Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - PESTI TÜKÖR

Események, hírek, képek a főváros életéből Szaladni jó Divat az utcai futóverseny. Persze, jó is az... Tarka tömeg lódul meg a Dózsa György úton, a táv vagy tíz kilométer. Keresztül a városon, meg vissza. A mezőny, enyhén szólva, vegyes: terebélyes ténsasszony éppúgy akad az indulók között, mint nagycsoportos óvodás. Csípős, erős szél bosszantja a futókat: hol hanyatt löki az embert, hol meg akkorát taszajt rajta hátulról, hogy fölér egy árboctöréssel. A verseny csupa szín, csupa sztori. Egy legény gördeszkával vág neki a távnak, a Keletinél akkorát esik, mint egy sofőrbunda. Az Erzsébet hídnál romantikus ismeretség születik: szakállas ifjú bókol egy szőkeségnek, kilométerekkel odébb egy leányzó vizes borogatással kedveskedik alélt udvarlójának... Egy vállalati főkönyvelő duplasoros sötét öltönyben futja végig a távot. Van, aki a kutyájával szökell az aszfalton, egy másik úr panyókára vetett klottnadrágban fújtat be a célba. Láthatunk még a mezőnyben sétapálcát, hátizsákot, tájolót és horgolókészletet... Ők is célba érnek. Az élmezőny? Ki figyel oda? Ez tömegsportverseny, itt mindenki győz, aki indul... Tessék megpróbálni! (Pilhál) Száz éve született a Fekete kolostor írója 1886. január elsején született Aradon irodalmunk kiemelkedő, „egykönyves" írója, Kuncz Aladár. Méltán híressé vált regényét több nyelvre lefordították. Emberközpontú világszemlélete, kitűnő lélekrajza, bölcs megértése, • közvetlensége olvasóit személyes ismerőseivé avatja. Kolozsvárott végezte középiskolai tanulmányait. 1923-ban tért vissza szülőföldjére. Az erdélyi irodalom szervezésében, irányításában betöltött szerepe közismert: az Ellenzék című lap munkatársa, majd irodalmi rovatának vezetője lett. A Nyugat szerkesztési elveit követte, és lapjában rangos helyet biztosított a nyugatosok számára. A Marosvécsen alakult irodalmi kör, az Erdélyi Helikon lelkes és hivatott vezetőjeként megérdemelt tisztelet és szeretet vette körül. Emlékét a marosvécsi parkban kőasztal őrzi. Budapesthez is szoros szálak fűzték Kuncz Aladárt. A budapesti egyetemen tanult, az Eötvös Kollégium diákjaként (akkor IX., Csillag u. 8., ma IX., Gönczi Pál u. 2.), és itt nyerje el magyar-latin-görög szakos tanári képesítését 1907-ben. Első munkahelye a magas színvonaláról ismert VI. kerületi főgimnázium volt. Az iskola 1908-ban a VI. kerületi Lovag utca 18-19-ben, 1910-től végleges helyén, a Munkácsy Mihály utca 26-ban működött. Dr. Finály Gábor igazgató, a jeles nyelvész, régész, numizmatikus hathatósan támogatta a fiatal tanár szakmai fejlődését. 1919-ben francia fogságból való hazatérése után az akkor alakult VII. kerületi Körösi Csorna Sándor Főreáliskolába helyezték, ahol lelkesen foglalkozott tanítványaival, többször tartott irodalmi igénnyel megírt előadást. Az iskola a Bulyovszky utca 26-ban (ma Rippl-Rónai u.), majd a VI. kerületi Kemény Zsigmond Főreáliskola épületében kapott ideiglenesen helyet, később a Szent István Gimnázium fogadta be a fiatal intézményt délutáni tanításra. Kuncz Aladár Budapesten vette kézbe a Fekete kolostor első példányát — már súlyos betegen. Itt halt meg 1931. VI. 24-én. Méltányos tehát, hogy születésének 100. évfordulóján Budapesten — kedves első iskolájában, az egykori VI. kerületi főgimnáziumban (ma Kölcsey Gimnázium) és a VII. kerületi főreáliskolának otthont adó régi Kemény Zsigmond Főreáliskolában (ma Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Kvassay Jenő Szakközépiskola), valamint az István Gimnázium falán — emléktáblával adózzunk Kuncz Aladárnak. