Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 kesítés, bővült a magánkereskedelem, s ez kiélezte a versenyt. A közelmúltban azonban az életszínvonal növekedésének lelassulása miatt csökkent a dísznövények iránti kereslet. E folyamat tényezőinek és összefüggéseinek megismerése érdekében, hazánkban immár harmadszor kérdőíves felmérés útján alkottak képet a fővárosi vevők összetételéről, a vásárlások gyakoriságáról, a cserepes, illetve a vágott virágok keresettségéről, a kiválasztást befolyásoló tényezőkről, a kereslet alakulásáról. Megvizsgálták a dísznövények helyét az egyéb ajándékozási cikkek (például ital, édesség) rangsorában. SZABÓ MIKLÓS: AZ MTI ÉS TÁRSVÁLLALATAI 1945 TAVASZÁN (Jel-Kép, 1985. 1. 83—93. I.) Az írás Havel Bélának, az MTI Rt. ügyvezető alelnökének, A Magyar Távirati Iroda Rt. és társvállalatai ügyében című emlékiratával foglalkozik, amelyet 1945 tavaszán Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknek küldött el. Ebben elmondja az MTI és társvállalatainak kialakulását, ismerteti működési körüket, üzleti vállalkozásaikat (Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt., Magyar Filmiroda, Magyar Országos Tudósító Rt., Magyar Hirdető Iroda Rt. stb.), jogi helyzetüket. Javaslatot tesz a kormánynak az MTI-vel kapcsolatos, függőben lévő kérdések megoldására, főleg az államosítás elkerülése és a magánvállalkozás átmentése érdekében. A dokumentum érdekes leírás arról, hogy az MTI milyen hatalmas gazdasági vállalkozássá fejlődött már a felszabadulás előtt, milyen politikai jellege volt, s mi döntötte el az intézmény későbbi sorsát az államosításig. LEVENDEL ÁDÁM: TALLÓZÁS A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ INTÉZET JELENTÉSEIBEN 1945—1949 (Jel-Kép, 1985. 1. 94—104. I.) Az összeállítás az 1983-ban indult közleménysorozat VIII. része. A zenével, zenehallgatással, színházzal, mozival kapcsolatos közvéleménykutatás budapesti adatfelvételeiből nyújt statisztikai adatokkal gazdagon illusztrált elemző válogatást. Képet ad a művelődési viszonyokról, a különböző korú és foglalkozású társadalmi rétegek, csoportok ízléséről, szórakozási szokásairól, igényeiről. MOLNÁR TIBOR: 1925. DECEMBER 1. KEDD, 20 ÓRA (Modulátor, a Posta Műszaki Igazgatóságának lapja, 1985. I. 3—6. I.) Műszaki és művelődéstörténeti szempontból egyaránt érdekes visszatekintés a rádióműsorszórás fejlődésére a 60 éves jubileum alkalmából a kezdettől a felszabadulásig. RÉVAI JUDIT: A BIZALOMRA ÉPÍTVE (Népművelés, 1985. 3. 30—33. I.) Érdekes beszámoló a Lágymányosi Közösségi Ház és a Kamaraerdei Ifjúsági Központ sokrétű közművelődési tevékenységéről, terveiről, új kezdeményezéseiről, amit a modern kulturális közösségi élet megteremtéséért folytat. CSOMOR TIBOR Iskola a hibahatáron Úgy látszik, a lokálpatrióták egyszerre ásták ki a harci bárdot. Sorra érkeznek a levelek, hozzászólások az 1985 márciusában megjelent, Vízivárosról szóló íráshoz. „Miilen idők! Hát már Del Medico Imre szavainak sem lehet hinni?" Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések kíséretében kérik a helyreigazítást, melynek természetesen helyt adunk. Mégpedig örömmel. Mert a levelek minden sora arra bizonyíték, mennyire kötődünk szűkebb otthonunkhoz, mennyire bennünk élnek a diákévek, mennyire ragaszkodunk mindahhoz, ami számunkra és a nagyobb közösség számára is érték, mégha emlék formájában őrizzük is magunkban ezt az értéket, melyet az idők során még erősebben magunkhoz láncolunk az érzelem elszakíthatatlan szálaival. Dr. Skripecz Sándor (1072 Budapest, Rákóczi út 30.) tanulmánynak beillő levelében olvashatjuk: „Világviszonylatban is előkelő helyezést érne el a „Budapest", ha a szorosan vett helytörténeti... sőt, azon túllépő, általános érdekű cikkeinek tartalmát és színvonalát, a lap igényes kiállítását, képanyagát együttesen értékeljük. Budapesti témáinak egyetemes magyar vonatkozásai különben is velejárói fővárosunk különleges történelmi szerepének. Ennek tudatában kezdtem olvasni a Vízivárosról szóló cikket, de személyes érdeklődésből is, miután jobbára a Vízivárosban nőttem fel; a középiskolát is ott végeztem... Nos, éppen ezzel kapcsolatban ért egy elszomorító meglepetés... egy közel 300 éves iskola történetének, hírnevének... elsikkasztása, meghamisítása nem volna méltó e folyóirathoz, szükségesnek tartom a következőkre felhívni a jóhiszemű olvasók figyelmét: 1.) „Ferencz József gimnázium" sohasem létezett. 2.) Létezett ellenben 1687 óta (kb. a Hilton helyén) egy gimnázium, eredetileg jezsuita, a rend eltörlése után (1773) világi, majd 1832-től 1851-ig piarista vezetés alatt. Az abszolutizmus rövid németesítő intermezzója után, 1860-ban visszakapták a derék magyar piaristák, míg végül a kiegyezés után — volt diákja, Eötvös József elgondolása szerint — elnyerte végleges szervezeti formáját mint „Kir. Egyetemi Kath. Főgimnázium". Az 1924. évi tanügyi reform alapján új neve: Budapesti II. ker. Kir. Egyetemi Kath. Reálgimnázium. Az „egyetemi" jelző arra utal, hogy még a Pázmány Péter alapította egyetem saját előkészítő iskolája volt. Hajdanában az egyetemek maguk gondoskodtak az ,,érettség" tanulmányi feltételeiről. „Akademisches Gymnasium" (persze csak mint cím) most is van pl. Bécsben, Freiburgban. A budai gimnáziumra e megtisztelő címen kívül csak az egyetem címere maradt Mária Terézia kezdőbetűivel: M T — amiről minden nebuló tudta, hogy „Marha Tanárok" a jelentése... 3.) 1889-ben sikerült létrehozni a híres bécsi Theresianum magyar megfelelőjét, ez lett a Magy. Kir. Ferencz József Nevelőintézet. Hazánk rövid „nagyhatalmi fénykorában" kétségtelenül ez volt a legelőkelőbb internátus az országban, arisztokraták, későbbi államférfiak neveidéje, de a kimenőjükhöz valóban igazi kardot hordó fiúk a gimnázium tanulói voltak — egyébként mindig is szinte elenyésző kisebbségben. 4.) Az Ilona utcai pompás, városképileg is kiemelkedő épület 1876-ban készült el, a harmincas évek elején befogadta a Jurányi utcai barakképületeinek lebontásával hajléktalanná vált Állami Mátyás Király Gimnáziumot. Magam is számos kiváló szakembert, tudóst stb. ismerek volt diákjai közül. De már a két iskola... összehasonlítása, munkájának értékelése... ízléstelen... Tudományos, műszaki és művészeti életünknek oly sok kitűnősége vallja magát az „egyetemi gimnázium" volt diákjának, hogy inkább egyetlen nevet sem említek, nehogy óhatatlanul kihagyjak valakit. Á már biztosan nem élők közül azonban hadd álljon itt egy kis válogatás: Ádám Lajos, Ambrus Zoltán, Bilicsi Tivadar, Eötvös József, Eötvös Loránd, Ortvay Rudolf, Pauler Ákos, Semmelweis Ignác, Szász Károly, Széchenyi Zsigmond, Wälder Gyula. Az elmondottakon kívül szeretném megjegyezni, hogy a Fő utcai Flórián-kápolna, a kis görög katolikus templom nemcsak szép, hanem valóságos technikatörténeti unikum. Mint valamikor az egész Fő utca, ennek az alapszintje is mélyebb volt — akárcsak a Király fürdőé. 