Budapest, 1985. (23. évfolyam)

11. szám október - TÉKA

téka A főváros irodalmából ajánljuk Krúdy Gyula: Pesti album Az író életművét összefoglaló sorozat legújabb kötete valójában a tavaly közreadott Magyar tükör folytatása. Krúdy publicisztikai igényű írásai, elegyes műfajú remekei jószerint napi politikai, társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, de mégis dokumentumértékű képet festenek a korabeli, tehát az 1919-1933 közötti Budapest életéről. A régi köntösét levedlő város változása és a benne élő kisemberek élete — reményeik és csalódásaik — számtalanszor megihlette az írót. Krúdy Gyula, mai kifejezéssel szólva, valóban várospolitikai távlatokban gondolkodott, amikor közüggyé varázsolta, például 1931-ben, az akkori óbudaiak régi álmát. Ódonságok városa, vagy mit várnak az óbudaiak egy új hídtól? című lírai levélfüzérében elbeszélte, milyen fontos lenne a híd, amit 1867 óta ígérgettek az óbudaiaknak. Pontosan tudta, miért késlekedett az Árpád híd megépítése, de azt még inkább számon tartotta, mit jelentett volna Óbuda s az ott élők számára a Dunán átívelő híd. Krúdy Budapestje még nem egységes, valójában városrészekből tevődik össze. Óbuda ódonságairól, a terézvárosi vigasságokról, a mélabús Józsefvárosról vagy az elmúlásra ítélt Tabánról szólva, tulajdonképpen a megszülető nagyvárost láttatja, amelynek polgárai még idegenül, hitetlenül fogadják életük változásait. Pompás, szórakoztató olvasmány a Pesti album, de a benne foglalt írások dokumentumértékéről se felejtkezzünk meg. E kitűnő pillanatképek hitelesen ábrázolják azt, ami visszavonhatatlanul elmúlt. A könyvet a sorozat gondozója, Barta András szerkesztette, eligazító utószava és bibliográfiai tájékoztatója hasznára szolgál mindazoknak, akik ismerik Krúdy világát vagy éppenséggel most ismerkednek műveivel. (Szépirodalmi) Budapest Statisztikai Zsebkönyve, 1984 A budapesti változásokat összegező piros könyvecske fölöttébb izgalmas olvasmány, megérdemli, hogy foglalkozzanak vele. Lehetetlenség, persze, a 285 oldalon fölsorakoztatott adatok tömegét ismertetni, hiszen a statisztika önmaga is „a tömegesen előforduló jelenségek és folyamatok számbavételével s az így nyert adatok elemzésével foglalkozó tudomány", s e célnak most is kitűnően megfelel a Központi Statisztikai Hivatal fővárosi igazgatóságának gondozásában megjelent kiadvány. Ám most arra is sarkall, hogy itt a fővárosi népesség és népmozgalom adatait alaposabban szemügyre vegyük. Budapest lakónépessége 1984. január 1-én 2 064 374 lélek volt, az előző évi 2 064 307-tel szemben, tehát ezek szerint a lakosság lélekszáma mindössze 67 emberrel gyarapodott. Tekintettel arra, hogy a több mint kétmilliós metropolis népességéről van szó, igazán elhanyagolható lenne, hogy az adatok szerint ennyivel vagyunk többen, ám ez a szám mást jelez. S valójában mélyen elgondolkoztat, kivált a népesség fogyatkozását tanúsító országos adatok tükrében, hogy Budapest lakónépessége is fogyatkozik. Az élveszületések és halálozások adatait összevetve kiderül, hogy 1983-hoz képest 11 177 budapestivel voltunk kevesebben. A föntebb említett csekély növekedés a Budapestre települtek lélekszámából adódik. Ugyancsak érdekes meglepetéssel szolgálnak, a lakónépesség kerületek szerinti megoszlását tanúsító adatok, főként, ha összehasonlítjuk őket az előző évek értékeivel. Az 1983. január 1-i állapotokat összevetve az 1984-esekkel, föltűnik például, hogy az I. kerület népessége 1135-tel csökkent, az V. kerületé 1329-cel, a VI. kerületé 1298-cal, a VII. kerületé 2923-mal, a VIII. kerületé kereken 4800-zal, a IX. kerületé 3542-vel, a legnépesebb XI. kerületé 2460-nal, a XIV. kerületé 4063-mal, a XV. kerületé 1983-mal, a XVI. kerületé 653-mal, a XVIII. kerületé 1499-cel, a XX. kerületé 826-tal fogyatkozott