Budapest, 1985. (23. évfolyam)

11. szám október - Várkonyi Anna: Ami láthatatlan: a zaj

A zaj elől nem lehet elmenekülni. Csöndet már csak a nagyvárostól távol találunk. A lüktető városi élet — vonatok, autóbuszok, villamosok, motorok, gépgyárak, hőközpontok és kompresszorok — fortyogó katlan morajaként hallik napközben a budai hegyekben is. S ha éjszakára megcsitul valamelyest, csaknem mindig akad ,,közbeszóló". Afőváros területén mintegy száz zaj vizsgálatot végeztek el a múlt évben ipari létesítmények közelében nagyrészt lakossági bejelentés alapján. A mérések bizonyították, hogy a panaszok 80 százaléka megalapozott volt. A zaj az egyik legnehezebben meghatározható környezeti ártalom, mivel érzékelését szubjektív tényezők is befolyásolják. Az értelmező szótár szerint a zaj hangos zörejek egybefolyó, kellemetlen vegyülete. A szakemberek szerint zaj minden olyan akusztikai jelenség, amely elvonja figyelmünket, megzavarja munkánkat. Ennek mértéke egyénenként nagyon változó, az azonban tény, hogy a technika fejlődése következtében óriási hangenergiák szabadulnak föl, amelyeknek bosszúságon kívül semmi hasznuk sincs. Szinte minden energiaátalakítás zajt okoz. A motorizáció, az iparban működő gépek, az erőművek, de még a szórakozás (diszkó, rádió, tévé) is zajjal jár. A zaj természetesen nemcsak a technika fejlődésének következménye. Az első zajellenes intézkedést az i. e. VIII. században lerombolt alsó-itáliai városállam, Szibarisz lakói hozták. Megpróbálták a lakónegyedből száműzni a kopácsoló kézműveseket és a kakasokat. Az ókori Rómában pedig a hajnali ostorpattogtatás ellen tiltakoztak. Nemcsak a technikai fejlődést kell okolnunk tehát a zaj fokozódásáért. Sőt, biztos, hogy ma már csak a technikai fejlődés állhatja útját az emberiség lassú megsüketülésének. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a föld lakosságának 2-3 százaléka halláskárosult, akiknek fele betegség, másik fele viszont a zajos élet következtében vesztette el részben vagy egészen hallását. Hazánkban ennél jóval rosszabb az arány. A magyarok 10 százaléka halláskárosult. S akkoj még nem is említettük azokat, akik zaj neurózisban és egyéb idegrendszeri bántalmakban szenvednek, pedig arányuk szintén népbetegségre utal. A foglalkozási ártalmak között a halláskárosodás áll az első helyen. Az ipari munkásság 50-60 százaléka nyugdíjas korára jelentősen halláscsökkent. A zaj tehát belépett a környezeti ártalmak sorába, s mint statisztikai adatok is bizonyítják, nem tudunk hozzá alkalmazkodni. A hang teljesítménye jól mérhető decibelben, ami önmagában azonban nem sokat jelent. Érdemes tudni, hogy a decibel nem olyan mértékegység, mint például a méter, a kiló vagy a liter. A zajteljesítményt logaritmikus skála méri, tehát a 20 dB nem kétszerese a 10 dB-nek, hanem tízszerese. A 30 dB nem háromszorosa a 10 dB-nek, hanem százszorosa, a 40 dB pedig ezerszerese. Van a zajteljesítmény mérésének egy másik — módosított — mértékegysége is a dBA. Ez így értelmezhető: a mérés alkalmazkodik az emberi fül érzékelési tartományához, s a mélyebb hangokat kevésbé számítja bele a dBA-ba. Hogy miért halljuk kevésbé a mélyebb hangokat, annak fejlődéstani oka van. Az emberi lét elviselhetetlen lenne, ha még saját zajainkat — szív, csigolya, ízületek — is állandóan hallanánk. A dBA tehát az emberi sajátosságot figyelembe véve méri a zajt. Egész életünkben gyűjtjük Az 50 dBA alatti zajok ártalmatlanok, de idegrendszeri terhelést okoznak. 50 és 85 dBA között nemcsak zavarják figyelmünket, munkaintenzitásunkat és a munka minőségét, hanem vegetatív idegrendszeri és szervi bántalmakat is okoznak. Ez az eset áll fönn például, amikor ugyanabban a szobában dolgozik egy kutató és egy gépíró. A 85 dBA feletti zajok egyértelműen halláskárosítók, s a süketség különböző fokozatait okozzák. A zaj mérőszámainak relativitását jól példázza: csendes üzemnek számít, ahol a zaj 70 dBA, a csendes hivatal zajszintje 45 dBA, és egy pihenésre alkalmas hálószobában a zaj nem lehet több 30 dBA-nál. Sokan legyintenek, ha a zaj káros hatásairól van szó. Zajos, zajos, de majd megszokjuk! Ez nem igaz! Minden zavaró zaj hatására felesleges védekezési reakció fejlődik ki, s ez idegi megterhelést jelent. Az emberi szervezet úgy gyűjti össze az élet folyamán kapott zajadagokat, mint például a radioaktív sugárzás dózisait. Az egészséges és szenvedélyektől mentes átlagember hallását döntően az élete AMI LATHATATLAN: A ZAJ