Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február - Del Medico Imre: Víziváros

Féltő szemmel A Sándor-palotát is helyre kellene már állítani. A műemlékek legnagyobb problémája a „hasznosítás". Úgy vélem, e patinás épület méltóbb színhelye lenne az államközi tárgyalásoknak, a vendég államfők elhelyezésére is jobban megfelelne, mint a jelenlegi Széchenyi-hegyi „műbarokk kastélyok". A Dísz téren, a Tárnok utca és Hunyadi János út sarkán éktelenkedő tűzfalat is takarni kéne, esetleg a meglévő épület kiegészítésével. Ugyanígy a Fortuna és Hatvany utca sarkán lévő foghíjat is pótolni kéne végre. Hiszen tehetséges építészeink számos példán bizonyították már: korszerű épületeik milyen jól be tudnak illeszkedni a történelmi együttesbe. Hogy csak pár példával bizonyítsak: Gulyás Zoltán Tárnok utcai sarokháza, Jánosy György Szentháromság téri Postinform épülete vagy Virág Csaba Fehér Galamb vendéglője. Bizonyára ezt a feladatot is kiválóan megoldanák. Mindehhez, persze, pénz kell. Azonban alig kerülne valamibe a Helyőrségi templom Magdolnatornyának megnyitása s a romkert parkosítása. Ma szemétdomb van itt, amit deszkapalánk takar el a kíváncsi szemek elől. A végére hagytam a legfájdalmasabbat: szégyenünket. Van a Táncsics Mihály utcában, a 9. szám alatt, egy híres épület, amelynek udvari pincebörtönében Kossuth Lajos 3 évet, Táncsics Mihály összesen nyolc évet raboskodott. Ez a történelmi épület és forradalmi kegyhely, miközben a Várnegyed többi épülete rendre új életre kel, omló vakolatával kirí a sorból. De ennél is botrányosabb a bozóttal egészen benőtt mély pincebörtön állapota, ahová minden emléknapon tömegesen kellene elzarándokolnunk: jelenleg szemét-és farakodó. RÁCZ GYÖRGY Víziváros — nem tárgyilagosan hangzó elnevezés, mint például Józsefváros, Zugló, Belváros. Romantikus gondolatokat ébreszt az emberben. Emellett nagyon kifejező is, mert ez a déli irányban keskenyedő, észak felé terebélyesedő, igen kis területű budai városrész valóban kapcsolatos a vízzel, a Dunával. Innen ered a neve 22 VÍZIVÁROS