Budapest, 1985. (23. évfolyam)

11. szám október - Enyhítő körülmény nincs

DOKUMENTUM A SZEMÉT TÖRTÉNETÉBŐL Interpelláció a Cséry-telep munkásainak ügyében Vazsonyi Vilmos, a múlt század végének neves liberális politikusa, igen éles hangú interpellációt nyújtott be 1895. június 26-án a főváros közgyűléséhez a pestszentlőrinci Cséry-féle szeméttelepen uralkodó „közegészségellenes" állapotok miatt. Ifj. Cséry Lajos édesapja, a befolyásos összeköttetésekkel rendelkező, ismert közéleti személyiség segítségével szerezhette meg — többszöri versenytárgyalás után — Budapest bal parti házi és utcai szemétkifuvarozásának s vasúti elszállításának kizárólagos bérleti jogát. Az elszállításra kerülő szemét lerakására Cséry saját birtokán — Szentlőrincen — szeméttelepet és — később — ugyanott szemétválogató és -feldolgozó üzemet rendezett be. E nyilván igen jól jövedelmező tevékenységhez ifj. Cséry Lajos latba vetette minden összeköttetését. így került olyan helyzetbe, hogy üzeme beindításával a szemétszállítás díján felül, a hulladék átválogatásával jelentős többlethaszonhoz jutott — de milyen áron? Nem tagadható, hogy a szemétvasút s a szemétválogató-feldolgozó üzem felépítésével igen nagy beruházásokat létesített, de a munkásokat éhbérért dolgoztatta, alig keresték meg a mindennapi kenyérrevalót. Gyerekeket is foglalkoztatott fillérekért. Mindez egy, a maga korában nagy feltűnést keltő interpellációban hangzott el, melyet Vázsonyi Vilmos terjesztett elő:,, Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy ifj. Cséry Lajos úr szentlőrinci szeméttelepén a legnagyobb mértékben közegészségellenes állapotok uralkodnak, és tekintve, hogy a telep közelségénél fogva ezek az állapotok a székesfőváros egészségét is veszélyeztetik, hajlandó-e a vállalkozónál, esetleg a Pest megyei hatóságnál közbenjárni, hogy ezen a fővárost is fenyegető közegészségügyi veszedelem elháríttassék?" így hangzott el az interpelláció, melyről azonban kiderült, hogy az sokkal súlyosabb dolgokat is tartalmazott: felhívta az illetékesek figyelmét az ott dolgozók nyomorúságos életkörülményeire. A válasz feltűnően hosszú ideig késett. Elmúlt az ősz, sőt, belépünk az 1896-os évbe is, amikor 1896 I. 28-án a közgyűlés előtt ismertetik a Pest megyei alispán válaszát, illetve a vizsgálat eredményét. E szerint a helyszínre kiszállt bizottság — mely magából az alispánból, a tiszti főügyészből és a megyei tiszti főorvosból állott — semmi olyan rendellenes körülményt nem tapasztalt, mely különösebb intézkedésre vagy eljárásra okot adhatott volna. A Fővárosi Közlöny 1896. évi 6. száma részletesen közli a vizsgálat eredményét, melyben felsorolja: 100-120 munkás 1-1,10 forint napi bért kap, s a szeméttelepen foglalkoztatott gyerekek 40-50 krajcárt keresnek naponta. A munkaidő reggel hattól este hatig tart. A munkások megélnek a bérükből, mert általában a feleségük is dolgozik. Az egészségügyi viszonyok kielégítőek. Pálinkamérés van ugyan a telepen, de „az italok szintén megvizsgáltatván, olyan minőségűnek találtattak, hogy azok a munkásoknak nemhogy egészségét veszélyeztették, de határozottan jók lévén, a munkások egészségének fenntartására feltétlenül szükségesek." Beszélni sem lehet arról — mondja a jelentés —, hogy a munkások rabszolgák vagy páriák lennének. A lakások — 24 kis faház — igaz, hogy kissé alacsonyak, de nincsenek túlzsúfolva. Ez a szerecsenmosdatás jellemzi az egész vizsgálati jelentést, melyből a végén majdnem az derül ki, hogy a telepen paradicsomi állapotok uralkodnak, s az ott megejtett vizsgálatok alkalmával a dolgozók közül senki sem panaszkodott. Vázsonyi viszontválaszában — kissé gunyoros éllel — kijelentette: rendkívül örül, hogy a szeméttelepi helyzet, úgy látszik, a munkások javára megváltozott, és hozzátette: csak az a kár, hogy a vizsgálatot nem „fehérruhás szüzek fogadásával és taracklövésekkel teljesítették", hiszen nyilvánvaló, hogy a vizsgálat nem volt váratlan, mert az interpellációt követően az alispánt, a tiszti főügyészt és a tiszti főorvost ifj. Cséry Lajos a saját fogatán vitte ki — előzetes bejelentés után — a szemétüzembe. Ezek után magától értetődő, hogy minden rendben találtatott. Vázsonyi, a vizsgálati jelentést kommentálva, elmondta ugyan, hogy saját szemével győződött meg a helyszínen a tisztátalanságról, a „rondaságról" és a rossz lakásokról, s arról, hogy az emberek a szemétből ették a