Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

• • • •• • •• pesti tűkor Események, hírek, képek a főváros életéből Rekviem a zuzmóért „A becslések szerint 2000-re 3 milliárd ember lesz városlakó, és a Földet a városok összefüggő hálózata fogja borítani" — olvasom Kovács Margit most megjelent könyvében, mely a nagyvárosok környezetéről szóló legújabb kutatásokat foglalja össze. Azt eddig is tudtuk, hogy a nagyvárosban egészségtelenebb az élet, de megvolt az esélyünk rá, ha már nagyon elviselhetetlen lesz, elmenekülhetünk falura. Ha azonban a Földet városok összefüggő hálózata borítja majd, nem lesz hová menni, marad a város, s akkor talán rákényszerülünk, hogy alkalmassá tegyük egészséges emberi életre. Kitűnő fejezetek olvashatók erről Kovács Margit könyvében, de nem idézem fel őket, mert a környezetszennyezés ürügyén az ember védelméről írni hovatovább a legunalmasabb témák egyike lesz. Különben is: úgy látszik, az ember különösen igénytelen és alkalmazkodó lény, mert száma nem csökken, hanem nőttön nő a városokban. Nem így társbérlőinké, a városlakó növényeké és állatoké. A Budapesten és környékén élő 1300 fafajtából száz év alatt több mint száz kihalt, s további nyolcvan a kipusztulás szélén áll. Eltűnőben vannak a vadvirágok, pusztagyepek, mohák, zuzmók a beépítések következtében. Helyükbe jövevény növények, igénytelen gyomnövénytársulások települnek. Szűkül és uniformizálódik a növényvilág, s ugyanez a sorsa a városi állatoknak. Budapesten kipusztult az evezőlábú rák és a magyar édesvízi kagylósrák. A vizenyős helyek — Lágymányos, Római-fürdő környéke stb. — lecsapolása, illetve feltöltése következtében eltűnt a mocsári teknős, a kockás sikló, a barna ásóbéka, ritkul a Dunában a kecsege, a csuka, a kősüllő. Talán meglepő, de szinte teljesen kipusztult a fővárosból két „kedvencünk": a vándorpatkány és-a háziegér. A régi városrészekben azért még előfordulnak — de talán csak a hagyományőrzés kedvéért. (Mellesleg: Rómában annyi patkány van, hogy minden lakosra jut egy tucat belőle.) Az állatok másik része alkalmazkodik a megváltozott környezethez, s éli világát a „mérgező" nagyvárosban. Ilyenek a különféle futrinkák, melyeknek nem árt a kéndioxid, ilyenek a sötét lepkék és molylepkék, mert a madarak kevésbé veszik észre őket. És, persze, ilyenek a legyek, verebek, galambok, varjak, feketerigók stb. Bármily furcsa, szükségünk van ezekre az állatokra. Igaz, vannak köztük csúfak, kellemetlenek, egyikmásik betegséget terjeszt, de fontos szerepük van a hulladékeltakarításban és az ökológiai egyensúly fenntartásában. De jók arra is, hogy fölhívják a figyelmet az embert fenyegető veszélyekre. Szervezetükben ugyanis fölhalmozzák a nagyvárost szennyező nehézfémeket, peszticideket, s ezáltal kitűnő környezetvédelmi mérőműszerként alkalmazhatók. Például a nagyvárosi seregély csontja 16-szor, tolla 37-szer több ólmot tartalmaz, mint a falusié. A londoni szirti galambok csontjában 116-szor több ólom van, mint máshol élő társaikéban. Jugoszláviában egy ólomkohó közelében a méz ólomtartalma hússzor több volt, mint másutt. A zuzmó pedig pontosan jelzi a levegő minőségét. Ahol sok a kéndioxid, onnan eltűnik, ahol sok fajtája él, ott kell kórházat, iskolát, sportpályát építeni, mert ott jó a levegő. Ha már magunkkal nem törődünk, legalább a velünk élő állatokra és növényekre legyünk tekintettel — ők is segítenek túlélni a nagyvárost. SZÁLÉ LÁSZLÓ A hulladék nem szemét A MÉH és a BKV megállapodott abban, hogy konténereket helyeznek el a közlekedési vállalatnál a különböző típusú hulladékok gyűjtésére, így a MÉH szelektálva kapja a használt anyagokat. A BKV az egyik legnagyobb hulladéktermelő, hiszen például évi nyolcezer tonna vas melléktermék keletkezik náluk. A kiselejtezett járműveken, a felszedett síneken kívül, nagy mennyiségű kábel-, textiles műanyaghulladék adódik. Ezeket a BKV korábban is gyűjtötte, de az anyagokat nem válogatták, pedig ezt a korszerű feldolgozás megköveteli. A mostani szelektív hulladékgyűjtéssel, a tervek szerint, mintegy évi 25 millió forint árbevételhez jutnak a közlekedésiek, ugyanakkor a népgazdaság a jelentős mennyiségű vashulladékon felül több száz tonna színesfémet, textil- és műanyaghulladékot nyer vissza. M. T. A kor közepén Meg kell őrizni a nyugdíjak és járadékok, a segélyek és szociális kiegészítések reálértékét — hangsúlyozta az MSZMP XIII. kongresszusának határozata. Ki ne értene egyet ezzel? Segíteni kell a fiatalok, családot alapítani szándékozók, pályakezdők lakáshoz jutását — hangzott el sok helyütt a választási jelölő