Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

téka A főváros irodalmából ajánljuk EMBER MÁRIA Vicc-gyűjtemény Minerva Kiadó, 1985 Fővárosunk nem bővelkedik zöldterületekben, parkokban, botanikai ritkaságokról nevezetes kertekben. Azok, amelyek még fennmaradtak, megérdemlik figyelmünket, mert nemcsak a beépült város pihenésre, felüdülésre alkalmas zöld szigetei, hanem legtöbbjükhöz érdekes történeti, művészeti, városépítészeti emlékek is fűződnek. Megismerésükhöz kitűnő kalauz ez a Mészöly Győző szerkesztette szép kötet. A gazdagon illusztrált könyv bemutatja a kertek, parkok történetét, fekvését, alapításának körülményeit, fejlődését, jellegét, növényeit és botanikai különlegességeit, építményeit, a bennük elhelyezett műalkotásokat, szobrokat, kutakat. Foglalkozik az arborétumok mai feladatával, tudományos szerepével, megközelítésük módjával, látogathatóságukkal. Tartalmazza a hozzájuk fűződő életrajzi és művelődéstörténeti adatokat stb. A bemutatott budapesti arborétumok, parkok: az ELTE botanikus kertje (a volt Füvészkert), a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Jókai-kert (XII., Költő utca), a Károlyi-kert, a Kertészeti Egyetem gellérthegyi arborétuma és soroksári botanikus kertje, a margitszigeti ún. tájképi park, a Fővárosi Kertészképző Mogyoródi úti kertje, a Nagytétényi Kastélypark, a Népliget, az Orczy-kert, a Városliget, a Városmajor, a Várpalota kertjei. KISS KÁROLY Folyóiratszemle BÁCSKAI VERA: SZÉCHENYI, PEST-BUDA SZÉPÍTŐJE (História, 1985. 2. 11-14. 1.) A cikk a reformkori Pest és Buda fejlődésének legfontosabb mozzanatait taglalja. Kifejti, hogy Széchenyi Istvánt az 1820-as évek második felétől foglalkoztatta Budapest szépítésének, felvirágoztatásának gondolata. Sorra veszi tevékenységének azokat az elemeit, amelyek a város fejlődésével összefüggtek: a Magyar Tudós Társaság (Tudományos Ákadémia) alapítása, a pesti Kaszinó létesítése (működése hatást gyakorolt a politikai és társadalmi élet egészére), lóversenyek szervezése, amely a lótenyésztés fellendítése mellett a főváros vonzerejét növelő szórakozást nyújtott. ír Széchenyi erőfeszítéséről, melyet az első állandó híd, a Lánchíd megépítéséért folytatott, kiemelve, hogy a közlekedés, az áruforgalom biz-VARGA DOMOKOS Budapest Corvina Kiadó, 1985 idegen világjárót, de az itt élő városlakóknak is megannyi meglepetést szerez. Ugyanakkor segítségül szolgálhat lakóhelyünk fölfedezésében. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a jól ismert épületeket és tájakat az album alkotói nem a belénk rögződött módon láttatják. Érdemes szóba hozni, szükség van-e ilyen díszes kiállítású albumokra? Budapestről tucatnyi hasonló szándékú könyv látott napvilágot — évente követik egymást —, de egyikről sem állíthatjuk, hogy közreadásuk sikertelen vállalkozás lett volna. E szép albumok legfőbb piacát az idegenforgalom teremti meg, mondhatnók úgy is, ezek és a hasonló célú kiadványok szükséges tartozékai egy világváros vendéglátó tevékenységének. Sokan őrizzük külhoni barangolásaink emlékeként a párizsi, moszkvai, varsói vagy római albumokat, s van, aki egy-egy téli estén szívesen felüti valamelyiket, hogy képeit szemlélgetve fölidézze a régvolt utazás varázsát. A képek időtlen összevisszasága maradandóan őrzi tudatunkban e tájak hangulatát, s nem kevés szerepük van abban, hogy mely látványok emlékeit tartjuk meg mindhalálig. Varga Domokos Budapest-albuma mégis elüt utazásaink föntebb említett hozadékaitól. Legalábbis az ismertebbektől, hiszen nincs ember, aki áttekinthetné a világon csak évente megjelenő ilyen igényű kiadványokat. A jól fölismerhető szerkesztési elvek is elkülönítik a kezem ügyében levőktől. Ez a könyv 39 fotográfus 315 színes fölvételét közli; mindenik kép önálló művészi teljesítmény, s valamennyi magán viseli alkotójának egyéniségét, látásmódját. Ugyanakkor itt, együtt, az album teljességében nem ütnek el egymástól, sőt, néha úgy tetszik, mintha egyetlen ízlés ihlette volna mindannyit. Ehhez járul a köréjük írott pontos szöveg szépsége. Az album tehát azt is tanúsítja, milyennek kellene lennie a jó képriportnak. Mert ezt a könyvet voltaképpen egy eszményien szép és jó képriportnak is tekinthetjük. Eligazítja az Nagy keletje van az ilyen kiadványoknak. Hiszen — s ez nem tréfa — régi hiányt pótolnak. Kivált a mindenből viccet csináló