Budapest, 1985. (23. évfolyam)
11. szám október - Hollós László: Légveszély!
metrikus rendszerrel Budapest nyolc jellemző pontján mérjük a levegő kéndioxid-, nitrogéndioxidszálló por- és j^nmonoxidtartalmát. A monitorral es regisztrálóval felszerelt mérőházakbői telefonvonalakon érkeznek az adatok a számítóközpontba. A számítógép tárólja és kiértékeli a kapott mérési eredményeket, sőt, a kinti monitoroknak is tud utasításokat, jelzéseket adni. A telemetrikus rendszer óriási előnye, hogy pillanatértékeket is regisztrál, tehát bármelyik percben meg tudjuk mondani: Budapest e pontjain éppen milyen a levegő szennyezettsége. Vizsgáljuk az ipar- légszennyező hatását és a közlekedésből eredő szennyező anyagokat is. Szúrópróbaszerűen, ún. időszakos mintavételt végzünk az üzemek környezetében és a közlekedési csomópontokban. — Hogyan alakult Budapest levegőjének szennyezettsége az elmúlt időszakban? — Vizsgálatainkból megállapítszennyezettség mutatható ki. Az évi átlagértékek alapján az ülepedő porszennyezettség mértékében fokozatos csökkenés tapasztalható, az éves átlagok nem érik el a határértéket. Budapesten a korom jelenti a legkisebb problémát, s a határérték-túllépések gyakorisága mindössze 1-2 százalékos. (Azt azért meg kell jegyezni, hogy helyenként és időszakonként az ajánlott határértékeket meghaladó szennyezettségi szintek alakultak ki a főváros egyes pontjain, ezeket azonban „elfeledik" az éves átlagértékek.) Sokat rontanak a helyzeten, sajnos, a közlekedésből eredő szennyező anyagok, a szénmonoxid és az ólom. Különösen a sűrűn beépített Belváros szélein, a fő közlekedési útvonalakon mértünk igen magas, gyakran a megengedett határérték fölötti szennyezettséget (például a Boráros tér környékén, a Mártírok útján, a Baross téren stb.). Míg évekkel ezelőtt a fűtést tartottuk Budapesten a legveszedelmesebb légszennyezőnek, fővárost közepesen szennyezett településnek tartom. Az alapszennyezők terén tulajdonképpen kedvező a kép. A mért értékek már évek óta egy nem túl magas szint körül stagnálnak. A közlekedés által kibocsátott légszennyezők esetében azonban nem tapasztalható javulás. Sőt! Egyre inkább úgy tűnik, hogy Budapest levegőhelyzetét hovatovább döntően a közlekedés határozza meg. Nincs szégyenkeznivalónk Jelenleg a fővárosban üzemel az országban lévő összes helyhez kötött légszennyező forrás körülbelül 40 százaléka. Számuk meghaladja a 10 ezret. Az iparból és a fűtésből származó légszennyezés az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Vajon hogyan sikerült elérni e javulást? A kérdésre Fejes Mária, a Fővárosi Tanács környezetvédelmi osztályának vezetője válaszol. — A fővárosban a levegőtisz-62,7 százalékában gáz-, illetve távfűtés van. A levegő tisztaságának védelméről szóló, 1/1973-as minisztertanácsi rendelet megjelenését követően a Fővárosi Tanács a védett övezeten belül „külön intézkedés alá vont védett területet" jelölt ki, és szigorított előírásokat léptetett életbe. Ezen intézkedéseknek, valamint az igen következetes hatósági munkának köszönhető, hogy ebben az ötéves tervben kedvezően változott a levegő minősége. A javulás összefügg az erőművek széntüzelésének megszüntetésével és több jelentős légszennyezést okozó forrás fölszámolásával. — Minden esetben fény derül a levegőt szennyező vállalat kilétére? — Mérőállomásunk, a Fővárosi Levegőtisztaságvédelmi Állomás rendszeresen ellenőrzi az ipari üzemeket. Ha káros mértékű légszennyezést észlelünk, kötelezzük a vállalatot annak megszüntetésére. Ha a végrehajtás elmarad, személyre szóló és ismételhető végreható, hogy az utóbbi években a kéndioxid-szennyezettség enyhén csökken. Budapest évi átlagos kéndioxid-szennyezettsége a WHO által ajánlott határérték alatt maradt, 0,09 milligramm/m3-ről 0,05 milligramm/m3 -re csökkent. A fűtési időszakban mért szennyezettségi érték azonban ennél kétszerháromszor nagyobb. A nitrogéndioxid mennyisége, ha csekély mértékben is, de szintén csökkent: az évi átlagos szennyezettség a javasolt határérték alatt marad. A fővárosban kevés olyan terület akad, ahol a napi határértékek fölötti addig ma a közlekedés okozza a legtöbb gondot. — Hol szívhatunk tiszta levegőt? — A kiemelten védett területeken: a budai hegyekben, a III., a XII. és a II. kerület egyes részein. De jó a levegő a XIV. kerület kertvárosi részében és, persze, a Margitszigeten is, különösen, amióta itt már csak a célforgalom van megengedve. — Mindent egybevetve, milyennek ítéli Budapest levegőjét? — Az általam ismert külföldi irodalom adataihoz viszonyítva a taság-védelmi munka — az országos jogszabályt megelőzve — a hatvanas években kezdődött. 1968-ban a Fővárosi Tanács a belső területeken előírta az egy százaléknál kisebb kéntartalmú tüzelőanyagok használatát, és elrendelte, hogy — családi házakat kivéve — nem létesíthető Budapesten új széntüzelésű berendezés. A fűtéskorszerűsítések eredményeként a fővárosban elhasznált tüzelőanyagnak mindöszsze 18,8 százalékát teszik ki a szilárd halmazállapotú energiahordozók. (Az Ipari Minisztérium adata.) A fővárosi lakásállomány hajtási bírsággal kényszerítjük ki a teljesítést. Évente 220-230 vállalatot bírságolunk meg, összesen körülbelül 10 millió forintra. Gyakran élünk progresszív bírságolással is. Ha kiderül, hogy egy vállalat a bírságlapon nem a valós kibocsátási értéket tüntette föl, megemeljük a bírság összegét. Gyakran kapunk jelzéseket a lakosságtól is. A bejelentők legtöbbször használható információkat közölnek, elmondják, hol mit észleltek. Nyilvántartásunkból gyorsan kiderítjük, melyik vállalat lehet a bűnös. A légszennyező vállalat tehát általában 10