hulladékot; továbbá, hogy tudomása szerint az egészségtelen, szűk íakásokért viszonylag magas bért követelnek — ám tudomásul vette a választ. Mit is tehetett volna egyebet, hiszen ezt megelőzően a virilistákkal szembenálló kisebbség egyik tagját, Kasics Péter törvényhatósági bizottsági tagot szintén elhallgattatták. Szociális jellegű interpellációjára semmitmondó választ adtak, melyet a közgyűlés kormánypárti tagokból álló többsége szintén elfogadott. Ha az olvasó Vázsonyi interpellációját és az arra adott választ áttanulmányozza, óhatatlanul az a meggyőződés alakul ki benne, hogy Vázsonyi Vilmos a színtiszta igazságot tárta fel. Csattanós alátámasztásul szolgál erre egy kb. 15 ével később megjelent könyv, a „Villamosság a szemétből". Szerzője, Fodor István igen ismert szakember a század elején, a szemétégetési eljárás egyik előharcosa. Európa több szeméttelepét és szemétégetőjét látogatta meg, s tapasztalatairól, valamint a szentlőrinci szeméttelepen uralkodó munkakörülményekről a 27-29. oldalon a következőképpen ír: „... a /'szentlőrinci) telepen még a szemétkotrók ősrégi rendszerét is gyakorolják. A telepről elhordott hulladékokat asszonyok és gyerekek újra feltúrják, hogy oly anyagokat keressenek, melyeket a szemétben esetleg még bentfelejtettek. Ezek az emberek e műveletért akkordfizetést kapnak, mely 80 fillértől 1 koronáig terjed naponta. Jogukban van ezenkívül baromfivagy sertésetetésre alkalmas szerves anyagokat magukkal hazavinni. Különösen feltűnő azonban a budapesti válogatótelepen azoknak az intézkedéseknek a hiánya, melyekkel a munkások egészségét biztosíthatnák. Puchenheimben (egy német szemétégető telep) a munkások csak munkásöltözetben léphetnek be a telepre." A továbbiakban beszél a puchenheimi fertőtlenítésről, zuhanyfürdőről, ventillátoros szellőztetésről s arról, hogy a munkahelyeket hígított karbolsavval naponta kétszer is felmossák, majd így folytatja: ,,Mindezek az intézkedések a budapesti telepen teljesen hiányoznak. Mosdásra ugyan rendelkezésre áll egy közös fateknő, de a munkások legnagyobb része mosdatlanul megy haza. Fürdőnek nyoma sincs. Ebédjüket a munkások a telep valamely zugában költik el... Hogy a válogatással elfoglalt munkások időt nyerjenek, egyik kezükkel esznek, a másikkal válogatnak a szemétben. Kezdetben, úgy látszik, gondoskodtak az étkezőhelyiségről, ez azonban most lakatosműhelynek szolgál. Külön munkásöltözet előírva nincsen; az emberek abban a ruhában távoznak haza, melyre a piszok és por rárakódott. Külön nagy csapást képeznek azok a sűrű légyrajok, melyek a belső és külső helyiségeket egyaránt ellepik. Védelmi intézkedések ellenük nincsenek. A budapesti telep elavult, s miután a vállalatnak a várossal kötött szerződése 1913. évi január hó 1-én lejár, a vállalkozó újabb befektetésre itt aligha lesz már hajlandó. A most leírt állapotok tehát még több mint két esztendeig fognak továbbra is fennállani." Az 1911-ben megjelent könyv tartalma tehát több mint egy évtized múltán is igazolja Vázsonyi megállapításait. S mi lett a Cséry-telep sorsa? A székesfőváros köztisztasági szolgálata című könyv 486. oldalán ezt olvashatjuk: ,,A budai kerületek fuvarszükségletének házilagos ellátásából hamarosan kitűnt, hogy a házikezelésben lévő fuvartelep nemcsak jobban, de olcsóbban is dolgozott, mint a Cséry-féle vállalat, úgyhogy a fővárosi tanács elhatározta, hogy ifj. Cséry Lajossal 1892-ben kötött szerződést — lejárta után — tovább már nem hosszabbítja meg, élni fog szerződés adta jogával, és megváltja az időközben részvénytársasággá alakult Cséry-féle vállalat fuvartelepét. Ez az 1907. évben meg is történt. (Ebből keletkezett 1907-ben az ún. Fővárosi fuvartelep, mely már az első évben igen tekintélyes nyereséget mondhatott magáénak.) ,,A köztisztasági szolgálat másik ágazatát, a háziszemét vasúton való elszállítását és a kispesti szeméttelepen való lerakását és feldolgozását (beleértve a kiválogatást stb.) nem végezte még akkor a Köztisztasági Hivatal, hanem ugyancsak a Cséry-féle részvénytársaság, mely másik szerződés értelmében volt ezzel a feladattal megbízva. Ez a (másik) szerződés 1912-ig érvényben volt. A szerződés lejárta után a Cséry-féle vállalat berendezéseit, nevezetesen az átemelő telepet, a szemétszállító vasutat és a kispesti szeméttelepet a székesfőváros szintén megváltotta. A megváltási ár 3 204 655 korona volt. DR. DORTSÁK GYÖRGY — KUTAS ISTVÁN 19