Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

Mit csinál nyáron Voith Ági? Egy újságíró az Angliában megjelenő híres Rekordok könyve szerkesztőinek figyelmébe ajánlotta néhány éve Voith Ágit. Ugyanis 1979 nyarán egyazon napon három szerepet alakított három színpadon, három városban. A diósgyőri várban Madách Férfi és nő című művében, Tác-Gorsiumban Plautus A hetvenkedő katona és a budapesti Vidám Színpadon egy másik Plautus-darabban, Az ikrekben láthatta a közönség. — Mindig ilyen sok feladatot vállal nyáron ? — Nem. Az elmúlt esztendőkben, amikor a kőszínházak bezártak, én is nyári szünetet tartottam, nem szándékoztam újabb rekordot dönteni. Az 1979-es nyár emlékezetes marad számomra: örökös stresszben voltam, nehogy lekéssem valamelyik előadást. — Milyen volt a lezárult évad? — Akár egy új házasság: csodaszép, izgalmas, újszerű. Ez volt ugyanis az első évadom a Thália Színházban. 1966-ban szerződtem a József Attila Színházba, 18 esztendőt töltöttem Angyalföldön, s a múlt esztendőben új életet kezdtem: elfogadtam Kazimir Károly hívását, s nem csalódtam. Három premierem volt: Miss Arizona, a Volt egyszer egy Városliget és a Magyar kocka. Szép feladatok... — S hogyan telik el a mostani nyár? Kazimir Károly Boccaccio Dekameronját mutatja be a Körszínházban... — ... amelyből én — saját kérésemre — kimaradok. Ugyanis több mint egyhónapos amerikai és kanadai turnén veszek részt októbertől — amikor a Dekameron bekerül a Tháliába —, s ezért Kazimir Károly, kérésemre, lemondott a szereplésemről. Egyébként Bodrogi Gyula, Simándy József és Zentai Ánna társaságában utazom, s kint élő magyarok előtt lépünk fel. Visszatérve az idei nyárra: magam köré gyűjtöttem az elmúlt hónapokban három zenészt: ifj. Rátonyi Róbertet, aki kiváló dzsesszzongorista, Döme Zsolt zeneszerzőt, Köves Miklóst, a régi Piramis együttes dobosát. Zenekart alakítottunk, s nyáron az országot járjuk az Ági van? című műsorral. Ezzel gyermekkori vágyam vált valóra: mindig arról álmodoztam, hogy táncdalénekesnő leszek. — Ági van? Ismerős a szlogen. Mintha egy üdítő ital tévéreklámja lenne... — Nyert. Van ilyen reklám, onnan kölcsönözte a dalok szövegírója, régi jóbarátom, Szilágyi György. A tervek szerint megjelenik egy nagylemezünk, és elkészül az „Ági van?" tévéshow is. Ha már a tévénél tartunk, nyáron lesz a felvétele a Szomorú vasárnap televíziós változatának. A Seress Rezső életéről szóló, Müller Péter-darabot nagy sikerrel játsszuk a Vidám Színpadon, s a zenés játékból Sándor Pál rendez tévéfilmet. Ugyancsak a nyáron forgatjuk a Gül baba című Huszka-operett tévéváltozatát, amelyben Palátsthy György rendező bízott rám feladatot. — Pihenésre nem kerül sor? — Ha minden jól megy, Jugoszláviába utazom 13 éves Ádám fiammal egy kis tengerparti nyaralásra. KÁRPÁTI GYÖRGY Félre... Amióta rendező működik a színházban, vitatják szerepét, fontosságát. Nemigen tudnak meglenni nélküle, de kitűnő céltáblája lehet színésznek-kritikusnak egyaránt. Ő a színpadra nem lépő felelős, akinek hol üzenete, hol látomása, olykor koncepciója van. Ritkább esetekben csak a szakmájához ért kitűnően. Az utóbbit azonban látványosan nem méltányolja senki. így aztán magára valamit adó rendezőnek — ha törik, ha szakad — ki kell találnia a sosemvoltat, a nemlátottat, az eredetit és vadonatújat. Elképzelhető, hogy van mondandója, ilyenkor azonban nem az eredetiségére figyelünk. Inkább megrendülünk, katartikus állapotba jutunk. Ezt az ideális esetet mind ritkábban tapasztalhatni honi teátrumainkban. Annál inkább dívik az eredetieskedés. Ez is meglep újszerűségével vagy szokatlanságával — de tüzetesebb vizsgálódás során