Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - POSTA

Középületépítő Vállalat NÍVÓDÍJAS ÓVODA A Tállya-domb a főváros egyik legszebb fekvésű része, a Farkasré­ti temető felett húzódik. Gyönyörű kilátás nyílik a domb csúcsáról a jóval alacsonyabban fekvő budai Várra. 1981 tavaszán a Monimpex egy-két szintes házakból álló lakó­telep építését határozta el ezen a te­rületen. Kommunális létesítményé­nek, egy óvodának a tervezését a Lakóterv fiatal építészére, Csiha Katalinra bízták, akinek ez az első önálló munkája. A XII. kerületi Tanács azt kérte a tervezőtől, hogy az épület formai kialakításá­val alkalmazkodjék a terep adta le­hetőségekhez, magastetős legyen, és mintegy száz kisgyermek számá­ra méretezze, hogy a tervezett la­kótelep mellett lehetőleg a környe­ző házak, utcák gyermekeit is fo­gadhassák. Az óvoda telke, a Tállya utca és a Névtelen utca kereszteződésében kialakított, mintegy ezer négyszög­öles terület, tulajdonképpen lejtő, mellyel szemben, a Névtelen utca másik oldalán is épültek volna la­kóházak. A telken sokfajta, külön­böző korú, értékes fa állt, melyek­nek megtartása különösen indo­kolt volt. Az óvoda kiviteli tervei hamar elkészültek, melyen az építtető Monimpex, a beruházó KERBER, valamint a kivitelező Középületépí­tő Vállalat észrevételei alapján a tervező 1981 februárjában elvégez­te az utolsó simításokat. Érdekes tömegű, kellemes megjelenésű, a terepviszonyokat jól kihasználó épület bontakozott ki a rajzaszta­lon. A tervező egyik fő célja az volt, hogy a ház szerves kapcsolat­ban legyen a kerttel, figyelembe vé­ve a gyerekek nagy mozgástérigé­nyét. A kert legértékesebb részeit hasznosítva a csendesebb keleti és nyugati oldalra helyezte a foglal­koztatóegységeket, ahol a gyerme­kek a legtöbbet tartózkodnak. A déli oldalra a keleti és a nyugati házrészt kívülről összekötő, fákkal övezett, játszóterekkel, lubickoló­val tarkított utat tervezett Sajka Júlia kerttervező. Ezt az intimebb kertrészt és lényegében az egész épületegyüttest egy hatalmas gesz­tenyefa „védőszárnyai" óvják. A kivitelezés során a tervezők és az építők gondosan ügyeltek arra, hogy csak minimális gallyazással járjon a tetőszerkezet építése. Az épület északi oldalára került a gazdasági szárny, ahol a gyerme­kek nyugalmának háborgatása nél­kül történhet az élelmiszerszállítás, a berendezések karbantartása stb., egyszóval az óvoda üzemeltetése. Az épület helyiségeit három cso­portra osztották. Az épület gerinc­vonala alatt helyezkedik el — köz­ponti térként — a nagy légterű, két — kertre nyíló — folyosóval hatá­rolt tornaterem. A hagyományos építésű óvodáknál általában nincs tornaterem, sem központi tér. Az itt létrehozott központi belső tér nemcsak az épület tájékozódási középpontja, hanem méreteinél fogva kiválóan alkalmas rendezvé­nyek, bemutató foglalkozások megtartására, továbbá a gyerme­kükért érkező szülők fogadására is. A tornateremből — folyosókon át, szimmetrikusan — nyílik az épület keleti és nyugati oldalán el­helyezett, kialakított két-két fog­lalkoztatóhelyiség-csoport, továb­bá a különálló gazdasági egység, ahol a gyerekek nem közlekednek. A foglalkoztatóban levő óvodások a központi téren keresztül léphet­nek kapcsolatba egymással, a veze­tő óvónő az ide néző kis szobából, 31

Next

/
Thumbnails
Contents