Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Oszlay István: 2100 kórházi ágy hiteles története

2100 kórházi ágy hiteles története ellátás területén volt a legnagyobb az elmaradás. A tervidőszak legjelentősebb építkezéseinek rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy alapvető változásokat hozó munka kezdődött el, illetve folytatódott. Első helyen a Jahn Ferenc Kórházat kell említenünk. A II. ütemben épült, 1984-ben átadott 450 ágyas ideg-elme pavilon üzembe lépésével 1250 ágyas, korszerű gyógyintézet építése fejeződött be, ami jelentőségében mérföldkőnek tekinthető a fővárosi egészségügyi hálózat fejlesztésében. Nagyszabású, jelentős munka volt a Margit kórházi építkezés, ami hivatalosan ugyan rekonstrukció, azonban a két ütemben (1981-es, illetve 1985-ös átadással) megvalósult beruházás eredménye egy új kórház, hiszen a Bécsi úti egykori főépületből is csupán a főfalak maradtak meg. A korszerű észak-budai gyógyintézetben összesen 584 sebészeti, belgyógyászati és szülészet-nőgyógyászati, valamint krónikus osztályán 151 ágyat létesítettek. A Jahn Ferenc Kórház 450 ágyas ideg-elme pavilonjának a beruházására 280 millió forintot költöttek. A László kórházi rekonstrukció 1982-ben kezdődött. A 336 ágyas új pavilonban (510 millióba került) rövidesen már betegeket fogadnak. Az országban egyedülálló létesítmény ez: az épület felső szintjén 96 teljesen szeparált, légkondicionált gyermekboxot alakítottak ki a fertőző betegségben szenvedő kisgyermekek gyógyítására. A Csepeli Kórházban 126 ágyas szülészeti-nőgyógyászati pavilon épült, amit az idén adtak át. A Heim Pál Gyermekkórház rekonstrukciója keretében az I. ütemben az elbontott volt Állami Gyermekmenhely helyén gyermek-rendelőintézet épült 240 milliós költséggel, az épület felső szintjén 40 bőrgyógyászati ággyal. Kevésbé látványosak, de éppen a növekvő létszám miatt jelentősek azok az eredmények, amelyek az időskorúak egészségügyi ellátásának, gondozásának feltételeit javítják. A szociális otthoni férőhelyek számát — főként a meglévő épületek rekonstrukciójával és bővítésével — a tervezett hatszázzal szemben 1200-zal sikerült gyarapítani, ám ahhoz, hogy valamennyi indokolt felvételi kérelmet teljesíteni lehessen, ennek csaknem kétszeresére lenne szükség. A tervidőszak alatt mintegy ezerrel több embernek jutott hely az öregek napközi otthonában. Nőtt az olyanok száma is, ahol rendszeres orvosi ellátásban részesülnek a gondozottak. Javult ugyan a helyzet a házi szociális gondozás területén is, de valamennyi rászoruló ellátásához több főfoglalkozású gondozónőre, valamint társadalmi aktivista bevonására lenne szükség. Öt esztendő alatt több mint 2100 -zal gyarapodott a tanácsi kórházi ágyak száma. így a meglévő 18240 betegágy már elegendő, azaz elegendő lenne a fővárosban, ha ezt megfelelő szervezettséggel tudnák használni. De az ágystruktúra alakításával, a törekvések ellenére, csak részben sikerült követni az igényeket, a lakosság megbetegedési viszonyaiban bekövetkezett változásokat. Jellemző példa: az ország más területéhez mérten a fővárosban igen sok az idős ember, a nyugdíjaskorúak száma eléri a lakosság 25 százalékát, és ez például megkívánja az ún. akut és krónikus jellegű ágyak arányának megváltoztatását. Vagyis az utóbbiból több kellene, s éppen e téren vagyunk lemaradva, annak ellenére, hogy a tervidőszakban mintegy 1500-zal sikerült növelni a krónikus ágyak számát. A kórházak helyenkénti zsúfoltságának