1937-ben az egész épületet „tőben" elvágták, és mintegy másfél méterrel megmagasították, ami mindmáig páratlan műszaki bravúrnak számít. A Batthyány tér egyik dísze, a szépen restaurált Erzsébet Kórház (ma szociális otthon) 1944/45-ben számtalan üldözöttnek nyújtott menedéket. A hozzá tartozó templomnak viszont egy romantikusabb, irodalomtörténeti érdekessége van. Kriptájában nyugszik a Mikszáth által igazságtalanul eltorzított történetű — ti. éppen hűtlenül elhagyott — „Gróf Dőry Katalin, rodnay gróf Buttler János özvegye. 1852. XI. 8." Hasonló adatokkal alátámasztott levélben emlékezik meg régi iskolájáról dr. Máltás György ny. Főv. Bírósági tanácselnök, bírósági tanácsos (1012 Budapest, Logodi u. 60.), aki az egykori tanulók között Herman Ottót is megemlíti. Részletes leveléből — helyhiány miatt — csak töredékes sorokat tudunk idézni. „A Buda visszafoglalását követő évben, éspedig 1687-ben Széchényi Pál esztergomi érsek adományából alapították a jezsuita szerzetesek azt az iskolát, amely a II. ker. Királyi Egyetemi Katholikus Reálgimnázium néven 1950-ig működött. A gimnáziumot még Mária Terézia uralkodása alatt, 1777-től a Pázmány Péter által alapított és Budára helyezett egyetemhez csatolták... A Ferencz József Nevelőintézetet 1889-ben alapították, majd hozzákapcsolták a gimnáziumhoz, és annak internátusaként működött. Az Egyetemi Katholikus Főgimnázium fennállásának 247. évében érettségiztem ebben az iskolában. Az akkori értesítőben megjelent adatok szerint az iskola több mint négyszáz tanulója közül huszonkettő, tehát kb. 5% volt egyenruhát viselő növendék. Ezek a növendékek sohasem viseltek fekete egyenruhát, hanem kék színű zubbonyból és nadrágból állt az öltözékük. Az iskola olyan szellemben oktatta tanulóit, amelyre minden diákja... büszkén emlékezik. Iskolánkhoz kötődő érzelmi szálakat mi sem bizonyítja jobban, hogy az öregdiákok évente tartanak találkozót, az egyes évfolyamok pedig érettségi találkozókat. Jómagam is nyolc évet töltöttem e kedves Alma Mater falai között, és mindig csak mély hálával és elismeréssel adózom azoknak a pedagógusoknak, akiktől műveltséget, tudást szereztem és emberséget tanultam." Annak ellenére, hogy a Vízivárosról szóló írás korántsem törekedett tudományos pontosságra, inkább a szubjektív hangvételre, megértjük és méltányoljuk levelezőink érzelemtől tápiáit, már-már indulatos sorait. Bárcsak a mai diákok ismernék így iskolájuk múltját, ragaszkodnának ily szeretettel alma materükhöz, ahogy a tollat ragadó öregdiákok! Ezek a római számok! Folyóiratunk 1985/4. számába tett melléklet címlapján a következő olvasható: „A Budapest XI. kerületi melléklete". A melléklet tartalmából viszont kitűnik, hogy nem a XI., hanem a IX. kerületről van szó. Erre egyébként a dühös vagy ironikus — ki-ki vérmérséklete szerint — telefonálók és levélírók is felhívták figyelmünket. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy tízéves korunkban mi is megtanultuk a római számokat, és kérjük olvasóinkat, ne bosszankodjanak a számcsere miatt, ám mi magunk annál inkább bosszankodunk. Ugyanis a a lapba illesztett hirdetési melléklet tartalmáért, stílusáért, stb. felelősséget nem vállalhatunk, mert mi is a lap kinyomtatása után találkozunk először a melléklettel, ugyanúgy, ahogy az olvasó. A melléklet tőlünk függetlenül készül a Lapkiadó Vállalat hirdetési részlegének irányításával. Elég nekünk a magunk baja, a saját írásaink javítgatása, a bennfelejtett hibák miatti arcpirulás. 29