Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Dr. Buza Péter: Hol volt Mátyás pesti vadaskertje?

Hol volt Mátyás pesti vadaskertje? „Gondjaiban itt szokta lelkét felüdíteni. A kortárs krónikás, az olykor okkal megbízhatatlan adatközlőnek minősített Bonfini hibája, hogy Hollós Mátyás, jó királyunk pesti vadaskertjéről, kastélyáról alig tudunk valamit. Jószerivel éppen csak annyit, hogy volt... Nem kevés ez sem, elegendő okot szolgáltat ahhoz, hogy megkíséreljük felkutatni. A Bonfini áiia! említett kert az 1542-es ostromot ábrázoló képen is látható Amióta Pest és Buda históriájának tanulmányozása komoly tudomány lett — nagyjából a múlt század derekától kezdődően —, nem szűntek meg a kísérletek, hogy kiki a maga módján utánajárjon a humanista életrajzíró soványka három mondatának, amelyeknek szó szerinti fordítása így hangzik: ,,... A Duna túlsó partján, a pesti földeken, egy mérföldnyire a határban, villája volt. Ez is csodálatos és nem kevésbé kellemetes. Gondjaiban itt szokta lelkét felüdíteni." Vagyis a kert Pesten volt — az egyik, hiszen volt Budán is, Budanyéken, ezt sikerült föltárni a díszes palotával együtt. Princeps — postes Ha soványka is ez az információ, ahhoz azért elegendő alap — persze, ha elfogadjuk igaznak —, hogy ne a Belváros kellős közepén keressük a kertet. Azok azonban, akik először próbálkoztak a rejtvény megfejtésével — Römer Flóris, Rupp Jakab és mások —, mégis ezt tették. Holott tudták, hogy éppen Mátyás épített öles falat a középkori civitas köré, s hogy ez az erdőrendszer jóval nagyobb sugarú kört rajzolt, semhogy azon kívül rekedt volna a „franciskánusok" telke, a vadászkastély feltételezett területe. (A városfal — két végénél a Dunára támaszkodva — nagyjából a mai Kiskorúinak a folyóhoz közelebb eső oldalán magasodott, s a mai Deák, illetve Kálvin tér közelében fordult — elhagyva ezt a vonalat — nyugat felé). A különös hipotézis, minden ellentmondásossága dacára, tényekkel érvel. Azt mondják, akik ezt a nézetet vallják, hogy tárgyi bizonyítékok vannak a birtokukban. Olyan márványtöredékek, amelyeket éppen itt, a ferencesek belvárosi templomának közvetlen közelében fedeztek fel. Ezek a szépen faragott díszes darabok — valószínűleg egy reneszánsz kastélybejárat maradványai — Mátyás uralkodásának éveiben készültek. Ha pedig itt vannak, maga a kastély is itt volt s, persze, a vadaskert is. Rupp és Rómer elmélete tehát azon alapul, hogy a két híres kőtöredék nem máshonnan került ide — egyébként kerülhetett volna! Hogy állításukat tüzetesebben megvizsgálhassuk, valami keveset időznünk kell ennél a kérdésnél. Itt voltak, vagy ide kerültek? Az egyik oromzathoz tartozott. Ez a darab, valószínűleg a középső rész, épen megőrizte Mátyás címerét. Vastagsága tizenöt centiméter, befoglaló méretei: 135, illetve 222 centiméter. A másik fríztöredék. Ez tizenhárom centiméter vastag (nem olyan nagy az eltérés, hogy ne feltételezhessük: valaha együvé tartozott az előbbi oromzattal), szélessége fél méter, hossza 140 centiméter. Felirat is van rajta. Két teljes, de önmagában nem értelmezhető szó: princeps, illetve postes. S mellete volt még egy töredék szintén betűkkel. A három faragvány a török után visszatelepülő ferencesek egykor itt lévő, a mai Kossuth Lajos—Reáltanoda—Károlyi Mihály utca, illetve Szép utca által határolt kertjének falából került elő, hogy aztán befalazzák — dísz gyanánt — az 1700-as évek közepén felépült kolostoruk homlokzatába, ahonnan is, a mai Egyetemi Könyvtár építésekor, 1873-ban, emelték ki és szállították múzeumba. Ehhez a leletegyütteshez tartozik egy negyedik kőtöredék, egy feliratos oszloptalapzat. Jankovich Miklós híres múltszázadi gyűjteményének darabja, oldallapjait Mátyás latin nevének betűi díszítik. Ez is vörös márvány, 33 x 33 x 33 centiméteres. Betűinek vonalvezetése rokonítható a princeps-postes feliratéval. Nem tudni, honnan került elő. Rómer és Rupp szerint ugyanonnan, ahonnan a fentebbiek. De ha Pest korai historikusainak igaza van, mit kezdjünk Bonfini állításával: a kert a pesti határban volt, nem pedig az ősidők óta városnak számító Belvárosban. A pesti határban, egy mérföldnyire. Hogy honnan számítandó ez a távolság? Nyilván a legközelebbi városkaputól. És feltehetően római (olasz) mérföldről van szó. Ez pedig kereken ezerötszáz méter. Salamon bakot lő Most már csak az a kérdés, milyen égtáj felé induljunk el kertkereső utunkra? A választ — válaszkísérletet — Salamon Ferencnek köszönhetjük. 16. századi, tehát nem kortárs forrásokat elemezve, arra a következtetésre jutott, hogy a kert a várostól keletre feküdt. Talált újabb, korai bizonyítékot is létezésére egy verssort Taurinus Paraszti háborújában, aki Dózsa seregének táborhelyét így jellemzi: ,,... a termőföld sokféle gyümölcsöt ont, a királyi nyulasok illatosak a virágtól". De ami fő, megtalálta Istvánffy Miklósnak is egy igen fontos mondatát (Historiarum Libro XV.), amely szintén megemlékezik a kertről, midőn leírja a Pest felszabadítására irányuló, 1542. évi sikertelen ostrom eseményeit. Az olasz csapatok elhelyezkedéséről szólva krónikásunk megjegyzi, hogy Vitelli egységei a várostól északra, a királyi vadaskert falai között foglaltak állást. Istvánffy forrása egy itáliai krónikás, bizonyos Jovius, aki nem volt ugyan jelen az ostromnál, de egy (vagy több) olasz katona részletes beszámolója alapján leírta a csataképet. Sőt, meg is rajzoltatta Enea Vico közreműködésével, és ez a mi 14