Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Müller Tibor: Szabó Géza kanonok, a Bazilika plébánosa

FŐVÁROSI EMBEREK Szabó Géza kanonok, a Bazilika plébánosa A kupola kész. Töretlen íve ismét az égre feszül. Budapest látképének meghatározó formája. Vonatkozási pont. Hozzá igazodik a szem, amikor a budai hegyoldalból Pestre néz: mi milyen távolságra van a Bazilikától. Megszoktuk, évtizedek edzettek hozzá, hogy tiszteletet parancsoló épülettömbje gőgösen hátat fordít a városnak. Hogy szorongva guggol épületektől, házaktól közrefogva, a Dunával farkasszemet nézve a szűkös Szent István téren. A tágasság, ha lenne, kiadná méreteiben tekintélyes, architektúrájában mégis valami könnyedséget árasztó sziluettjét, sokat emelne tekintélyén. De hát évtizedek városrendezése szinte gúzsba kötötte a templomot. A parkoló tele autókkal, a lépcsősorok előtt autóbuszok fújtatnak szorosan egymáshoz simulva. A környező, keskeny belvárosi utcákon csak lapjával lehet közlekedni. Még gyalog is. Sehol egy talpalatnyi hely. A Bazilikában mise van. Az ájtatosságot csak szerényen zavarja a turisták véget nem érő sora. A nézelődés nem csap zajt. Akik pedig imádkozni járnak ide, megszokták: idegenforgalmi látványosság is a pesti Bazilika. Látogatása minden turistaprogram elengedhetetlen része. Beszélni azonban itt mégsem lehet, noha a templomi csend a múlté. Az oltár szentsége tompítja a szót, halkabbra fogja a soknyelvű nyüzsgést. Alelkészi hivatal egyetlen sarokkal odébb van. Egy bérház harmadik emeletét foglalja el. Az épület miben sem különbözik a környező házaktól, ahogy az ajtó nyílik, mégis valamiféle templomi hangulat szivárog ki. Nincs tömjénillat, se festett ólomüvegtől szűrt fény, mégis lassabbra fogja az ember a járást, csöndesebbre a beszédet. Szabó Géza esztergomi kanonok, a Bazilika plébánosa szívélyesen siet kéznyújtásra. — Nem tudom eldönteni: a Mátyás-templom vagy a Bazilika-e a leghíresebb fővárosi egyházi épület? — Vannak régibb, történelmüket tekintve gazdagabb templomok. Például Budapest legrégibb temploma a Belvárosi; aztán a tabáni és, persze, gótikájában, díszítésében, fekvésében, eseményeinek kivételességében a Mátyástemplom utolérhetetlen. Méreteiben azonban a Bazilika az első. De nem is ez a legfontosabb. A templom védőszentje, az országalapító Szent István, és itt őrizzük a Szent Jobbot. A főoltár titulusszobra Stróbl Alajos híres alkotása a nagy királyról. IX. Pius pápa adományozta a templomnak a bazilika rangot 1931-ben. Mert az épület nem úgynevezett ókeresztény bazilikastílusban készült. A bazilikamegjelölés ugyanis kétféle értelemben is létezik. Egyfelől építészeti stílus, másfelől rang, amelyet a pápa adományozhat a kiemelkedő templomoknak. — Amely megilleti, sőt, régebben, az esztergomi templomot is. Csak azért említem Esztergomot, mert az ország egyik egyházi központja, s ön az ottani káptalan tagja, kanonok, egyben a Bazilika plébánosa. Ez világi ember számára ellentmondásnak tűnik. Olyan, mintha a hadseregben az ember százados és őrmes— ter is lenne egy személyben. Kérem, oldja föl ezt a látszólagos ellentmondást. — Két bazilikában vagyok érdekelt, hogy így fogalmazzam. De ez a klérusi hierarchiában harmonikus dolog. Az esztergomi főszékesegyház káptalanjának tagja vagyok. Ez a Főpásztor s az egyházmegye szolgálatára rendelt testület, amelynek 22 kanonoki stalluma van. Vannak kanonokok, akik ott élnek és dolgoznak Esztergomban. Ők ott teljesítik feladatukat. A többiek, mint én is, szerte az egyházmegyében nyertek feladatot. Ekként vagyok a pesti Bazilika plébánosa, mert ez nemcsak protokolláris templom, hanem egyházközséggel is rendelkezik, ennek hívőit szolgáljuk több más paptestvéremmel együtt. Ugyanúgy végzem a teendőket, keresztelést, temetést, esketést, s jelenleg oktatom a hittant. — Szóval csak több a munka? — Főként, mert a Bazilika restaurálása sokasítja a feladatokat. Hozzáteszem, hála Istennek! — Az ön számára is? — A Bazilika súlyosan megrongálódott. Az évek sem múltak el nyomtalanul felette, de a háború mérhetetlen károkat okozott benne. 1982. december 1. óta vagyok itt. (Annak előtte a Villányi úti Szent Imre-templom plébánosa voltam. Elődöm elhalálozott, és ezért helyezett ide, a Bazilikába a bíboros úr.) Farkasréten, korábbi templomomban is én kezdtem az építést. Úgy látszik, ez már az én „keresztem". És örömöm. Mert tanúja lehetek az újjászületésnek. De az kétségtelen, hogy a templomrestaurálás nem gyerekjáték. A plébános számára sem. Hiszen a mi gondjainkra van bízva az épület mindenestül. Az, ugye, köztudomású, hogy a Bazilika kupoláját 1947-ben fedték be. Akkor leégett. Ezt követően vasszegecsekkel rögzítették a lemezeket, amelyek az évtizedek során megrozsdásodtak, meglazultak, 1982-ben egy óriási szélvihar a lemezek alá kapott, és feltépte a borítást. A közvetlen életveszély indította meg a helyreállítást. Ismeretes az is, hogy 1943-ban, a bombázások előestéjén Szendy polgármester ide, az altemplomba menekítette a főváros levéltárát. Azóta is itt van, s a főváros vezetőivel közös fájdalmunk, hogy ezt a nagyon szép, reprezentatív altemplomot nem tudjuk megnyitni a közönség előtt. Nem kevésbé az, hogy a nedvesedő falak talán soha jóvá nem tehető károkat okoznak felbecsülhetetlen 8