Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - Székely András: A leglátványosabb művészet

A leglátványosabb művészet Mit látott a séíáló, aki 45 tavaszán lement a Duna-part lépcsőire? Bizony, szinte csak romokat. Koruk technikai csodái, a Lánchíd, a Margit-híd, az Erzsébet-híd roncsként a Dunába szakadva; a tüneményes szépségű Vigadó falai koromtól feketék; a Vár hatalmas tömbje kiégve, áttetsző monstrumként mered az ég felé. A Gellérthegyet még csak a Citadella koronázza; alighanem ez a világ egyetlen fellegvára, amelyet nem a város védelmére építettek, hanem hogy forradalmi mozgolódás esetén innen ágyúzzák a tömeget. A szobrok egy része megsérült; jákfai Gömbös Gyuláét éppenséggel partizánakció semmisítette meg mint egy korszak gyűlöletes jelképét, más szobrok, például az irredenta mozgalom alkotásai, elbontásukra várnak. (A sors némelyiküknek megkegyelmezett, így a szép kis lustitia-kútnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi palotája előtt; itt elég volt eltüntetni a szöveget ahhoz, hogy az Igazság egyetemes jelképe ott maradhasson.) Néhány év alatt eltűntek azok a