást; mindent a fogyasztó érdekében. Erősebben fűtenek tehát. Mi történik? A közel lakó erősebben szellőztet, a távoli erősebben reklamál. Mi ez, ha nem pazarlás? — csattan fel a laikus —, méghozzá esztelen pazarlás. Volna, persze, megoldás, a távfűtési rendszer olyan Számok, tervek 2000-ig Budapest távlati és VII. ötéves tervének energiakoncepciójában is kiemelt szempont a környezet és a levegő tisztaságának védelme. Ezért a hőenergiaellátást a vezetékes és a nem vezetékes energiahordozók összehangolt fejlesztésével oldják meg. Az ország energiapolitikájának legfontosabb követelménye a szükségletek növekedési ütemének csökkentése. Az ágazati előrejelzések az összenergiaszükséglet növekedését évi egy százalékra becsülik. Ezen belül az ipar felhasználása 0,4, a mezőgazdaság és a szállítás évi egy, a lakosság és a kommunális szektor felhasználása évi két százalékkal növekszik. Az iparfejlesztés távlati terveként két változatot dolgoztak ki. Az egyik az ipar jelenlegi 25-30 százalékának Budapestről való kitelepítésén, a másik változat a jelenlegi energiafogyasztás szinten tartásán alapul. A lakossági energiaszükségletek növekedési üteme — a terv szerint — jóval nagyobb. A lakások száma csaknem 200 ezerrel nő. Az új építkezéseket elsősorban a társasház és családi ház forma jellemzi, csökken a házgyári technológiával épülő lakások mennyisége. A családi házak hőfelhasználása azonban nagyobb a házgyári lakásokénál. Részint nagyobbak ezek a lakások, tehát a fajlagos fűtött légköbméter is több, de a szabadon álló épületek fel fű téséhez egyébként is több energia kell. így emelkedik az egy lakásra jutó átlagos energiafogyasztás. Az előzetes koncepcióban nagyobb hangsúlyt kap a meglevő városrészek lakóépületeinek, lakótömbjeinek a rekonstrukciója, a lakások minőségének javítása pedig szintén növeli a fajlagos energiafelhasználást. A lakások és intézmények hőellátásában jelentősebb szerepet kapnak az automatikus üzemvitelt biztosító vezetékes energiahordozók. A cél az ezredfordulóra a legkorszerűbb energiastruktúra létrehozása Budapesten. Nemzetközi szinten a távhőellátást tekintik a legkorszerűbbnek. Nálunk mégsem ez a legmagasabb komfortszintű ellátás, mivel a főváros bázisai szétszórt, szénhidrogéntüzelésű, energetikailag sem kedvező fűtőművek. Rendkívül magas üzemviteli önköltségük miatt folyamatos állami támogatást igényelnek. Az otthonosabb, barátságosabb, alacsonyabb lakóházakhoz, a telepek lazább beépítési módjához és egyedi hőellátásához ma a legkorszerűbbnek a villamos és a gázenergia tekinthető. A villamosenergia-ellátás a háttérhálózat hiányosságai miatt még nem kerülhet az első helyre. Ezért a tervezetben a gázellátás legintenzívebb fejlesztését javasolják. A főváros valamennyi kerületében és a körzet településeinek több mint egynegyedében az energiaellátás legjelentősebb bázisa a földgáz. Jelenleg ennek a viszonylag drága tüzelőanyagnak nagyobb hányadát energiaátalakításokra, azaz hő- és villamosenergia-termelésére használják fel. Elsősorban az MVMT erőművekben, a tanácsi és az ipari hőszolgáltatók fűtőműveiben, valamint egyéb kazánokban, ipari fűtőberendezésekben égetik el. Másik, nem csekély hányadát a jól kiépített vezetékes rendszeren keresztül szállítják az egyes termelő és nem termelő ágazatok közvetlen gázellátására, főleg hőellátásra. A budapesti lakások korszerű hőellátásának legnagyobb hányadát már ma is a földgázra alapozott rendszer adja, mivel a gázhálózatba bekapcsolt lakások száma jelenleg 536 ezer (a teljes állomány 66,6 százaléka), ezen belül a gázfűtéssel felszerelt háztartások száma 288 ezer (36 százalék). Másféle vezetékes rendszeren, villamosenergia-bázison keresztül mindössze 11600 háztartás (1,4 százalék) kap fűtést és meleg vizet. A távlati elképzelések és a gazdasági 14