Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - TÉKA

oktatóbázisnak, ahol korszerű audiovizuális eszközökkel, szá­mítógépes berendezésekkel tud­juk immár tanítani a járműveze­tőket, bemutatva a városi közle­kedésben jelentkező problémá­kat, azt is, mit jelent egy-egy „esemény" az utasokra nézve, milyen következményekkel jár, milyen megterhelést ró a vállalat műszaki-technikai apparátusára. — Napjainkra a BKV-nál ked­vezően megváltozott a gondolko­dásmód. Ma azt mondjuk, ha van elég jármű — és ha takaréko­san is, de van —, akkor csak olyat küldjünk az utcára, ame­lyik kifogástalan állapotban van, ne okozzon forgalmi zavart, ne irritálja az utazóközönséget, to­vábbá csak annyi jármű legyen a forgalomban, amennyire akkor és ott szükség van. Ez már a jó gazda szemlélete, s így elmondva a BKV belső ügyének tűnik, pe­dig kedvező hatását az utazókö­zönség is mindjobban érzékeli, azazhogy, mivel kevesebb — és mind kevesebb lesz — a hiba, a hiányosság, a bosszúság, talán észre sem veszi a változásokat. Mert például, hogy most már alig van áramütés a trolibusznál, sen­ki sem „levelez" velünk. A frek­ventált útvonalakon közlekedő járművekbe szerelt URH-készü­lék is mindenekelőtt az utastájé­koztatást és a forgalomirányítást szolgálja. — A minőségi változások so­rában nagyon fontosnak tartjuk, hogy a csúcsidőszakokon kívül eső időkben az egyes járatok már a megállókba kifüggesztett me­netrend szerint közlekednek. Az utas így mindenkor tudja, hogy mikor jön — legfeljebb egy-két perc eltéréssel — a busz. Ezt a szolgáltatást a jövőben kiterjeszt­jük, s ahol indokolt, már megér­tek a feltételek, elkészítjük a me­netrendet. Minden járatra, per­sze, felesleges volna. A Nagykör­úton, ahol 3-4 percenként köve­tik egymást járműveink, erre nincs szükség. Ellenben a külső kerületekben és más, időszako­san vagy ritkán közlekedő jára­toknál nagy segítség a menet­rendtábla. Technikai eszközök­kel meg tudjuk állapítani, mikor, hány utas várakozik megállón­ként, illetve mennyire vannak tele a járművek. Ez már a korszerű eszközök egyike járműveinken. A hajdan manuálisan dolgozó utasszámlálók kora lejárt, az utóbbi időben már nemigen akadt jelentkező erre a munkára. A számítógépes feldolgozással pontos, naprakész tájékoztatást kapunk. A végállomásokon még az a jellemző, hogy a menetirá­nyító vonalkákkal regisztrálja, ha beérkezik vagy kimegy egy­egy jármű. Ez a funkció is kor­szerűsödik lassan, olyan jelzőbe­rendezéseken dolgozunk, ame­lyek veszik az elhaladó járművek elektromos jelzését, regisztrálják, feldolgozzák és továbbítják, így megállapítható a kocsi rendszá­ma, az elhaladás ideje, kideríthe­tő az is, hogy betartottuk-e a me­netrendet stb. A rendszer kidol­gozása már túl van a kísérleti stá­diumon. Bevezetése további for­galomszervezési lehetőséget je­lent. — Bár a főváros lakosságának többsége elégedett járműveink­kel, mi már az elkövetkező tervi­dőszakokra gondolunk. Előké­szület alatt van az Ikarus 200-as család felváltása az Ikarus 400-assal. Ez a busz sokkal korsze­rűbb és szebb elődeinél. Utasteré­ben több utas fér el, ülései ké­nyelmesebbek. A fejlesztesi e­gyüttműködési szerződés kereté­ben részt vettünk a tervezés mun­káiban is. Egyrészt tehát jobb fel­tételekkel serkentjük munkára járművezetőinket és a karbantar­tókat, másrészt „hajtjuk" az ipart, hogy jobb járműveket ké­szítsen, s ebben mi