Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - PESTI TÜKÖR

Új tanácsrendeletek gondolunk...) A remény — hogy olyan közvetlen kapcsolat alakul ki a termelők és a kereskedők között, hogy majd a kereskedő és a vásárló között is csökken az „árkülönbség" — elillant. A virágcsarnok „szerepe" egyelőre nem meghatározó a fővárosi virágkereskedelemben. Az sem való­színű, hogy ehhez újabb csarnok épí­tésére volna szükség. A csarnok tá­gas, áttekinthető, de benne a virág útja bizonyára még nem követhető tisztán... Paradoxonnak tűnhet, de talán, ha nagyobb virághegyek hal­mozódnának ott hajnalonként, ak­kor „áttekinthetőbb" volna a dolog. Ha több virág volna. Legalább egy szállal mindig több a keresletnél. Elkészült a Vörösmarty tér és a be­le torkolló Vigadó utca átépítése. A Belváros e patinás terén összesen ki­lencezer négyzetméternyi barna-zöld színkombinációjú, viacolor díszbur­kolatot fektettek le a kivitelezők. Rendezték a szobor körüli díszkertet, és eredeti helyén áll a tér egyik ékes­sége, a nyolcágú kandeláber. És még­is gyakran előfordul, hogy lakossági fórumokon szóvá teszik, hogy miért nem cserélték ki az ide nem illő ostor­nyeles lámpákat. Nos, ezek a lámpák ideiglenesen maradtak helyükön, ad­dig, amíg elkészülnek az „új" régi lámpaoszlopok. S hogy milyen lesz a tér? A Fővárosi Tanács tablókon „kiállította" a tér végleges rendezé­sét illusztráló makettet. A Fővárosi Tanácsnak a lakóbi­zottságokról, a házirendről és a helyi­séggazdálkodásról hozott űj rendele­tei között nyilvánvaló tartalmi össze­függést vélünk felfedezni, ami érthe­tő, hiszen ezek a rendeletek nagyon közvetlenül érintenek bennünket, la­kosokat. A lakóbizottságokról szóló rende­lettervezet előadója, Rafaelné dr. Rikli Erzsébet, elismeréssel szólt a több mint 10 ezer lakóbizottságban működő 38 ezer aktíva munkájáról. Tevékenységük eredményesen szol­gálta a lakóközösségek érdekképvise­letét, a népfront és a tanácsok tömeg­kapcsolatának erősítését. A működé­sükről szóló 1973-as rendeletet azon­ban az új követelményekhez kellett igazítani, továbbá elhagyni azokat a szabályokat, amelyek nem váltak be a gyakorlatban. Új eleme a rendelet­nek, hogy az állami, a szövetkezeti, a társas és a személyi tulajdonú lakó­házakban egyaránt lehetővé teszi a lakóbizottságok megalakítását. A la­kébizottságok folyamatos működé­sének biztosítása érdekében meg­szüntette az ötévenkénti általános vá­lasztási kötelezettséget. Módot ad vi­szont a választásra mindenkor, ha ar­ra szükség van (például, ha a bizott­ság tagjainak száma a felére csökken, vagy egyes tagokat visszahívnak stb.). A társadalmi viták során sok ellenvéleményt kiváltó kérdésre: mi­kor határozatképes a lakóbizottságot megválasztó lakógyűlés, ezt a választ adja: a megfelelően előkészített lakó­gyűlés, tekintet nélkül a jelen levők számára, jogosult a lakóbizottság megválasztására. E vonatkozásban is megszüntette a korábban eluralko­dott, sokszor formális megoldásokat. És ami nem kevésbé lényeges: az új rendelet a jövőben is a lakóközössé­gek érdekképviseletét tartja a lakóbi­zottságok egyik legfontosabb felada­tának. A lakóépületek és ingatlanok házi­rendje az együttélés szabályainak, normáinak gyűjteménye. Hogy mi­kor lehet falat fúrni, vagy hangszeren gyakorolni, vagy netán vasárnap zaj­jal járó háztartási gépet használni? — erre vannak paragrafusok. Am az új házirend abban a szellemben fo­galmazódott, hogy — az épület, in­gatlan állagára vonatkozó szabályo­kat kivéve — el is lehet térni az előí­rásoktól, ha azt a lakóbizottság és a lakók többsége megszavazza. Játszó­teret például kijelölhet a lakóbizott­ság az udvarban, ám nem engedheti meg gépkocsi parkolását, ha az udvar területe kisebb 200 négyzetméternél, vagy a ház műemlék, vagy műemlék jellegű. Hasonló eréllyel írja elő az új házirend az ingatlan kezelője vagy tu­lajdonosa számára a közös területek­helyiségek rendszeres és folyamatos takarítását, továbbá az évenként há­romszori nagytakarítást. A helyiségek hasznosítására vonat­kozó pályázati rendszeről alkotott új rendelet alapvetően üzleti alapokra helyezi a helyiséggazdálkodást. Ma­gyarul: annak utalják ki a helyiséget, aki többet kínál érte. Az elhelyezési hatóság döntési jogköre ezzel