tehát egyrészt ez az aránytalanság az oka, másrészt pedig hogy tapasztalhatók hiányosságok az alap- és szakellátás területén is. Pedig a jól működő körzeti és szakrendelői hálózat tehermentesítheti a kórházakat. Területi aránytalanságok Mit mondanak a számok? A fővárosban 855 körzet van, 1882 lakos jut egy körzeti orvosra, s ez kedvező arány. Az egy gyermekorvosi körzeti orvosra jutó gyerekek száma 1091, a javulás ellenére itt még akad tennivaló. (A fenti mutatók kedvező alakulásában szerepe van annak, hogy nagyobb üzemekben és intézményeknél a fővárosban összesen 289 fő- és 350 részfoglalkozású üzemorvos dolgozik.) Van elegendő szakorvosi rendelő is, a tervidőszakban épült három új intézmény (a békásmegyeri, az Örs vezér téri és a pestlőrinci) belépésével elegendő a szakorvosi kapacitás, megvannak a járóbeteg-ellátás feltételei. A lakosság jogos igénye azonban, hogy a szakrendelő „otthonközeiben" legyen. Sajnos, erre még várni kell. Területi aránytalanságok vannak, főleg a peremkerületekben, s az újonnan épült nagy lakónegyedekben érezhető, hogy a lakosság átrendeződésével nem tudott ütemesen lépést tartani az új körzetek szervezése. Gondok adódnak abból is, hogy még helyenként a területi hovatartozás dominál, vagyis nem biztos, hogy a közelebb levő, de a másik kerületben lévő szakrendelőbe mennek a betegek, pedig e „határvonalak" megszüntetése egyik lényeges vonása az integrációnak. E helyzetben nagyobb gondot okozhat egy szakrendelő átmeneti kiesése is, mint például a VII. kerületi Csengery utcában, ahol a régit elbontva korszerű, nagyobb (48 orvosi munkahely) szakorvosi rendelőt építenek. Az „átirányított" lakosság türelmes ugyan, de az 1987-re megígért megnyitást mindenki számon tartja. A fővárosban valamennyi tanácsi egészségügyi intézmény integrált egységet képez. Egy szervezetben működik tehát az alapellátás (a felnőtt és a gyermekorvosi körzet), a szakorvosi ellátás és a gondozóintézeti hálózat, valamint a fekvőbeteg-ellátás. Dr. Varró János, az Egészségügyi Főosztály vezetője, akivel az egészségügyi ellátás fejlődésének VI. ötéves tervi eredményeiről beszélgettünk, többek között hangsúlyozta azt, hogy az 1976-ban megkezdett integráció kiteljesedésének köszönhető, hogy a mai, nehezebb gazdasági körülmények ellenére fejlődött a fővárosban az egészségügyi hálózat, s jó az ellátás színvonala. A fővárosnak nincs egyetlen olyan integrált egészségügyi intézménye sem, ahol valamennyi bajára orvoslást találhatna a beteg. Ráadásul a kórházak területi elhelyezkedése sem kedvező — így örököltük —, viszont az újabb létesítmények építésével korrigálni lehet az egyenlőtlenséget (így például Dél-Pest körzetében volt szükség a Jahn Ferenc Kórházra), mint ahogy az újonnan épült körzeti és szakorvosi rendelők is a peremkerületekben és a lakónegyedekben épültek (békásmegyeri és pestlőrinci szakorvosi rendelő). A területi eloszlás aránytalanságából következik, hogy a főváros egyes körzeteiben ellátásbeli különbségek vannak. De éppen az integráció biztosítja, hogy mindenki a betegségének megfelelően részesüljön gyógykezelésben, függetlenül lakhelyétől. A Margit Kórház immár korszerű új kórházként értékelhető. Ellátási területén a három kórházi alapszakmában — sebészet, belgyógyászat, szülészetnőgyógyászat — a kórházon belül, egyéb szakágakban (például urológia, fül-orr-gégészet stb.) a betegek a János Kórházban részesülnek kezelésben. Természetesen egyes betegségek gyógyításának hagyományosan