Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - PESTI TÜKÖR

PESTI TÜKÖR Események, hírek, képek a főváros életéből Az egyik nyit, a másik zár Alighanem a leggyakoribb mozilátogatók, a tizenévesek lepődtek meg leginkább, hogy mozi nyílt az Üllői út elején. Azt, hogy itt volt is mozi, nemigen tudhatják. A Vörösmarty filmszínház — mert arról van szó — már-már feledésbe merült. S még szerencse, hogy nem „nyelte el" a metró. A mozi felújításának — újjáépítésének! — története hosszú is, tanulságos is. Szép, korszerű mozi működik most a régi helyén, köszönet érte mindazoknak, akik „támogatták" a megrendült épületet. A fő érdem azonban kétségkívül a FŐMO-é. Nemcsak a mozira költött 18 millióért, hanem hogy keményen, konokul végigverekedte a másfél évtizedet. Ki-A Budapesti Lakásépítő Vállalat X., Pongrácz úti irodaházának kapuja alatt egy új cégtábla is látható: OTTHONTERV. A vállalat — mely eddig több mint 70 ezer lakást épített a fővárosban, köztük nívódíjas magasházakat is — fejlesztési törekvéseivel összhangban hozta létre az OTTHONTERV-et, az országban első önállóan gazdálkodó, tervezőfejlesztő, országos hatáskörrel működő leányvállalatot. A tervezővállalat neve a házóriásokkal szemben emberléptékű, kis társasházakat, még inkább családi házak formájában megvalósuló otthonokat sugall. Könnyű Csaba építész, a leányvállalat igazgatója az OTTHONTERV ars poeticáját megfogalmazva arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedekben — gazdasági megfontolásokból — a sokszintes házak építése került előtérbe. A léptékváltás azzal járt, hogy a lakó óhatatlanul elidegenedett a másik háztól, a közte levő terektől, sőt, a terek mint építészeti egységek, csaknem „kimentek a divatból". Törekvésük, feladatuk tehát: az egész épített környezetet kell otthonossá tenni. Az OTTHONTERV mérnökei — többet között — az ún. alagútzsaluzatos technológia fejlesztésén, egy előre gyártott családiház-társasház tervcsalád kialakításán dolgoznak. Egy kisebb léptékű épület születik a rajzasztalukon, előregyártott elemektartott — nyert. És vele a főváros is. A legfiatalabb mozinézőknek nem kellett ilyen soká várni (de ők is nyertek), ugyanis a nemrég megnyílt Mátra mesemozi felújítását — a hírek szerint — szokatlanul gyorsan befejezték a kivitelezők. Persze, lehet, ez a gyorsaság relatív. No, majd rövidesen kiderül, hiszen a közeljövőben a Puskin mozi bezár. Elképzelhető vajon, hogy itt is szokatlanul gyorsan végeznek a teljes felújítással? El. A FOMO ugyanis rámenős építtetőberuházó lehet. Már csak azért is, mert épp az idő tájt (a nyár derekán) Kispesten megnyílik a vadonatúj Hunyadi mozi 400 személyes, klimatizált nézőtérrel. bői épülő sorház terve. Ezzel párhuzamosan dolgoznak — ugyanebből az előregyártott elemből építhető — kis társasházak tervein is. Ezek a házak ugyan panelból készülnek, de erről semmi sem árulkodik, hiszen a homlokzatok vakolva lesznek. Az OTP megbízásából 32 lakásegységet már megterveztek a X., Mádi-Zsombék-Juhar utca által határolt területre. Egyrészt a háztípusok összeválogatásával, másrészt a terek és az utcahomlokzat kialakításával olyan konfigurációt hoznak létre, hogy az minden nézőpontból más-más látványt nyújt. Tehát az itt lakóknak, a járókelőknek ez is egyfajta otthonosságérzetet adhat. Fejlesztési témájukban szerepel egy új pontháztípus kialakítása is, .amivel a régi pontházakat szeretnék „leváltani". Ezekben a házakban 79,4 négyzetméterre növelik az átlaglakásterületet. A nagyobb fesztávméret révén — 3,9 méter — a szobák belső mérete kedvezőbb, kellemesebb, jobb a bútorozhatóságuk. S megvannak az elképzeléseik az átszerelhető-áthelyezhető válaszfalak kifejlesztésére is. A közép- és magasházak tervezésénél is keresik azt a fajta, személyesebb jellegű, mozgalmasabb homlokzatkialakítást, térlehatárolást, az épület, a park és a játszótér kapcsolatát, ami — számos vonatkozásban — valóban a lakások „folytatásának" tekinti a közösségi területeket is. Négyszázból öt Az utóbbi három év alatt több mint 650 fiatal hagyta ott a Magyar Hajó- és Darugyárat. A nagyüzem pártbizottságának kezdeményezésére a gyár központi oktatási osztályának két munkatársa, Benjámin András és Holló János reprezentatív felmérést készített a vállalat fiataljai — a 30 éven aluliak — körében, hogy kiderítse, miért mennek el oly sokan, annak ellenére, hogy a nagyüzem vezetése úgy véli, erején felül sokat tett a fiatalokért. Arra kerestek választ, hogyan érzékelik a fiatalok, és érzékelik-e egyáltalán a gyár gondoskodását. Tavalyelőtt a kezdő mérnök fizetése 4100 forint volt, a kezdő szakmunkások 18—19 forintórabért