tehát megszűnt, azonban továbbra is a ta­nácsok felelősek azért, hogy üzlethe­lyiséghez jussanak azok, akik lakos­sági ellátást-szolgáltatást kívánnak folytatni. A közérdekű célra igényelt helyiséget természetesen pályázati el­járáson kívül utalják ki, s ez esetben az elhelyező hatóság állapítja meg a bérleti díjat, ami maximálisan 20 ezer forint lehet négyzetméterenként. Egyes esetekben azonban, ha például állami költségvetési szerv vagy társa­dalmi szervezet kapja a helyiséget, igénybevételi díjat sem kell fizetni. Az igényelhető üres helyiségek a rendeltetésellenes használat felszá­molása, hivatalból történő igénybe­vétel, továbbá a használó részéről történő lemondás során kerülnek a tanácsok rendelkezési jogkörébe. Most, hogy az új rendelettel a koráb­bi 4500-ról 20 ezer forint/m2 -re emel­ték a kártalanítás összegét, a szakem­berek azt várják, hogy megélénkül a forgalom, a tanácsok több üres helyi­séget kínálhatnak a pályázóknak. Pavilonsor A Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán elkészültek a pavilonok, meg­történt a műszaki átadás, ám e sorok írásakor — december elején — a fel­tehetően boldog tulajdonosok közül csak néhányan láttak neki a beren­dezkedésnek. (Mintha nem „izgatná" őket a karácsonyi forgalom...) Pedig a Zöldért, az Állami Könyvterjesztő, a Kelet-pesti Vendéglátó Vállalat és a Harmónia Kereskedelmi Vállalat mellett — ezeknek itt korábban is volt valamiféle pavilonjuk — a Bol­gár Kulturális és Tájékoztató Köz­pont, valamint hét magánkereskedő örülhet a szerencséjének. Jogosan nevezzük szerencsésnek a tulajdonosokat, hiszen a forgalom szempontjából álmodni sem lehet jobbat. A 12 egységből álló pavilon­sort építőközösség hozta tető alá a Fővárosi Tanács jóváhagyásával. Ez garanciának látszik arra is, hogy a fővárosnak ez az exponált pontja nem válik szemetelő, közlekedést akadályozó „bázissá" a kereskedel­mi tevékenység megkezdése után. A lányok még nem eladók... És természetesen a fiúk sem. Azok a 15—16 éves, egyenköpenyes fiata­lok, akiket mostanában minden nap ott láthatunk az Úttörő Áruház pult­ja mögött, kereskedelmi tanulók, most ismerkednek a szakmával. Túl­zás nélkül mondhajuk, egyedül raj­tuk múlik, hogy jó kereskedő, ügyes, udvarias eladó válik-e belőlük. A Centrum Áruházak Vállalat az Úttörő Áruházban alakította ki szakmunkás-tanulóinak oktatóbázi­sát, s az Úttörő — elsőként az ország­ban — tanáruház is 1984 szeptembere óta. A vállalat a maga számára neveli a szakmunkásokat, érthető tehát, hogy megteremtette a tanulók számá­ra az egységes, megbízható, magas színvonalú képzés feltételeit. Mintegy hétmillió forintot költöttek eddig a két oktatóterem kialakítására, külön­féle technikai eszközök beszerzésére. A fiatalok — 200 lány és 46 fiú — nyolc szakoktató irányításával és a megbízott tanulófelelősök felügyelete mellett gyakorolnak, ami egyszer­smind felelősséggel végzett munka, hiszen árut vesznek át, kiszolgálják a vásárlókat, kezelik a legmodernebb pénztárgépeket, stb. Az „adás" mindig élőben megy, már csak azért is, mert a kiépített tv-lánc egyik mo­nitorán az igazgató, a másikon a ve­zető szakoktató figyeli munkájukat. Persze a legszigorúbb ellenőr mindig a vásárló. Á fiataloknak lehetőségük van arra (ez is része az oktatásnak), hogy képmagnón megnézzék önma­gukat: hogyan „szerepelnek" a pult belső oldalán. A tanulók fele az egyik héten az áruházban dolgozik, a másik fele a Szász Ferenc Szakmunkásképző Is­kola padjaiban a szakma elméleti ré­szével s a közismereti tárgyakkal is­merkedik. Az Úttörőben a fiatalok a bútor, méteráru, jármű, óra-ékszer és fotó-optika kivételével minden ela­dói szakterületen gyakorolnak, tehát idővel az áruház bármely osztályán dolgozhatnak. Tölgyesi Lászlóné, aki kétszeresen is igazgató néni a fiataloknak, nem tagadja, tartott a tizenéves korosz­tálytól. A tanáruházi szakmai képzés azonban a gyakorlati munka finomí­tásának nagyszerű lehetősége. A gye­rekek fegyelmezettek, szorgalmasak, s nem titok, munkájuknak is köszön­hető, hogy enyhültek az Úttörő lét­számgondjai. Elégedett tehát áruház­igazgatóként is, hiszen a „tanítás alatt" az áruház zavartalanul (és gaz­daságosan) működik. Milyen lesz a Vörösmarty tér? 9

Next

/
Thumbnails
Contents