Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - TÉKA

FOVAROSI FURDOIGAZGATOSAG Reumakórház - csak nappal A kórház lehet jó, lehet szép, de ha egy mód van rá, elkerüljük. Nagybeteg emberek sem igen kívánkoznak kórházba, sőt... Miért feküdne hát kórházba az, akinek szüksége van ugyan folyamatos gyógykezelésre s állandó, intenzív orvosi felügyeletre, ha mindehhez hozzájuthat — és rendbe jöhet! — kórházba fekvés nélkül is. Van erre megoldás? Igen. A két lehetőség, a kórház és a szakrendelő „között" van az ún. nappali kórházi rendszer, amit a reumatikus és mozgásszervi betegségben szenvedők gyógyítására „találtak" ki. De mi is tulajdonképpen a nappali kórház, mi a jelentősége ennek a betegellátási formának? — erről beszélgettünk dr. Fröhlich Lóránt reumatológussal, a Lukács fürdő osztályvezető főorvosával. A fizioterápiás nappali kórház gondolata az ötvenes évek végén merült fel nemzetközi orvosi tanácskozásokon, majd a hatvanas évek második felében először az NSZK-ban és Hollandiában létesítettek nappali kórházakat. Ebben jelentős szerepet játszottak a gazdasági tényezők is. A kórházi ápolási költségek ugyanis állandóan emelkednek, s rohamosan nő a kórházi ágy létesítésének költsége is. Napjainkban például egy reumakórházi ágy idehaza kétmillió forint körül van, ugyanakkor egy nappali kórházi ágy létesítése csupán töredéke ennek. További gazdasági előny, hogy a nappali kórház betege „nem veszi el" más, rászorult beteg elől az állandó kórházi ágyat, tehát tehermentesíti a reumakórházakat. Dr. Fröhlich Lóránt az NSZK-ban szerzett tapasztalatairól, valamint arról, hogy fővárosi fürdőink milyen lehetőséget kínálnak nappali kórházak létesítésére, több cikket írt a szaksajtóban. Az idő tájt Hollandiában járt tanulmányúton dr. Fluck István főorvos, az Országos Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság vezetője, aki szintén kezdettől fogva híve és támogatója a nappali kórház ügyének, így aztán a hetvenes évek elején idehaza is terítékre került a nappali kórház létesítése. Igaz, kezdetben a szakmán belül is akadtak kétkedők mind a gyógymód jogosultságát, mind hatékonyságát illetően, továbbá pénzügyi nehézségek is hátráltatták a nappali kórház szervezését, a Fővárosi Fürdőigazgatóság erőfeszítései végül eredménnyel jártak. Segítőkész partnernak bizonyult ebben az Egészségügyi Minisztérium, s így 1979. január elsejével megkezdte működését — a Fővárosi Fürdőigazgatóság üzemeltetésében — a főváros első, a Lukács fürdőben kialakított nappali kórháza. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy igen nagy igény mutatkozik e betegellátási forma iránt, s hogy a rászorulóknak csak igen kis hányadát tudják fogadni. Érthető is, hiszen igen nagy a reumatikus betegségekben szenvedők száma, s azoké is, akik a „civilizációs ártalmak", az egészségtelen életmód (mozgáshiány, elhízás stb.) következtében váltak beteggé. Ami a mozgásszervi betegségeket illeti, nincsenek korhoz kötve. Amikor a főorvossal végigjártuk kórházi birodalmát (egyébként harminchárom éve már, hogy fürdőorvosreumatológus a Lukácsban), a gyógytornateremben húsz év körüli leány pedálozott a szobakerékpáron, a szőnyegen egy termetes hölgy küszködött a kilóival, a bordásfalnál egy harminc körüli fiatalember dolgozott, s Szelezsán Elemér gyógytornász (egyik kitűnő munkatársaként említette a főorvos) pedig egy középkorú asszony nyakát „tekergette": nyak- és vállizmait lazítandó. Kik lehetnek a nappali kórház betegei? Akiknek komplex gyógyfürdőterápiára, tehát például iszapfürdőre, gyógytornára, gyógymasszázsra, különféle injekciókúrára, elektroterápiás pakolásos kezelésekre stb. van szükségük, mégpedig intenzív orvosi felügyelet mellett. Ez utóbbira még inkább rászorulnak azok, akik utókezelésként kapják a gyógyfürdőterápiát. Az ilyen betegek korábban — más megoldás nem lévén — reumakórházakba kerültek, pedig nincsenek ágyhoz kötve, kevés kivétellel egyedül