Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Avantgarde plakátmúvészet 1916-1930 Éppen ötven éve rendezték meg azt a kiállítást az Iparművészeti Múzeumban, amelyen a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának tagjai mutatkoztak be. Ez a kiállítás csúcspontja és egyben lezárása volt egy nagyszerű eredményeket hozó korszaknak. A megelőző másfél évtized a magyar plakátművészet, reklámgrafika fénykora, amelyben előbb — az első világháború utolsó éveiben, majd a Tanácsköztársaság alatt — a politikai, társadalmi ihletettségű munkák domináltak, később inkább a kereskedelmi és a kulturális plakátok, lévén, hogy akik nem emigráltak 1919 ősze után, aligha nyilváníthattak véleményt társadalmi kérdésekben progresszív szemlélettel. A Kassák Emlékmúzeum Magyar avantgarde plakátművészet 1916-1930 című kiállítása ezt a ragyogó másfél évtizedet mutatja be, Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Gerő György, Kassák Lajos, Nemes Lampérth József, Pór Bertalan, Szigethy István, Tiszay Andor, Uitz Béla munkái és különböző dokumentumok segítségével. Aligha véletlen, hogy a magyar művészet a forradalmak előestéjén kezdett igen erőteljesen érdeklődni a plakátművészet lehetőségei, tartalmi, formai megújításának járható útjai iránt. Kiélezett társadalmi-politikai helyzetben semmilyen festmény, szobor, grafika nem veheti fel a versenyt az utca művészetével, a plakáttal, amely mindenkor közösségi érdekű kérdésekről szól, s akkor jó, ha azonnal elementáris erővel hat. Fegyverbe! Fegyverbe! (Berényi Róbert); Vörös Zászló, Kommunista köztársaságot, Köszöntünk, ember a forradalomban! (Bortnyik Sándor plakátértékű folyóirat-címlapjai); Világ proletárjai, egyesüljetek! (Pór Bertalan); Vöröskatonák, előre! (Uitz Béla) — e művek, illetve maguk a címek is fölidézik egy izgatott, a társadalmi rend megváltoztatására törekvő korszak légkörét, akkor is, ha nem az utcán, falra ragasztva-lobogva látjuk őket, hanem az archívumok hűvös mélyéről előbányászva. Jó lenne — mondjuk —, ha közéleti, évfordulós plakátjaink legalább megközelítenék azt a szintet, amelyet az emiitett néhány mű jelez. Talán az a baj, hogy nem kell küzdenünk ünnepeinkért? Látszólag nincs valódi tét — az eseményre mozgósító plakát szürkesége tehát nem zavar különösebben? Valószínűleg ez is szerepet játszik politikai plakátjaink mai színvonalának kialakulásában, ahogyan a kereskedelmi, kulturális plakátok középszerűségét is magyarázhatja a jelenlegi intézményi struktúra. Tanulságos dolog, hogy ezek a művészek, akik a forradalmak alatt a társadalmi progresszió nevében komponálták műveiket, a húszas évek második felében a kereskedelmi reklám területén is képesek voltak igen színvonalas munkát végezni. Nagyjából ebben az időben tértek vissza néhányan az emigrációból, akkoriban egyfajta politikai enyhülés, gazdasági föllendülés kezdődött. Berény és Bortnyik munkái jelzik elsősorban, hogy ebben az időszakban igen magas színvonalra emelkedett a magyar plakátművészet, legyen szó Flóra szappanról, Palma kaucsukról vagy Modiano cigarettáról. A negyvenes évek második felében úgy tűnt, hogy e reklámgrafikai iskola eredményei újabb nagyszerű teljesítményeket inspirálnak, de mégsem így történt. Manapság biztató jelek mutatnak arra, hogy nem volt hatás nélküli az 1916-1930 közötti évek plakátművészete — csúcsteljesítményeitől azonban még nagyon messze vagyunk. A többi között ezért is tanulságos a Kassák Emlékmúzeum kiállítása. P. Sz. E. Új" pest-budai cégérek Az energiaügyelet cégére TETTAMANTI BÉLA rajza VÁROSHÁZI y m m Távolodó negyedek Lapunkban már ismertettük a VII. ötéves tervet előkészítő vitát: hol legyenek az új, nagy építkezések. A döntés megszületett. A következő öt évben 58-60 ezer lakás épül a fővárosban. Mintegy 40 ezer telepszerű beruházásban. A legtöbb új otthont — jelentette be a beruházási főosztály — várhatóan Káposztásmegyeren, Újpesten, Csepelen, Gazdagréten és Óbudán adják át. A Belvárostól mind távolabb jelölik ki az épülő negyedek helyét, mert ott van még szabad hely, és kevés bontásra van szükség. A fejlesztés iránya meghatározza a közlekedés, a közművesítés és a kereskedelem tervét is. Miközben a város belsejében gyorsul a felújítás, a legjelentősebb új beruházások a külső negyedekben várhatók. Lebeg a vonat Hogyan közlekedjenek majd az Óbudán tervezett világkiállítás látogatói? Egy korábbi elképzelés szerint függővasutat kellene építeni az óbudai dombok oldalába, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a fővárosra. A Közlekedési Főigazgatóság szerint alkalmasabb volna itt a „lebegő vonat", a hosszú sín felett 12-18 személyes kocsik suhannának — a levegőben lebegve. A teljes egészében automatizált közlekedési rendszer csendes, gazdaságos. Nem bontja meg a város arculatát, s védi környezetét. Eszményi, igényes jármű. Amerikában és Japánban már látható ilyen. Mivel a kocsik tetszés szerint sűríthetők, ez a fajta vonat szóba jöhet majd a távoli új negyedekben, mint a földalatti vasúthoz csatlakozó tömegközlekedési eszköz. A Rákos-patak két oldalán Tárgyalások folynak arról, hogy a Rákospatak két oldalán, a XIV. kerületben üdülő-és pihenőhelyet nyisson a Fővárosi Tanács. A hír összefügg azzal, hogy itt külföldi tőkével szállodát kívánnak építeni. Az elképzelés megvalósításának feltétele a környék rendezése, a patak „felélesztése", a Paskál fürdő megépítése. A következő esztendőkben több új szállodát adnak át. Egyebek között a Belvárosban, Angyalföldön és Óbudán. A tervezett szállodákat gyógyvizeink mellé vagy közelébe tele-' pitik. Megújul a „Nagycsarnok" A város belsejében gyorsítják a közintézmények felújítását. Sor kerül a Tolbuhin körúti csarnokra is. Bár igen sokba kerül a felújítás, nem lehet a munkát tovább halogatni. Az egyik legjelentősebb kereskedelmi fejlesztés Újpesten lesz. Egy, az Örs vezér téri üzletközponthoz hasonló létesítményt építenek itt. Uj szakaszba léptek a Moszkva téren és a Csepelen tervezett áruház előkészületei: tárgyalások folynak külföldi vállalkozókkal. A tervek jelzik: az áruházak is távolodnak a Belvárostól. Aczél Kovách Tamás Berény Róbert: Modiano, 1929