tevőlegesen segítjük. A Ganzban ez év végére elkészül a korszerű, energiataka­rékos magyar metró. A fejlesztési folyamat tehát nem állt meg, en­nek bizonyítéka ez a konstrukció is. Három, két kocsiból álló sze­relvény kezdi meg a próbafutást. A magyar metró létrejöttét a BKV konkrétan is segítette, minden rajzot átnéztünk, véle­ményeztünk, vállalatunk fejlesz­tőgárdájának e témával foglalko­zó része és meó-szervezete — úgymond — a Ganzba „költö­zött" egy időre. Persze a próbák idején akad még tennivaló. A ter­vezők azt ígérték, hogy az új sze­relvény mintegy 25 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt, ami igen nagy szó energiaszegény vi­lágunkban; ellenőriznünk kell, hogy így lesz-e. A metró automa­tikus vezérlésű lesz, tehát a mo­torkocsin elegendő lesz egy em­ber, ám ehhez át kell alakítani technikai eszközeink egy részét. A Tátra villamosoknál a hazai fejlesztés eredménye, hogy az in­dítóáram fele a korábbinak. Igaz, egy-két századmásodperc­cel lustábban gyorsul, de ez ele­nyésző hátrány, hiszen nem kel­lett átszerelni számtalan áramáta­lakító állomást. És a troli... Az idén kapunk új trolikat is. A tro­libusz utasforgalmi létjogosultsá­ga a jövőben a csuklós változat kifejlesztésétől függ. Tudniillik, azokon az útvonalakon, ahol ala­csony az utasszám, nem érdemes felsővezeték-építéssel és egyéb tartozékokkal vonalat építeni. Az új troli már tirisztoros vezér­lésű, számos jó tulajdonsággal rendelkezik a korábbiakkal szem­ben. Ennél a járműnél is vállaljuk — és vállaltuk — a kísérletezéssel járó feladatokat a megalapozott jövő érdekében. — Járműparkunk összetételét, korszerűségét tekintve kedvező fejlesztési lehetőségekkel állunk a következő tervciklus küszöbén. Van új villamosunk, a Tátra, lesz új autóbusz, metró és trolibusz. Ami a HÉV-szerelvények beszer­zését és azok karbantartását­javítását illeti, e téren nagyobb volt az elmaradás. Két évvel eze­lőtt a szentendrei vonal építésé­nek valamennyi gondja-baja­problémája az egész vállalatot nyomasztotta. A tervezettnél hosszabbra nyúlt az építési idő (nem volt lehetőségünk forgalom nélkül dolgozni, nappal utasokat szállítottunk, éjjel építettünk tel­jes gőzzel), becsúsztak az újdon­sággal kapcsolatos hibák is. Ma kevéssé lehet valakinek panasza a szentendrei HÉV-re. Reméljük, nem is lesz, ehhez bizonyosan hozzásegít bennünket a Szent­endrén épülő hatalmas javító­szerelő bázis, amely ez év végére elkészül. VIII. ötéves tervi kifej­lesztésre meg kívánunk venni két korszerű, energiatakarékos HÉV-szerelvényt, amely feltehe­tően kevesebb gonddal üzemel­tethető, ennek érdekében három esztendeje egyeztetjük elképzelé­seinket a gyárral. Szakembereink feladata itt, hogy a valós, az utcai közlekedés kívánalmaihoz­lehetőségeihez finomítsák a ter­vezőmérnökök elképzeléseit. Csehszlovákiában előkészület alatt van a csuklós Tátra kifej­lesztése, ám legalább két-három éves munkára van szükség, míg kijöhet a prototípus. Aztán ha­sonló idő kell a próbákhoz, vagy­is bizony öt-hat évig is eltart egy ilyen fejlesztési folyamat. Minde­zen fejlesztések közben — szem előtt tartva kedves utasaink érde­keit — nem feledkezünk meg a közlekedés minőségének állandó javításáról, mert a lakossággal — utasainkkal — való jó kapcsolat közvetve-közvetlenül visszahat vállalatunk fejlődésére, eredmé­nyességének megítélésére.(x) 31

Next

/
Thumbnails
Contents