kaptak. Más nagyüzemekhez viszonyítva tehát a Hajógyár nem fizetett rosszul. A fiatal fizikai munkások 30 éves korukig ingyen lakhatnak a munkásszálláson vagy a gyár által bérelt IBUSZ-lakásokban. A vállalatnak sportcsarnoka van Angyalföldön, valamennyi gyáregysége rendelkezik sportpályákkal, balatoni és zalakarosi üdülőjében külön ifjúsági turnusokban mehetnek nyaralni. Más nagyüzemhez hasonlóan, a Hajógyár is sokat költ szociális célokra, oktatásra például tízmilliót évente. A nagyüzemnek hét gyáregysége van — három vidéken —, az összesen 1912 harminc éven aluli fiatal közül 1060 küldte vissza kitöltve a kérdőívet, amelyen mód volt a személyes vélemény vagy más kiegészíteni-hozzátenni való kifejtésére is. Az adatok számítógépes feldolgozása után nyolcvanoldalas — javaslatokkal kiegészített — értékelést készítettek a vállalat igazgató tanácsa számára. Az eltávozás fő okai (bér, nehéz fizikai munka, lakáshelyzet) ismeretesek voltak a felmérés kezdete előtt is, továbbá nyilvánvaló volt, hogy a nagyüzem vezetősége nemigen tud e téren alapvetően változtatni (órabér dolgában például nem versenyezhet egy gmk-val), azt keresték elsősorban, mi az, amiben tudnának segíteni-változtatni. A válaszokból például kiderült, hogy kicsi a vezetővé válás lehetősége. A Hajógyár mintegy 400 vezetője közül mindössze öten 30 éven aluliak, holott a vállalati összlétszám 25 százalékát teszi ki ez a korosztály. A kérdőív egyik fő tanulsága, hogy a fiatalok nem kapnak a végzettségüknek megfelelő munkát, mintha nem volna szükség a tudásukra. A mérnökök 40 százaléka írta ezt a kérdőívre. Hasonlóan vélekedtek a szakmunkások is. És ami nem kerül pénzbe: a fiataloknak több mint fele sérelmezte, hogy a kiadott munkán kívül másról nem beszél velük senki. Az ún. patrónusi rendszer — ami többek között a beilleszkedést hivatott elősegíteni — nyílt titok, nem prosperál, jóllehet rendelet volt rá. Úgy vélik a fiatalok, hogy sem a KISZ, sem a szakszervezet nem képviseli kellő eréllyel érdekeiket. S mivel nem ismerik a vállalati ügyintézés „csatornáit", a legkisebb vélt vagy valós sérelem esetén nem járnak a dolog végére, inkább felmondanak. Az ellentmondásokra részben magyarázatul szolgálhat, önmagában viszont ugyancsak meghökkentő adat: a Hajógyár fiatal dolgozói iskolai végzettség tekintetében rosszabbul állnak, mint a 30 éven felüliek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt évben már lelassult az elvándorlás (1982—83-ban a fiataloknak több mint 14 százaléka hagyta ott a Hajógyárat, 1984-ben már csak 7,5 százalékuk állt odább), igaz, közben emelték a belépő fiatalok bérét valamennyi kategóriában, amit viszont joggal sérelmeztek az „öregebbek". így aztán az ifjúsági parlamenten azt kérték, hogy — hasznosítva a felmérés tapasztalatait, továbbá végrehajtva a gyár igazgató tanácsa határozati javaslatában elfogadott feladatokat — a Hajógyár vezetősége a jövőben főként a fiatalok megtartásáért tegyen erőfeszítéseket. Teniszpálya — valutáért Új sportlétesítmény épült a Feneketlen-tó partján. Az MTK-VM teniszcentrumának területén fedett teniszcsarnokot avattak. Ez az első olyan fővárosi sportlétesítmény, amely kifejezetten idegenforgalmi célokat szolgál. A pályát csak valutáért lehet bérelni, és mindenekelőtt a közelben levő Flamenco-szálló vendégeinek rendelkezésére áll. A minden igényt kielégítő teniszcsarnokban az öltözőkön, zuhanyzókon kívül büfé, teniszütő- és adogadtógép-kölcsönző is szolgálja a vendégek kényelmét. A csarnok teljes felszerelése osztrák gyártmányú. A kétpályás fedett teniszcsarnokot a kék-fehér sportklub és a Hotel Flamenco közösen üzemelteti. A teljes napi játékidő egyharmadával az MTK-VM rendelkezik, így végre saját otthonukban játszhatnak az egyesület teniszezői. Egy szál virág Korszerű virágcsarnok épült a fővárosban, a Budaörsi úton. Nagyobb virágtermesztő és -értékesítő szövetkezetek, vállalatok, a Floracoop tagjai 86 millió forintot fordítottak a beruházásra, amit a Fővárosi Tanács is segített 12 millióval. Az egyszintes, galériás épület — ahol nemcsak az egyesülés tagjai kaptak helyet, hanem árusíthatnak itt a magántermesztők is — a várakozásoknak megfelelően magas színvonalon szolgálja a virágpiaci technológiát. Az új, 2800 négyzetméteres létesítménnyel gazdagabb lett a főváros is. Felépítésének köszönhető — többek között —, hogy megszűnt a rumli a Tolbuhin körúti Vásárcsarnok környékén. A virág ára azonban — a várakozásokkal ellentétben — nem lett olcsóbb, ha változott is, akkor drágább lett. (És itt nem csupán a „drága névnapokra" — Erzsébetre-Katalinra — Cégtábla a kapu alatt 8