Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Szabó János: Újévi interjú Szépvölgyi Zoltánnal

ÚJÉVI INTERJÚ tosítása az általános iskolákban; a meglévő lakóházak, intézmények, valamint a közművek és a közlekedési létesítmények felújításának gyorsítása. Ma már elmondhatom, hogy szinte minden területen sikerült terveinknek megfelelő vagy azt megközelítő eredményeket elérni. így tehát, a város egészét tekintve, jelentős előrelépést tettünk az elmúlt öt év alatt. Bár a tervezett 86 ezer lakás helyett csak 75 ezer épült fel, és csökkent a tanácsi bérlakások száma, várhatóan a tervezettnek megfelelően, mintegy 65 ezer család számára biztosítunk lakást, illetve az előzőnél jobb, kedvezőbb elhelyezést. Igaz, hogy nem a kívánt mértékben, de jelentősen előrehaladtunk a fiatal házasok lakásigényeinek kielégítésében. Az összes kiutalt lakásnak több mint a felét számukra biztosítottuk. Intézkedéseket tettünk a magánerős lakásépítés ösztönzésére. A tanács végrehajtó bizottsága 8700 telket mentesített az építési tilalom alól. így lehetővé vált ezeken a telkeken a meglévő épületek bővítése, korszerűsítése vagy új lakások építése. Egyébként a lakásépítés elősegítése érdekében mintegy ötezer telket adtunk tartós használatba az elmúlt öt évben. Ezen felül csak 1985-ben 420 millió forintot biztosítottunk a lakást építők vagy vásárlók — elsősorban fiatalok — anyagi megsegítésére. E jelentősnek minősíthető eredmények ellenére azonban még ma is több mint 50 ezer lakásigénylő szerepel nyilvántartásunkban. Tehát még hosszú évekig van tennivaló a lakásigények kielégítése, illetve a lakásépítés sokoldalú támogatása érdekében. Jelentős eredmények születtek az egészségügyi ellátás javításában is. Néhány adat: ebben az öt esztendőben 2100 új kórházi ágy létesült, és 138 munkahellyel három új szakorvosi rendelő épült fel. Ma már ott tartunk, hogy a járóbeteg-ellátásban éppúgy, mint a kórházi ágyakat tekintve eleget tudunk tenni a jogos igényeknek. Természetesen sokat kell még munkálkodnunk azon, hogy a kórházak jobban igazodjanak a lakosság egészségi állapotához, a gyógyítás szükségleteihez. Szakmai nyelven fogalmazva: változtatni kell az ágystruktúrán. Ugyanez vonatkozik az intézmények felújítására és a műszerellátás javítására. Nem vagyunk elégedettek, bár a most záruló ötéves tervidőszakban a tervezettnél közel negyven százalékkal többet, összesen mintegy 2,7 milliárd forintot költöttünk e célokra. Nagy gondunk, hogy a fővárosban évek óta nő az idős emberek száma és aránya. Nemcsak humanitárius feladatunk, hanem kötelességünk is törődni velük, gondoskodni róluk. Tudjuk, hogy e tekintetben igen nagyok a kötelezettségeink. Tovább kell gyarapítanunk a szociális otthoni férőhelyeket, bár ebben a tervidőszakban 1100-zal, a tervezettnél többel bővült a hálózatunk. A nyugdíjasházakban közel 600 lakás létesült, és valamelyest szélesedett a szociális gondozásban részesítettek köre. Sajnos, a növekedés kellő számú társadalmi munkás hiányában korántsem olyan mértékű, mint amekkorára szükség lenne. Ezért kell még ma is kórházakban ápolni olyan idős embereket, akiket otthon is lehetne gondozni. A másik póluson, a gyermekeket tekintve, kedvező helyzet alakult ki. Azt mondhatom, hogy bár vannak ellátási különbségek az egyes fővárosi kerületek között, a tervidőszak közepe óta minden jelentkezőt fel tudnak venni a bölcsődékbe és az óvodákba. Az elmúlt öt évben 43 ezerrel gyarapodott az általános iskolások száma. Kemény feladat volt, hogy valamennyiük számára biztosítsuk az oktatási feltételeket. Eredeti terveinket meghaladva 1149 új tantermet építettünk. Őszintén kell szólnom arról is, hogy rendkívüli erőfeszítéseink ellenére rákényszerültünk szükségintézkedésekre, különféle szervezési megoldásokra is. Oktatási célra kellett igénybe vennünk az iskolákon belül és azokon kívül más célra szánt vagy használt helyiségeket, hogy biztosítani tudjuk a kellő számú tantermet. Annak ellenére, hogy különösen a tervidőszak elején jelentős feszültségek