gyűléseken. Valóban, sürgető program ez. Anyagilag is meg kell alapozni a műszaki értelmiség gazdaságunkban nélkülözhetetlen, előrehaladásunkban döntő szerepet vállaló munkájának tekintélyét. Társadalmunknak önérdeke és rokonszenves célja az egyéni boldogulás segítése. Az országban másfél milliónál több nyugdíjas él. Nem adomány, nem gesztus tisztességes életkörülményeik, viszonylag gondtalan életlehetőségeik megteremtése. Megdolgoztak érte. Létrehozták azokat a javakat, amelyekhez most jussuk van. Az ifjú emberek pedig azt a munkaerő-hadsereget képviselik, amely energiákban a leggazdagabb, s amelynek lendülete a dinamikusabb fejlődés garanciája lehet. És akkor a szocializmus lényegéből fakadó, humanista szempontokat még nem is soroltam föl. Vagyis: a társadalmi igazságosságnak megfelelően kell részesülnie a megtermelt és elosztható javakból időseknek és fiataloknak. De ne feledkezzünk meg a középkorúakról sem! Igaz, ők általában nem jelentkeznek különleges igényekkel, hiszen érett, felelős gondolkozású emberek, tudják, a tisztes éveiben járó, életét munkával töltő, tapasztalataival, bölcsességével a mindennapokat gazdagító korosztály mindenféle tekintetben rászolgált a gondoskodásra. Főként, ha addigi élete során nem tudott biztos anyagi hátteret teremteni a nyugdíjas évekhez. Belátja, hogy nincs nehezebb, mint ifjú korban, a szülői felügyelet alól frissen, vadonatúj öntudattal kikerülve egzisztenciát teremteni. Megformálni, kialakítani egy olyan szilárd, biztos alapot, amelyre a jövőt lehet építeni. Mindezt tudják. És azt is, hogy bennük nincs semmi különös. Nem lógnak ki a sorból, sem fölfelé, sem jobbra, sem balra. Ők a köznép. A derékhad. Bár nélkülük semmi nem megy. Köszönik, megvannak. Ott állnak a munkapadok mellett, a műszereket figyelve, a tervezőasztalnál, az irodában. Teszik a dolgukat. Velük nem kell megkülönböztetett figyelemmel foglalkozni. Általában van lakásuk. Gyerekeik száma (a statisztikai felmérések szerint) 1,6. Átlagkeresetük 5 700 forint. Közérzetük kielégítő. Két napilapot, három heti magazint, egy folyóiratot járatnak. Színházba rendszertelenül, moziba gyakorta eljutnak. Egészségügyi ellátásukat jónak vallják, bár egyelőre ritkán tartanak rá igényt. Ók azok, akik bizonyos esetekben örömmel veszik át a stafétabotot a termelés, a szellemi és fizikai munka különböző, vezető posztjain, miközben aggódva és némi szorongással nyitják az ajtót a fiatalok előtt. Hisz a táv rövid, az idő gyorsan halad. Ők azok, akik nem tudják, hogy most előre vagy hátra kell nézniük, mi a több, ami mögöttük, vagy ami előttük van. Sok minden történik velük, de egyre gyakrabban érzik, ezek nem új dolgok, valamikor már megestek. Nehezebben illeszkednek, ha kell, új helyzetekbe, kicsit több a mész, mint az enyv csontozatukban. Talán ezért nem olyan hajlékonyak, ezért merevedik meg időnként a mosoly az arcukon, Nincs velük semmi baj, csak mintha több lenne mostanában az időjárási front, kevesebb az új szerelem. Középkorúak. Nem valami hízelgő jelző. Elfogadni, hogy oly sok minden tegnap volt, amit még itt érzünk a zsigereinkben. Tudomásul venni, hogy általában nem rólunk van szó. Talán ezekért a bizonytalan, tétova gyötrődésekért indokolatlanul megizzadó tenyerekért, olykor rosszul átaludt éjszakákért, rosszkedvű ébredésekért járna valamennyi közfigyelem ennek a korosztálynak is. (-r-r) Hanglemezek Már eddig is sok új, nagy érdeklődésre számot tartó album jelent meg a lemezboltokban a Hungaroton gondozásában. Igen szép felvételek találhatók a Bach-, Händel-, Liszt-évforduló alkalmából kiadásra került hanglemezek között. A tervezett újdonságok közül felhívjuk a figyelmet Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának teljes felvételére, amelyet negyed század után rögzítettek újra, a legkorszerűbb technikával. Egyébként része a vállalat programjának a klasszikus művek ismételt megjelentetése, hogy a tökéletes hangzást segítő lézer-digitális módszerek még élvezhetőbbé tegyék az örökbecsű alkotásokat. Világbemutatónak tekinthető Respighi Láng című operájának lemeze. A világon először készítette el a zenedrámát a Hungaroton, Lamberto Gardelli vezényletével. A művet az ősbemutató után másfél évvel színpadra állították Budapesten, s vendégszereplésen volt vele Operaházunk társulata Firenzében és a milánói Scalában is. Újabb nagylemeze van Gregor Józsefnek, a Schola Hungaricának, a Budapesti Fesztiválzenekarnak. A népzene kedvelői pedig megvásárolhatják a Magyar Népzenei Antológia első darabját, a IV. Országos Táncháztalálkozó zenei összeállítását. (m.t.) 26