meg. Csak a III., IV., XIII., XVII., XIX. és XXI. kerületben észlelni a lakónépesség növekedését; e számok is jelzik, hogy például az Óbuda, Békásmegyer, Újpest, Káposztásmegyer vagy Angyalföld területén folyó építkezések mily nagymértékben módosítják egyes budapesti kerületek népsűrűségét. Ennek összefüggésében természetesen az egy négyzetkilométerre jutó népesség száma is jelentősen megváltozott. A legzsúfoltabb kerületek (I., V., VI., VII., VIII.) elköltözött lakói a kevésbé népes kerületek lélekszámát gyarapítják. Lám, egyetlen esztendő adataiból is kiolvashatók a változások; kedvező és kedvezőtlen jelenségek egyaránt megmutatkoznak e számoszlopokban. A népességi és népmozgalmi statisztika alakulása mellé kívánkoznak a lakásépítés adatai. Amíg 1976-1980 között 85 588 lakás épült a fővárosban (évente átlag 17 ezer) — 1981-1983 között lényegében csaknem ugyanennyi —, 1984-ben a Budapesten állami és magánforrásból épített lakások száma csupán 11 780 volt. Azt is tanúsítja Budapest Statisztikai Zsebkönyve, hogy amíg az állami forrásból épített lakások aránya 1984-ben egyharmadára csökkent az 198l-es adatokhoz képest, ugyanakkor erőteljesebben növekszik a magánerőből épített lakások száma. Amíg 1976-1980 között évente átlag 5500 lakást építettek magánerőből, 1984-ben már 8763 család vállalta a nagyobb költségekkel járó otthonteremtés örömeit és gondjait. A felépült lakások átlagos alapterülete kedvezőbben alakult: az 1976-78 között épített lakások átlagos alapterülete 57,5 négyzetméter, 1984-ben ez az átlag 62,5 négyzetméterre növekedett.. A hétköznapi lét tényeit foglalja össze Budapest Statisztikai Zsebkönyve, az adatait mustráló szakember és érdeklődő egyaránt kiolvashatja belőlük életünk és mindennapjaink változásait. (Statisztikai Kiadó) KISS KÁROLY Folyóiratszemle ADATGYŰJTEMÉNY A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ NÉPESSÉGSZÁMÁNAK ALAKULÁSÁRÓL. (Népszámlálási adatok alapján.) Fontos tájékoztatót s egyben munkaeszközt adott közre a KSH Népességtudományi Kutatóintézete kutatási jelentéseinek sorában azok számára, akik a budapesti agglomeráció szerteágazó témakörével foglalkoznak. Összeállította dr. Berti Béla. ,,A hazai népességfejlődés vizsgálatának eddigi eredményei és tapasztalatai szerint a népesség jövőbeni számának és összetételének alakulásában az egyik legbizonytalanabb, leginkább változó elemet Budapest és az agglomeráció képezi. Ennélfogva az elmúlt években a Népességtudományi Kutatóintézet kiemelt figyelmet fordított a főváros és az agglomeráció népesedési helyzetének feltárására. E kutatómunka keretei között készült ez az anyag. A kiadvány fő célja az, hogy több évtizedre visszatekintő népszámlálási adatok segítségével lehetővé tegye a budapesti agglomeráció népességfejlődésének a jövőben várható helyzettel is összekapcsolható hosszú távú vizsgálatát. Az adatgyűjtemény segítséget nyújthat az agglomeráció kutatásához, tervezésének, fejlesztésének megalapozásához" — olvashatjuk a bevezetőben. Az agglomeráció történetének ismertetése után a népességszám, népességszaporodás, a terület, a népsűrűség, a külterületi népesség száma, a nemek aránya, a kormegoszlás, a családi állapot, az iskolai végzettség, a keresőkeltartottak aránya, a háztartás- és családnagyság, az aktív keresők népgazdasági ágazatok szerinti megoszlása és az inga-vándor-forgalom témakörében olvashatunk lényeges adatokat és következtetéseket tartalmazó elemzést. A mintegy 60 témakör adatait tartalmazó táblázatok jól áttekinthetők, településenként, illetve az agglomeráció településcsoportjai szerint vannak rendezve, valamint az 1949., I960., 1970., és 1980 évi népszámlálások és Budapest adatait egyaránt tartalmazzák. Az összeállítás hasznos információkkal szolgálhat nemcsak a településfejlesztés, közigazgatás, területi tervezés stb. hivatásos szakemberei, hanem a terület élete, fejlődése iránt érdeklődők s a helytörténet művelői számára is. PÉNZES JÁNOS: A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ HOSSZÚ TÁVÚ FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA (Budapesti Fórum, 1985. 