Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

VÁROSHÁZI TUDÓSÍTÁSOK Növények kőrengetegben Képünk az Október 6. utca 5. számú házat a Guszev utca 6-tal összekötő udvart mutatja. Egykor gépkocsik álltak itt, ma fák, bokrok és virágok. Még babérlevél is akad. Nem termett meg könnyen: meg kellett küzdenie érte a lakóknak és a házfelügyelőnek. Most már csak fennmaradásáért folyik a harc — az egyre gyarapodó borostyán rá a tanú: évek óta eredményesen. Egészen másként jött létre növénybirodalom a szomszéd házban. Az udvar mai formája a Czóbelalapítvány jóvoltából született. A véletlenül betévedő szemlélő — akár a Guszev utca 4., akár az Október 6. utca 3. szám kapuján lép be, bizonyára csodálkozva kapja fel fejét: a műkővel borított udvar egyes megemelt részein gyepszőnyeg és napot csak ritkán látó fenyőcsemeték élnek, ha küzdelmesen is. Aki látta a Czóbel-ház festményeit Szentendrén vagy bárhol akár csak egyetlenegyet is a művész alkotásai közül, az megérti Varga Imrét (a szobrász szerényen, alig látható módon véste nevét a tartóalapzat oldalára): a világ formái, színei iránti lebírhatatlan vágy feszültségét próbálta érzékeltetni a bronzból öntött szobor élő szemeivel. Ha a festőművésszel való találkozás el is tereli egy pillanatra a burjánzóan szép zöldről a figyelmet, ez a két szomszédos ház nagyon figyelemreméltó. Belépve a kapukon, a természet egy csöppnyi része lesz velünk a kőrengetegben, s ez ma nagy kincs a világváros kellős közepén. Az egyik udvar a lakók és a házfelügyelő munkája, szorgalma nyomán zöldell, a másikat a festő családjának bőkezűsége hozta létre. Ezrek mennek el naponta a négy kapu előtt, a két utcában, vajon hányan érzékelik a füvek, fák, virágok üzenetét? NAGY GYÖRGY „A béke vagy te, sport?" Két fiatalember rugdossa egymást nagy igyekezettel. Egy rúgás a fejre, egy a hátulsó fertályra, egy a bordák közé. A sorrend néha fölcserélődik, olykor pedig fél percen át csak az ülepen csattognak a találatok. Eközben a kar sem tétlen, ütések, ökölcsapások váltogatják egymást, mígnem a küzdő felek egyike összecsuklik. A jelenet nem a ceglédberceli búcsúban játszódik le, hanem egy nemzetközi karateversenyen, idehaza, a Budapest Sportcsarnokban. Azért fontos leszögezni, nehogy az olvasó valamiféle otromba verekedésre vagy effélére gondoljon. A rúgások és pofonok a Magyar Karate Teakwon-do, Kick Box és Más Harci Művészetek Szövetségének égisze alatt csattognak. Vagyis egészen hivatalos ütlegekről van szó. Ez egyébként abból is látszik, hogy a küzdelemnek igen szigorúak a szabályai, a nagyfokú fegyelem errefelé alapkövetelmény. Bár a mérkőzés „knock down"-ig, azaz leütésig, megsemmisítésig megy, az ellenfelet csak bizonyos előírások útján lehet eltenni láb alól. Még a legkeményebb karateszakág, a kyokushinkai is tiltja például a fejre mért ütéseket. Az ilyesmi antihumánus lenne. A fejre csak rúgni szabad. A karateverseny első látásra merő durvaságnak tetszik, hívei azonban meggyőződéssel állítják: némi előképzettség után a néző is fölfedezi a benne rejlő művészi mozzanatokat. (Nem véletlen a szövetség nevében föltüntetett „művészetek" elnevezés.) Egy szépen kivitelezett fejberúgásnak is lehet művészi értéke, a tízdanos Oyama Mosutacu gyomoröklözése pedig a maga műfajában olyan, mint Rodin Gondolkodója vagy Beethoven IX. szimfóniája. Vagy ott van a mérkőzéseket megelőző cserép-, illetve deszkatörés. Elég csak megpróbálni, mennyire nehéz tniszlikre aprítani egyetlen ilyen portékát, máris tisztelettel néz az ember a nagyokat kurjongató fiatalemberekre. Egy-egy ilyen teljesítmény össze sem hasonlítható, mondjuk, a cserép- vagy deszkakészítéssel. Az csak iparosmunka, ez pedig művészet. A szakemberek szerint a karate legnagyobb előnye, hogy megtanít összpontosítani. A versenyző koncentrál, üvölt, aztán üt, rúg, tör és zúz. A rakásnyi cserépzúzalék és a leterített ellenfél mellett egy túlhaladott közhiedelem is ott marad a szőnyegen: „A béke vagy te, sport!..." PILHÁL GYÖRGY A dunai hajózás jovoje Folyóiratunkban a sok új fejlesztési ötlet közül megemlítettük a Dunaalattjáró tervét. Am sajtóhiba következtében a Duna-aluljáró kifejezés jelent meg. Mivel ezt is szorgalmazzák az illetékesek, most a Közlekedési Főigazgatóság mind a két javaslatra válaszol. Az Országház mellett, a Csalogány utca vonalában épül majd közúti Duna-aluljáró. Új