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Országos zsebescégér „Új" pest-budai cégérek TETTAMANTI BÉLA rajza 15—20. századi remekművek Olyan, mint a mesében. Belépsz a Magyar Nemzeti Galéria első emeleti, légkondicionált termébe, s több mint ötszáz évet visszalépsz az időben. Jan Van Eyck remekművét látod, Az angyali üdvözletet, majd Jacques Daret LUCIEN FREUD: Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza portréja Jézus születését, Albrecht Dürer festménye azt mutatja meg, hogyan viselkedett A 12 éves Jézus az írástudók között. A katalógusszerkesztés, kiállításrendezés véletlenje is lehetne, hogy ezek a munkák ily közel kerültek egymáshoz, de tudod, hogy többről van szó, hiszen egyetlen gyűjteménybe tartozik a három kép, mintegy ezerhatszáz társával egyetemben, s ahogy nézed őket, tudod, itt sem értékképző funkciójuk miatt kerültek egymás mellé, hanem azért, hogy dokumentálják a művészet nagyszerű lehetőségeit, a történeti folyamat törvényszerűségeit. A kiállítás, amelyet báró Thyssen-Bornemisza gyűjteményéből rendeztek, olyan átfogó képet ad a művészet történetéről, amelynek megrajzolásához a gyűjtőnek a pénznél sokkal többre van szüksége: valódi szakértelemre, elhivatottságra, áldozatkészségre. Volt egyszer egy német báró, aki rokoni kapcsolatba került a magyar Bornemisza családdal. Ő, Heinrich Thyssen-Bornemisza (1875—1947) alapozta meg a gyűjteményt, klasszikus mesterek alkotásaiból. Munkáját fia, Hans Heinrich (született: 1921) folytatta. A castagnolai Villa Favoritát még az apa vásárolta meg, de már a fiú nyitotta meg a közönség előtt, s egyben ő gyarapította a gyűjteményt a modern mesterek — a többi között Picasso, Chagall, Van Gogh, Kandinszkij, Braque, Klee — alkotásaival. A luganói villában állítják ki a gyűjtemények nagy részét, számos művet azonban a báró angliai házában — Gloucestershire-ben — helyeztek el... Ez idáig magánügy is lehetne. A gyűjtemény jelentős része azonban időről időre útrakél, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain bűvölje el a látogatók tömegeit. A mostani budapesti kiállítás azért is jelentős, mert a gyűjtemény régi és modern anyagából készült válogatás, s most első ízben állítanak ki együtt Dürert, Rembrandtot, Zurbaránt, Fra Angelicót és modern mestereket. No meg azért, mert kulturális, művészeti cserekapcsolataink újabb szép bizonyítéka. Mint a katalógusban írja Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza: „magyarnak születvén" büszke rá, hogy a budapesti és szombathelyi kiállítás betekintést nyújt gyűjteményébe; majd mindkét hazáját Isten oltalmába ajánlva kívánja, hogy „ezek a kiállítások hozzájáruljanak a népek közötti jobb megértéshez." Mi sem kívánhatunk többet. (P. sz. e.) Veri módi Aki nem érti a címet, vagy erőltesse meg a fantáziáját, vagy sétáljon nagyokat Budapest forgalmasabb főútvonalain. Annak idején — emlékszem rá — össznépi felháborodást váltott ki a majomkodó felirat: boutique, sőt, „boutiqe". Akkor határozatot hoztak, hogy minden maszek szedje le a cégéréről a feliratot, amelyet csak állami vállalat használhat, az is csak úgy, hogy butik. Védjük anyanyelvünket. Lett is „Módibutik". Aztán a harározat feledésbe merült, és ha nem vagyok résen, azt találom hinni, hogy nem is Budapesten, hanem Párizsban vagy Londonban járok. Mert, ugye van Peter's, Gladys, Charme, Kitty, Armani, Jolly, Jóker, Capri, Parisien, Luigi, Tropicana, Darling, Thomas, Flash, Fire, City, Jenny és még isten tudja, hányféle csacska néven szereplő üzletecske. És mindegyik legalább shop. Egye fene, legyen! De amikor egy közönséges trafikot Souvenir shopnak keresztelnek el, attól kiráz a hideg. A shop mellett természetesen újjáéledt a boutik, butik, butiqe, boutiqoue, s ami őrületet még ebben a műfajban ki lehet pingálni. A butikokban mindent árulnak, hajcsattól bőrövig: tehát leader, echte leader, shous, shus, suz, ami tetszik. Meg móda, mode, joly mode. A „Warren móda shop" a kedvencem. Van teenager butik, for man butik, jeans shop, jacket-jeans, blue-jeans house, Kinder-móde. Újabban már az állami kereskedelem is kacsingat az idegen feliratok felé. Tudatja, hogy hol lehet „karcagi potteryt" kapni, de azt, hogy merre van, mondjuk, a Nyugati pályaudvar, angol nyelven rejtve marad az idegen előtt. Nemcsak ruhával él az ember. Ha éhes, beül a City Grillbe, a Grill Internationálba. (Hányszor vitatkoztak erről a teljesen nevetséges szópárosításról. Maradt.) Vagy elmegy Mc paruhoz, Mix Grillhez, Andreashoz, Francescóhoz, Petrocellihez, hogy csak az előkelőbb hangzásiakat említsem. A legszebbet a Kálvin téren láttam. A bazársoron nem virágot árulnak, hanem Kék Fleurt, ami legalább akkora szamárság, mintha blue virágot akarna valaki viszonteladni. Seszták 3 pesti tükör