tudnak közlekedni. Nappali kórházi kezelésre a területileg illetékes szakrendelők, illetve a kórházak adnak háromhetes beutalót, amit, természetesen, meg is hosszabbítanak indokolt esetben. A nappali kórházba beutaltak is betegállományban vannak, s ugyanúgy kapják a táppénzt, mintha például az ORFI-ban vagy a Fővárosi Fürdőigazgatóság két, állandó kórházi osztályán, a Gellértben vagy a Rudasban feküdnének. A betegek naponta négy-öt órát tartózkodnak a fürdő nappali kórház részlegében, ezalatt öt-hat kezelésben részesülnek, majd pedig egy órát pihennek, s eközben van a főorvosi vizit. A gyógyulás feltételei: — a hatásos gyógykezelés, a figyelmes bánásmód, a kellemes, kulturált környezet, a kényelem — tehát megtalálhatók itt. A nappali kórházat utólag „operálták" bele a Lukács fürdő testébe, kihasználatlan fürdőrészlegek helyén alakították ki a 24 ágyas kórházi osztályt. Férőhelyben számolva ez a dupláját jelenti, vagyis naponta összesen 48 beteget kezelnek itt a délelőtti, illetve a délutáni turnusban, s emellett ellátnak ambuláns betegeket is. Tervezik — a hely és a pénzügyi keret is megvan rá —, hogy az év utolsó negyedében további 24 férőhelyet létesítenek, mégpedig a Magyar Villamos Művek Tröszt anyagi segítségével. A vállalat cserébe megbetegedett dolgozói gyógykezelését kéri. (Hadd jegyezzük meg: igen üdvözítő a „magánerő" ilyesforma bevonása az egészségügyi hálózat fejlesztésébe.) E betegellátási forma eredményei — nem titok: állandó, tisztes jövedelmet hoz az üzemeltetőnek — arra ösztönözték a Fővárosi Fürdőigazgatóságot, hogy a lehetőségek szerint újabb nappali kórházat létesítsen. Alkalmasnak látszott erre a Széchenyi fürdő, melynek nem volt kihasználva a női és férfi ún. népfürdőosztálya. Közös, fürdőruhás forgalmú női-férfi gőzosztályt alakítottak ki tehát, a felszabadult helyiségekben pedig 1982 júliusában korszerű nappali kórházat nyitottak 40 ággyal, azaz 80 férőhellyel. Mi a nappali kórház előnye? Létesítése és fenntartása vitathatatlanul gazdaságos ( a Lukács fürdőben mindössze félmillió forintból létesítettek 24 ágyat; de gazdaságos a nappali kórház akkor is, ha nem meglévő fürdőépületeket alakítanak át, hanem újat építenek), s nem elhanyagolható szempont az sem, hogy kisebb létszámú kórházi személyzettel (orvos, nővér stb) lehet működtetni, továbbá, hogy nincs szükség külön női, illetve férfi kórteremre, mert minden betegnek elkülönített öltözője és pihenőhelye van. Az eddigi tapasztalatok szerint a betegek gyógyulásában jelentős pszichikai tényező, hogy a „kórházbetegség" az ún. hospitalizáció nem hátráltatja gyógyulásukat. Felmérések igazolják, hogy a nappali kórházban kezelt betegek táppénzben töltött napjainak száma feleannyi, mint a háromhetes kúra előtt. Ha jó, ha bevált, kérdés, hogyan fejleszthető tovább a nappali kórház hálózata. A jelenlegi fővárosi fürdőadottságokra alapozva például a Rudasban, a Széchenyiben és a Lukácsban további bővítéssel, az Újpesti fürdőben lehetne kialakítani nappali kórházi osztályt. A gyógyüdülések, SZOT-beutalások egy részét például — mindenekelőtt a fővárosban és néhány kiemelt országos fürdőhelyen — kombinálni lehetne nappali kórházi kezeléssel mint utókezelő, kondicionáló vagy mint megelőző gyógymódot, tehát e rendszernek helye kell hogy legyen az életmód-szabályozás feladatában. Dr. Fröhlich lehetőséget lát a nappali kórházi rendszer egy speciális ágazatának megteremtésére is. Ideális fürdőnek tartja erre a margitszigeti Palatínust, ahol mobil üvegcsarnok építésével szeptember végétől április végéig nappali kórház rendszerű sportterápiás kezelésben részesíthetnének mozgássérült betegeket. Azt kérdeztük az előbb, mi a nappali kórház előnye. Nos, részben sikerült talán válaszolni rá. A betegek nem vésetnek ugyan márványtáblát a nappali kórház falára, de a vendégkönyv köszönősorai arról tanúskodnak, hogy a legtöbben elégedetten, jó közérzettel, gyógyultan távoztak, (x) 32