kapcsolatot létesít a két part között a folyam alatt, a Moszkva tér irányában. Hatására meggyorsul a közép-budai városrészközpont fejlődése. Hogy mikor nyithatják meg a dunai alagutat, sok tényező befolyásolja. Főként az, hogy mikor épül meg a negyedik metróvonal Dél-Budán. Ennek folyam alatti része valójában gyorsvasúti Duna-aluljáró lesz. Amíg meg nem tisztítják a folyót — s ez hosszú időt vesz igénybe —, nem jó a Duna alatt hajókázni. Annál hasznosabb volna új gyorshajókat indítani a Dunán. Mivel a főváros északdéli irányban terjeszkedik, a két Megyer és Csepel között a dunai járatok a tömegközlekedés részét alkothatnák. Az új gyorshajók, persze, nagyon sokba kerülnek. Az egyik megoldást az idegenforgalom bekapcsolása jelentheti. Jövedelmező volna a Dunáról is bemutatni a fővárost. A bevételből fejleszthetnék a vízi tömegközlekedést. Mindenki vevő Ahogy mindenki közlekedik, ugyanúgy mindenki vevő is. Ezért a VII. ötéves tervet előkészítő vitákban feltűnően nagy helyet kap a kereskedelem. Kétmillió embert bosszant az állandó zsúfoltság, a minden napos tülekedés. Pedig a boltok és áruházak terhelése egyre fokozódik, a forgalom megtöbbszöröződött. Nő a bevásárló idegenforgalom, és a budapesti vevő is többször megfordul az üzletekben. Mivel a zsúfoltság nagyon sokba kerül mind a vevőnek, mind a kereskedelemnek, a Városháza több fontos intézkedést hozott vagy készít elő. A legfontosabb: a hálózat bővítése. De amíg felépülnek a tervezett új áruházak, a meglevőket kell jobban kihasználni, vagyis hosszabb ideig nyitva tartani. Ehhez viszont több pénztárosnő és eladó kell. De hogy ez a megoldás, azt jól bizonyítja, hogy például az Örs vezér terén vasárnap sokkal nagyobb a forgalom, mint a hét közepén. Olykor be sem férnek a vevők, hosszú sorok állnak az áruház előtt. Jól kiegészíthetné a hálózatot a magánkereskedelem. Az utóbbi időben sok kis bolt nyílt, de jó néhány hamarosan be is csukott. Nem állták a versenyt, vagy nem jól választották ki az üzlet helyét. Divatbutik és illatszerbolt helyett több élelmiszerüzlet kellene. Főként a külső negyedekben. A város szélén ismét megtalálnák számításukat a vegyeskereskedők. Ésszerű javaslat az is, hogy a kis boltok nagyobb számban jelenjenek meg az új városrészközpontokban, a városkapukban és a nagy forgalmú tereken. Elfelejtett határozat a városképről Sokan úgy vélik, hogy a környezetvédelmi és városszépítő törekvések a hetvenes-nyolcvanas évek emberének vágyait fejezik ki. A most napvilágot látott, eddig csak szűk körben ismert vagy elfelejtett városházi határozatok másról tanúskodnak. A tanácsok megalakulása után a főváros párt- és állami vezetése határozatot fogadott el a „szocialista városképről". Hogyan kívánták akkor megrajzolni Budapest új arculatát? Kimondták, hogy meg kell óvni a város szépségét, történelmi örökségét, természeti kincseit. Helyre kell állítani, megfelelő tudományos és műszaki előkészítés után, a műemlékeket s környezetüket — elsősorban a budai Várban. Fel kell tárni és be kell mutatni az idők során a felszín alá került történeti és művészeti emlékeket — Óbudán és másutt. Úgy kell fejleszteni a két Duna-partot, hogy ezek alkossák a jellegzetes városképet meghatározó tengelyt. A döntés szerint hozzá kell fogni Pesten a legelavultabb belső negyedek felújításához, sok új parkkal kell fellazítani a zsúfolt városmagot, gyorsítani kell a külső városrészek, a munkáskerületek fejlesztését, meg kell teremteni új központjaikat. Úgy kell újat építeni, hogy hűek maradjunk építészeti hagyományainkhoz, és megőrizzük a szép városképet. A főváros vezetőinek állásfoglalása sokat foglalkozik a természeti adottságok jobb kihasználásával. Kezdjék meg a nagyarányú fásítást és erdősítést, telepítsenek védőerdőt a gyárak és a lakások közé, a budai hegyvidéken jelöljék ki a természetvédelmi helyeket, őrizzék meg a sajátos, ősi tájat, tervezzék meg a hegyek és a Duna közötti parkok összefüggő láncolatát, hogy szabadon áramolhasson a jó levegő a pesti külvárosokig. A határozat időpontja — 1951. Felvonó a metrónál Nemsokára hozzákezdenek az első metróvonal felújításához. Az előkészületek már folynak. Egyebek között megvizsgálják, hogyan könnyíthetnék meg a nehezebben járók útját a vasúthoz és a felszínre. Az egyik javaslat: kisebb felvonón szállítsák az idős, beteg utasokat ACZÉL KOVÁC'H TAMÁS 27