3.) A tanulmány meghatározza e térség jövőbeli fejlődésének társadalmi és gazdasági feltételeit, majd ismerteti az agglomeráció hosszú távú fejlesztésének céljait és részletes feladatait. Súlyponti kérdésként, kiemelt feladatként jelöli meg a népesedési helyzet javítását, a teljes és hatékony foglalkoztatás feltételeinek megteremtését, a termelőágazatok intenzív és szelektív fejlesztését, exportképességük növelését, a műszaki fejlődés meggyorsítását, a termelő és nem termelő állóeszközállomány felújítását, korszerűsítését, a főváros belső kerületeinek rehabilitációját, az infrastrukturális ellátás indokolatlan területi különbségeinek csökkentését, a gyermekvédelem és az időskorúakról való gondoskodás javítását, a tömegközlekedés fejlesztését. Részletesen ír az egyes ágazatok fejlesztési feladatairól, a termelés, az infrastrukturális ellátás, a környezetvédelem, a településfejlesztés és -rendezés stb. teendőiről. Végül az irányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól szólva a Fővárosi Tanács, a Pest megyei Tanács és a központi kormányzati szervek közötti együttműködés kérdéseivel foglalkozik. VINCE LAJOS: FOLYAMATOSSÁG ÉS VÁLTOZÁSOK (Budapesti Fórum, 1985. 3.) A cikk a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola helyzetéről, oktató-nevelő munkájáról, továbbfejlesztésének terveiről, valamint az új képzési formákról, szakokról, a minőségi követelmények fokozott előtérbe kerüléséről számol be. NYAKAS SZILÁRD: HÁROMSZÁZÖTVEN ÉVES AZ ELTE (Budapesti Fórum, 1985. 3.) A szerző megállapítja, hogy az ELTE valóban Budapest egyeteme, intézményeinek jelenleg a főváros öt különböző kerülete ad otthont. Összefoglalja az egyetem történetének főbb mozzanatait az 1635. évi nagyszombati alapítástól napjainkig. Szól haladó történelmi hagyományairól, jeles tanárairól, tudósairól, majd az egyetem elhelyezésének, rekonstrukciójának gondjaival, terveivel, lehetőségeivel foglalkozik. HADHÁZI GYULA: A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FŐVÁROSI IGAZGATÓSÁGÁNAK TEVÉKENYSÉGÉRŐL (Budapesti Fórum, 1985. 3.). A beszámoló tartalmazza az állami statisztikai tevékenység feladatait, bemutatja Fővárosi Igazgatóságának mint a központi állami statisztika helyi szervének adatgyűjtő, összeírásokat szervező, az adatok megbízhatóságát ellenőrző, feldolgozó és tájékoztató tevékenységét, amely nélkülözhetetlen a helyi párt és állami szervek munkájához s a közérdeklődés kielégítéséhez. SÁGVÁRI ÁGNES: EMLÉKEINK — EMLÉKEZÉSEINK (Budapesti Fórum, 1985. 3.J. Részletes ismertetés Budapest Főváros Levéltára egyik legújabb kiadványáról, a Források Budapest múltjából című kötetéről. Ez a V/A kötete a fontos várospolitikai dokumentumkötet-sorozatnak, amely 1950. június 15-től, az ideiglenes tanácsok megalakulásától 1954. október 20-ig, a második tanácsválasztásig követi nyomon a tanácsok tevékenységét. Összeállítói, Gáspár Ferenc és Szabó Klára a legkülönbözőbb műfajú dokumentumok tükrében mutatják be a főváros életének ezt a korszakát. A BUDAPESTI NEVELŐ I-XX. ÉVFOLYAMÁNAK REPERTÓRIUMA (1954—1984). A folyóirat ez évi 1. számában kapott helyet a repertórium, amelyet Mészöly Magda állított össze. Több mint 1300, tárgykörök szerint csoportosított, időrendbe rendezett cikket, tanulmányt regisztrál, melyek között számos oktatás-, művelődés- és intézménytörténeti írás is található. A repertórium nemcsak az oktatás szakemberei, hanem a főváros történetével foglalkozó kutatók számára is hasznos tájékoztató. CSOMOR TIBOR 30