Pesten, a vicc nemzetközi székvárosában szükséges ezt előrebocsátani. A csinos, 223 oldalas könyvecske mintegy 400 viccet tartalmaz; régieket és újakat, noha ember legyen a talpán, aki megmondhatná, meddig új, s mikor lesz régi egy-egy vicc. E műfajra is érvényesek a paraszti tréfák és adomák keletkezésének hagyományozódásának szabályai: a folklórkutatás már régen fölismerte, hogy a viccek ugyanúgy vándorolnak — útlevél nélkül — országhatárokon át más kontinensekre. S évtizedek, századok múltán újra meg újra előbukkannak. A vicc nemzetközi műfaj, jóllehet, ami Párizsban hahotát váltana ki, azt esetleg nem értenék Londonban; a berlini vagy moszkvai vicc sajátos zamatát pedig sokszor még a szűkebb nyelvterületen élők is nehezen érzékelik. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyar viccek túlnyomó többsége pesti eredetű, és a világon mindenütt megértik; még az abszurdokat (vagy abszolútokat) is. Exportképességük — föltéve, hogy jól adják elő őket — talán a város couleur locale-jának köszönhető. Ember Mária tömören utal a viccek dramaturgiájára tanulmánynak is beillő előszavában, s azt is kifejti, milyen fontos szerepe van egy-egy vicc sikerében az előadásmódnak. Rossz vicceket is hallhattunk harsány nevetést fakasztó elmondásban; remekműveket suta tálalásban, úgyhogy csak előadójuk nevetett rajtuk. A műfajilag elrendezett viccgyűjteményt Ember Mária szépírói hivatásához méltó komolysággal bocsátotta útjára. Kitűnő könyvecskéjéhez remekül igazodnak Kaján Tibor rajzai. Arborétumok országszerte Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1985 tosítása mellett a főváros későbbi egyesítésének is legfontosabb feltétele volt. Olvashatunk az Alagút építéséről, a dunai gőzhajózás fejlesztéséről, a téli kikötő és hajógyár létesítéséről, a gőzmalomipar és gépgyártási hátterének megteremtéséről s a Hajósegylet alapításáról, amely a szórakozást s a mai értelembe vett idegenforgalmat egyaránt szolgálta. A sikerek mellett kudarcok is kísérték Széchenyi tevékenységét: nem valósulhattak meg városszépítési-városrendezési tervei, nem sikerült a pesti Magyar Színházat méltó helyen, a Duna-parton felépíteni, hanem csak ,,a város legrútabb részeinek egyikében", a mai Rákóczi út elején. VÖRÖS KÁROLY: PESTI EMBEREK (História 1985. 2. 18—19. I.) Nagy Ignác Magyar titok című pesti regényének kőnyomatos illusztrációból mutat be néhányat, amelyek kissé ironikusan, de a realitás igényével ábrázolják a reformkori város mindennapjait, embereit, megörökítve őket az utcán, teadélutánon, urak „arszlánbarlangjában", tánciskolában, dalárdában vagy éppen az állatseregletet bámulva. CSARNOK MATUZSÁLEMEK A FŐVÁROSBAN Mi lesz veled, Nagycsarnok? Skáláék a Klauzál téren (Kirakat, 1985. 4. 11. I.) Az összeállítás a fővárosi kereskedelemről tartalmaz több érdekes írást. Beszámol a Peez Samu műegyetemi tanár által 1892-ben tervezett és 1897. február 16-án megnyitott Központi Vásárcsarnok immár halaszthatatlan felújításának terveiről. ír a sűrűn lakott Belső-Erzsébetváros patinás, de elavult Klauzál téri csarnokáról, amely korszerűsítés után, szupermarkettel bővítve jelentős belvárosi bevásárlóközpontként működik majd tovább a Skála-Coop kezelésében. SZILÁGYI ISTVÁN: MAGYART A MAGYARNAK (Kirakat, 1985. 4. 12—13. 1.) A magyar könyvkultúra és könyvkereskedelem jelentős vállalatáról, a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Részvénytársaságról, utóbb Új Idők Irodalmi Részvénytársaságról emlékezik meg. Bemutatja alapítóit, a cég kiadói tevékenységét, irodalmi szerepét, nevezetes könyvsorozatait és folyóiratait, a mai Népköztársaság útja 16. szám alatti boltot (ma: Illyés Gyula Könyvesbolt) s a székházat. Áttekintést nyújt tevékenységük történetéről. TOTTH GEDEON: A BUDAPESTI FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK ALAKULÁSA A DÍSZNÖVÉNYVÁSÁRLÁSBAN (Statisztikai Szemle, 1985. 3. 273—286. I.) A kereskedelem egyik ritkábban vizsgált területének elemzése. A szerző megállapítja, hogy a fővárosban az 1960-as évek közepétől az életszínvonal növekedésével párhuzamosan jelentősen nőtt a dísznövények, különösen a vágott virágok iránti kereslet. Ennek kapcsán a termelés is számottevően fejlődött, és az 1970-es évek első felétől a dísznövény-termesztés a kertészeti termelés legjövedelmezőbb ágazata. Fellendült az állami és a szövetkezeti érté-28