voltak — elsősorban a nagyobb lakótelepeken —, sikerült elérni, hogy javuljanak az általános iskolai oktatás feltételei. Abban, hogy az emberek közérzete jó legyen, alapvető szerepe van a lakásviszonyoknak. Nagyon fontos feladatunknak tekintettük mindig, ezután is annak tekintjük, a lakáshelyzet javítását. Ennek egyik tényezője a lakások karbantartása, felújítása, korszerűsítése. A fővárosban mintegy 440 ezer lakás, az egész állomány 57 százaléka van tanácsi kezelésben. Sajnos, a lakóházak jelentős részének állapota eléggé leromlott. A felszabadulás utáni évtizedekben kevés pénz jutott karbantartásukra, rendbetételükre azért is, mert mindenekelőtt a mennyiségi lakáshiányt kellett felszámolni. A lakóházak felújításában keletkezett lemaradás felszámolása a hatodik ötéves terv során kezdődött meg, minden addiginál kedvezőbb anyagi feltételek között. A VI. ötéves tervidőszakban összesen 47 ezer lakást újítottak fel, 57 ezret pedig korszerűsítettek. A koncentrált felújítás során új arculatot kapott a Nagykörút, a Bajcsy-Zsilinszky út, a belső Váci út, megszépültek a Belváros egyes részei. A metróállomások környékén sikerült, hogy úgy mondjam, új városképet kialakítani, és az év vége óta régi fényükben ragyognak a Várnegyed gyönyörű lakóépületei. Örülök, hogy — ha szerény mértékben is — végre elkezdődött a belső kerületek rehabilitációja. A főváros az utolsó öt évben olyan óriási eredményeket is fel tud mutatni, mint amilyen a Deák tér és az Árpád híd közötti, két részletben átadott metrószakasz, az Árpád híd újjáépítése, a Flórián tér rendezése, a Róbert Károly körút és a Váci út belső szakaszának teljes rekonstrukciója. Hadd említsem meg a Belváros nagyon szép gyalogosutcáit, a tervidőszak elején felavatott Budapest Sportcsarnokot, a Jáhn Ferenc Kórházat, az új áruházakat, a biológiai szennyvíztisztítót és a szeméthasznosító művet vagy a közelmúltban elkészült nyolc új szállodát, valamint három új kenyérgyár átadását, az Operaház és a baleseti sebészeti klinika felújítását, hogy csak a legnagyobb létesítményeket emeljem ki. A főváros fejlődésének utóbbi évei nemcsak a turisták szemeit gyönyörködtetik jeles eredményeikkel, a „bennszülött" és „bevándorolt" budapestiek s az itt dolgozó környékbeliek lokálpatriotizmusát is táplálják. Kézenfekvő tehát a kérdés: hogyan tovább? Milyen beruházásokra kerül sor a következő öt esztendőben? Mit tart különösen fontosnak az újabb tervidőszakra kialakított koncepcióban? A VII. ötéves tervben négy fő feladattal számolunk. Ezek: a lakásellátás javítása, a középiskolások oktatási körülményeinek javítása, az egészségügyi ellátás további fejlesztése, valamint a lakásfelújítás fokozása. A lakásellátásról: mai elgondolásunk szerint az eddiginél egységesebben, komplexebben kell kezelni a lakásépítést, -gazdálkodást, -felújítást és -korszerűsítést, mert mindezek együttesen tehetik igazán elérhetővé céljainkat: a lakásigények szélesebb körű, nagyobb számú és az igényeknek jobban megfelelő kielégítését. El kell mondanom, hogy alapvetően anyagi okok miatt a korábbinál, sajnos, kevesebb, mintegy 60 ezer lakás építésével számolhatunk. Ezért fontos, amit elöljáróban érzékeltettem: a lakásgazdálkodás javítása, a lakásmobilitás fokozása, a lépcsőzetes lakáshoz juttatás érvényesítése. A lakóházfenntartás terén a korábbinál lényegesen nagyobbak a lehetőségeink és a feladataink. Várhatóan mintegy százezer lakást kell felújítani, 60 ezret korszerűsíteni. Ezen belül 13 tömb rehabilitációját is tervezzük, ami mintegy 2500 lakás felújítását, jelentős korszerűsítését eredményezi. Mindent egybevetve reméljük, hogy 1990-ig megközelítően 250 ezer család, mintegy 550-600 ezer ember lakásgondja oldódik meg, illetve ennyien kerülhetnek a korábbinál — mondjuk úgy, hogy a mainál — jobb lakáskörülmények közé. Nőnek a gyerekek. A következő öt évben 25 ezerrel gyarapodik a középiskoláskorúak száma. Gondoskodnunk kell oktatásuk feltételeiről. Ez megint nagy feladat. Úgy véljük, hogy építéssel és szerve-10