kialakult hálózata van, amelyet nem lenne célszerű megbolygatni, és kisebb kapacitással szétosztani az integrált egységekbe. Az elmebetegek gyógyításában az Országos Ideg-Elme Intézet, az István, a János, a Tétényi úti, és a Bajcsy-Zsilinszky Kórház él a köztudatban, ugyanúgy, mint az onkológia területén az Országos Onkológiai Intézet vagy a kobaltágyúról ismert Weil Emil Kórház. Ez utóbbiban — összhangban a rákkutatási programmal — a III. sz. sugárterápiái pavilon korszerűsítésével, emeletráépítéssel 88 ággyal növelik a férőhelyek számát. A fővárosi tanácsi kórházak között tehát megoszlanak a feladatok, emellett, már az integráció kereteiben létrejött együttműködés van az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó gyógyintézményekkel, amelyek szervezetten vesznek részt a főváros egészségügyi ellátásában. A minisztériumi kórházakban az ágyak mintegy 50 százalékán fővárosi betegeket gyógykezelnek. A minisztériumi és a tanácsi gyógyintézetek együttműködése a főváros egyik legnagyobb belső tartaléka az egészségügyi ellátás további javításának, s még inkább az lesz, ha a jövőben bővíteni, finomítani lehet a munkakapcsolatokat. Például a rekonstrukciókat, fejlesztéseket, a gép-műszer beszerzési programokat jobban össze tudják hangolni. Gyógyító-megelőző programok Az egészségügyi ágazat fővárosi VI. ötéves tervében egyik fő célkitűzés volt az egészségügyi ellátás korszerű szervezetének kialakítása — az integráció kiterjesztése. Ennek keretében számos, hatékonyabb gyógyítási-megelőzési program megvalósítására került sor, olyanokra, amelyekre csak az integráció keretei közt nyílt lehetőség. Korszerűsítették a betegfelvételi rendszert, ezen belül nyolc kórházban ún. betegfelvételi osztályokat szerveztek. A lakosság igényeihez igazodva 16 kórházban nyújtott műszakot vezettek be a diagnosztikai osztályokon. A Központi Baleseti Ambulancia tehermentesítésére a János és az Újpesti Kórházban az év közepe óta hétvégi ügyeletet is tartanak. A halálozási statisztikában a fővárosban is a keringési szervek megbetegedései vezetik a halálokok listáját. Kiépült a szívbetegek ellátására szolgáló hálózat, megfelelően felszerelt kórházi osztályokkal és ügyeleti rendszerrel. Javították a nőgyógyászati cytodiagnosztikai vizsgálatok személyi és tárgyi feltételeit, s ezzel — a korai megbetegedések kiszűrésével — növelik a betegek gyógyulási esélyeit. A multifázisos szűrés (szív, tüdő, onkológiai, anyagcsere, mozgásszervi stb. vizsgálat) alkalmas arra, hogy felmérjék a lakosság egészségi állapotát, s a következtetések révén összhangba hozzák a megelőzés, a gondozás és a gyógyítás feladatait. A spontán helyi kezdeményezésekként korábban bevezetett szűrővizsgálatokból azonban nem alakulhatott ki egységes kép. 1985 elején öt kerületben — az ott működő tüdőgondozó és szűrőállomásokra alapozva — az Egészségügyi Főosztály kísérleti jelleggel megszervezte a lakosság komplex szűrését, s az idei tapasztalatokat alapul véve, a VII. ötéves tervben a főváros egész lakosságára kiterjesztik a szűrővizsgálatot. Hallatlan előnye a komplex szűrésnek, hogy éppen a leggyakoribb betegségek megelőzéséhez szolgál sok információval. Az alkoholizmus és a kábítószer terjedése elleni küzdelem jegyében szerveztek munkaterápiát például a Jahn Ferenc, a Tétényi úti, a Róbert Károly körúti és a János Kórházban . Nappali szanatórium kezdte meg működését a Tétényi úti és a Péterfy Sándor utcai Kórházban. A Korányiban 1982 óta 6