Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - POSTA

NÍVÓDÍJAS ÓVODA illetve az egyik folyosó végén levő irodából is figyelemmel kísérheti a gyerekek munkáját, játékát. Egyegy foglalkoztatóegység önálló kis birodalom öltözővel, mosdóval, vécével. Ehhez tartozik a játszószoba, melynek egyik, kiugró sarkában található a „babaszoba", ahol a gyerekek kisebb csoportokban játszhatnak. A játszószoba a kert részeként kialakított, kőburkolatú teraszra nyílik. A két-két foglalkoztató szétválasztása a keleti, illetve a nyugati oldalon korcsoportok szerinti külön foglalkozást tesz lehetővé. Érdekesek az épület belső szintjei. A Névtelen utcai — két foglalkoztatóegység közötti — személyforgalmi bejárat a legmagasabb szintre vezet. Ettől fél szinttel lejjebb van a tornaterem, majd további fél szinttel lejjebb a másik két foglalkoztatóba juthatunk. Ezt az épületrészt, amely egyben teret ad a fő funkcióknak, egységes, alacsonyhajlású nyeregtetővel fedték le. A gazdasági rész — hasznosítva a két fél szinteltolódást — kétszintes. Az alagsorban, ahová a gazdasági bejárat is nyílik, található a konyha és a kazánház, itt vannak a raktárak és a személyzet szociális helyiségei. Ide érkezik naponta az ebéd, ami aztán a melegítőkonyhából tolókocsin és ételliften jut fel a foglalkoztatókba. A gazdasági szárny felső szintje az igazgatóé, az óvónőké és az adminisztratív dolgozóké. Az igazgatói, illetve az óvónői szobán kívül egy kisebb tárgyalótermet is találunk itt, valamint egy betegszobát. Ennek az épületrésznek a ferde tetősíkjai két, a folyosók felett húzódó lapostetőrész megszakításával, egységes nyeregtetőhöz kapcsolódnak. A szintek terephez alkalmazkodó „mozgatásával" a tervező kedvező összhatást ért el: az épület jól „ül" a telkén, földszintes ház benyomását kelti. A kivitelezői munka 1981 nyarán kezdődött Nagy János építésvezető irányításával. Mindenekelőtt egy, a területen levő, régóta nem használt pincét kellett betemetni. A terep adottságai, a viszonylag kis terület és a rövid építési határidő miatt a Középületépítő Vállalatnak nem volt módja „összkomfortos" felvonulásra, a lehető legegyszerűbb körülmények között kellett építkezni. A szerkezetépítési munkák gyorsan haladtak, jó szakembergárda dolgozott mind a kivitelezésben, mind a műszaki irányításban. Még az építkezés megkezdése előtt létrejött az együttműködés a beruházó, a tervező és a kivitelező vállalat között, s ez később is segítette a munkát. Egy épület kivitelezése során mindig adód(hat)nak problémák, amelyeket tervmódosításokkal kell megoldani. Ilyen helyzetekben a közreműködő felek elsőrendű érdeke a munka megakadásának elkerülése, hogy lehetőleg minél egyszerűbb és kézenfekvőbb változtatás szülessék. A Tállya utcai óvoda építése során is többször adódott ilyen szituáció. A falrészre felfekvő ragasztott fa főtartók között faszerkezetű, előregyártott, hőszigetelt és alul Betonytburkolattal ellátott panelokat kellett volna beépíteni. Gyártókapacitás hiányában azonban a helyszínen kivitelezhető monolitikus megoldást kellett alkalmazni. A kivitelező javaslatára és a jól képzett ácsbrigád szaktudására támaszkodva a tervező ilyen értelemben módosította a tervet. Alulról, a tetőszerkezet lezárásaként és egyben a helyiségek mennyezeteként, kazettásán elhelyezett, narancsszínűre festett Betonyt-lapburkolat készült. A tetőszerkezet „borítása" nyugodt, harmonikus hatást keltő négerbarna pala. Az épület gépészeti központja (Almay Kristóf tervezte) a gázüzemű kazánház. A tornateremben, illetve a játszószobákban a gyermekek játékszokásainak legjobban megfelelő padlófűtés van. A fűtéscsövek, a víz- és csatornavezetékek könnyen hozzáférhetően, padlócsatornákban futnak. Innen jut el a langyos víz a kert délkeleti sarkában levő kör alakú fürdőmedencébe. Az épület szerkezetépítési munkái 1982 nyarára befejeződtek, s megkezdődhettek a belső munkák. A helyiségek belső kialakításában, „felöltöztetésében" Preisich Anikó belsőépítész-tervezőé volt a főszerep. A berendezések a gyerekek szokásaihoz, igényeikhez igazodnak — nemcsak a méretükben, hanem hangulatukban is. És — talán mondanunk sem kell — ugyanakkor igen praktikusak. A játékszoba terét „növeli", hogy a különböző magasságú gyermekágyak egymásba tolhatók, s ebben az állapotban függőleges felületű rajztáblát képeznek. Ezenkívül derűs hangulatot árasztó, többféle színárnyalatú táblasor húzódik a tornatermi folyosókon, mely állandó tárlata a gyerekek alkotásainak, és ide függeszthetők ki a szülőknek szóló üzenetek. A falak, burkolatok, berendezések színvilága szintén a gyermekintézmény — az óvodafunkciót tükrözi. A tervezői elképzelések megvalósításában segítőkész partner volt a Középületépítő Vállalat, kiváltképp igazolja ezt az egyedi megoldások kivitelezése. Az óvoda építése során — a kertépítés kivételével — valamennyi szakipari munkát a vállalat végzett el. A kert, a park kialakítása a Fóti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet közreműködésével készült. A kert megjelenése egyszerű, természetes. Gyöngykavicsos útjai szigorú, merev élek nélkül, ívesen simulnak bele a füves lejtőkbe. Az épület tömege, kellemes színei, a barna pala és a halványzöld kőporos homlokzat finoman olvadnak bele a rendezett, de nem szabályos kertbe. A százférőhelyes óvoda építése 20,5 millió forintba került. 1983 júniusában, a hivatalos átadás előtt az óvodások birtokba vehették az épületet. Érdemes megemlíteni, hogy az óvoda igazgatónője részt vett a tervezői-kivitelezői egyeztetéseken, praktikus, hasznos javaslatokkal segítette a munkát. Az ünnepélyes átadáson az óvodások a helyszínen betanult műsorral köszöntötték az építőket. Nem maradt el a hivatalos elismerés sem. Az idén tavasszal nívódíjat kaptak a Tállya utcai óvoda építői a gondos, jó tervezői és kivitelezői munkáért. (x) 32