Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február - Del Medico Imre: Víziváros

E z a Várhegy keleti lejtőjén és a Duna partján elterülő városrész, amelyet a Mártírok útja, a Bem József utca és tér, a Dunapart, valamint az Ybl Miklós tér határol, biztosította a budai Várnegyed vízellátását. Ezért is tartozott mindig a Várhoz, és jóban-rosszban kitartott mellette. Sajnos, inkább balsorsában osztozott. Ma sem különb a helyzet. A Várnegyed hosszú évek óta nemzetközileg is elismert műemlékvédelmi és építészeti nevezetesség, a Vízivároson viszont negyven évvel a felszabadulás után is félreérthetetlenül látszanak az ostrom nyomai. Amolyan Hamupipőke az újjáépített palota és lakónegyed árnyékában. Néhány évvel ezelőtt felmerült az a terv, hogy létesítsenek vigalmi negyedet a Rózsadomb Margit-hídhoz közeli lejtőjén. Gigantikus, a realitásokkal még a fellendülés korában sem számoló, fellegjáró terv volt, amit mind az állampolgári józanság, mind az államháztartás már akkor is irreálisnak minősített. A Víziváros azonban alkalmas volna ilyen célra — minden különösebb beruházás nélkül. Amíg a várbeli vendéglátóipari üzemek a luxusigények kielégítésére hivatottak, addig a Batthyány tér környékén, a Mária téren, a Donáti, Iskola, Szalag és Farkas bíró utcában kevés költséggel, a kispénzű bel- és külföldi utazók és a budapestiek pénztárcájának is megfelelő árakkal működő presszókat, kocsmákat, önkiszolgáló éttermeket lehetne létesíteni. Ennek a csírája meg is van az Iskola, a Gyorskocsi és a Markovits utca találkozásánál. Az itt kialakított hangulatos „vendéglátóipari terület" pótolná a hajdani Tabánt. Budapest belső városrészei közül a Vízivárosban éktelenkedik a legtöbb foghíj. Különösen szembeötlő a Fő utca 17. szám alatti, két utcára és a partra néző telek. Valamikor itt állt a francia követség épülete (akkor még nem volt nagyköveti szintű a két ország közötti diplomáciai kapcsolat). A háborúban súlyosan megrongálódott, ezért lebontották. Az üres, tűzfallal is határolt telek rontja a budai Dunapart képét. A Víziváros északi végén, ahol egykor a Kakas-kapu zárta le a Fő utcát, áll az a háztömb, amelynek egyik épületében működött a háború előtt a mai Központi Népi Ellenőrzési Bizottság „őse", a Legfőbb Állami Számszék. Ma az egész tömb a Külügyminisztériumé. A Duna-parti házsor déli végén álló egyik palota is külügyekkel kapcsolatos, de régebbi korokat idéz: a Jégverem utca és a rakpart sarkán áll az egykori Andrássy-palota, amelyben a nemzetség két leghíresebb tagja, a két Gyula, apa és fia számos, olykor nemcsak a monarchia, hanem Európa sorsát is befolyásoló döntést vitatott meg politikus társaival. Egyre-másra épülnek a lakóházak a Horvát, a Kapás és a Csalogány utcában. Szépek és látványosak. Bizonyságául annak, hogy sokat szidott építészeink tudnak szépet és jót, szépen és jól tervezni — csak igényeljék tőlük. Irodaházak is épülnek a Vízivárosban. Vannak köztük is szépek és impozánsak. Nem szerencsés azonban nagy irodaházat telepíteni a Várhegy lejtőjére, ilyeneknek a lapályos és partközeli részen van a helyük. Hangulatosak a Víziváros terei. Például a Mária tér, közepén a névadó emlékművével. Különösképpen barátságos és egyéni hangulata van a Ganz utca és a Fő utca találkozásánál kialakított, fákkal beültetett, pihenőpados terecskének, amelyet az öreg Király fürdő török kori épülete és egy ódon, inkább kápolnának, mint templomnak nevezhető görög katolikus egyházi épület határol. A Fő utca túlsó oldaláról a Külügyminisztérium előkelő épülete tekint a kis térre. Az ott dolgozó, fontos nemzetközi iratokat tanulmányozó diplomatáknak bizonyára felüdülést jelent, ha az akták fölött elpillantva megpihentetik tekintetüket a terecskén. Jóval délebbre találjuk a Corvin teret. A Fő utca egyik oldalán lévő, díszkutas téren egymással szemben áll a Budai Vigadó és a kapucinus templom épülete. A kapucinus barátok hajdani rendháza most a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat székháza. Jó, hogy a csendes meditáció egykori színhelyén nem gépek, textiliák vagy más ipari termékek, hanem könyvek, újságok, folyóiratok és hanglemezek kivitelével és behozatalával foglalkoznak. Változatlanul a szellem szolgálatában áll az ódon épület. Végül, de korántsem utolsósorban említem a Víziváros központját, a Batthyány teret. A régebben álmos, krúdys hangulatú Víziváros közel került a Belvároshoz, azáltal, hogy megépült a metró. Közlekedéspolitikai lelemény, hogy a metróállomás úttest alatti szintjére helyezték a meghosszabbított szentendrei HÉV végállomását. Dicséretes, hogy a felszínen mindebből semmi sem látszik. A tér közepén álló, semleges küllemű, üvegfalú, a mozgólépcsőt védő házikó cseppet sem zavarja a hajdani kolostor, a Szent Anna-templom és a Fő utcai műemlékházak együttesének ké-Az Andrássy-palota A Király fürdő