kiderül, hogy a bemutatott műhöz semmi köze. Székesfehérvárott mutatták be, de a fővárosban is vendégszerepel a főként Mafilm-stábot foglalkoztató Brecht-produkció, a Verebes István rendezte Állítsátok meg Arturo Uit! A színészből lett rendező nagy ötlete: minden szerepet hölgy játszik. Öltönyben, férfinak maszkírozva, illetve van egy szoknyába bújtatott, bányarémekből verbuvált kar is. Brecht gengszterpéldázata Hitlernek és bandájának hatalomra jutását rajzolja remekül, a történelmi hitel a valóság borzalmát kölcsönzi a hátborzongató kabarétréfának. Hogy ezt miért kell nőknek játszani? Nincs rá magyarázat. A világ feminin Verebes szerint? Vagy: a nők hajlamosabbak a fasizálódásra? Vagy csak arról van szó, hogy ilyen még nem volt? Volt már ilyen! A hetvenes évek elején, a fénykorában lévő lengyel színház játszott például Vízkeresztet egy szem férfi-Malvolióval (az se volt jó előadás, de legalább szellemes). Ez az új, tehát nem új, és képtelen feledtetni, hogy nem jutott több a darabról a rendező eszébe. A hölgyek kitűnőek — a dolog érdektelen. Még ,,eredetibb" gondolata támadt Mrsán János rendezőnek, aki Goldoni remekét, A két úr szolgáját ültette (vagy fektette?) színpadra a Várszínházban. Az előadás ugyanis nem áll a lábán, Arlecchino — a két úr szolgája — Esztergályos Cecília. Egy briliáns férfiszerepet nő játszik tehát. Ismét: miért? Mert az olasz színpadi-vásári mitológia szerint Arlecchino nemtelen? Ez igaz. Csakhogy Goldoni nagyon is férfira írta. Kalandjai masculinok. Arról nem is beszélve, hogy a darabban van egy nadrágszerep, a szerelmesét férfiruhában kereső Beatricéé. Álruhás „úrnak" lesz tehát álruhás „férfi" szolgája — és nem a komikum lehetősége nő, hanem a jó vígjátékot működtető drámai tét szűnik meg. Az Operaház Szinetár Miklós rendezésében játssza Gounod kissé unalmas, de hosszú Faustját. A mindig elbukó és fölemelkedő ember mitikus goethei történetét a francia zene egyik legvallásosabb, leghivőbb muzsikusa öntötte zenébe. A hittelmegtisztulással küszködő Gounod (tanúsítják komponálás közben anyjához írt levelei is) Faustja — Szinetár elképzelése szerint — angyalkák és ördögöcskék játékos vetélkedőjévé profánul. Mefisztó, amolyan Pigalleon álldogáló, mulatókba vendéget fogó extraportás, a Pokol s benne a Walpurgis-éj Michel Gyarmathy ízléstől nem túltengő mulatóját idézi. Faust tévelygő kispénzű magyar turista, Margit angyalföldi-montmar -tre-i ibolya. A filológiai hűség számonkéréséről a modern színház leszoktatott már, de a fülemnek, amellyel az eredeti zenét hallgatom, nem tudok parancsolni. Gounod profanizálva — már nem Gounod. A látvány és a mese Offenbaché: de a Faust mégsem Orfeusz az alvilágban. Szinetár elképzelése következetes és eredeti — csak az a fránya mű áll ellent neki. Magára vessen! BÁNYAI GÁBOR André Kertész látogatása Az elmúlt évben ünnepelte New York, Párizs és Budapest Ándré Kertész Európa-hírű, magyar származású kiváló fotóművész kilencvenedik születésnapját. Tőlünk a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta. Párizs egy házat adományozott neki tisztelete jeléül. Az Egyesült Államok pedig, többek között, azzal kedveskedett, hogy filmet készített életútjáról. Mivel André Magyarországon született, 1917-ben Esztergomból indult fotóspályafutása a világhírnév felé, a film forgatását — kívánsága szerint — itt kezdték, Magyarországon. A 90 éves mester korát meghazudtolva emlékezett az 1917-ben készített felvételek helyszíneire, a számára fontos házak számát is megjegyezte. Minden utcát végigjárt. Nagyon örült, amikor meghívtam, hogy látogasson el hozzám, a József utca 37-be; nézze meg ezt a műtermes házat, ahol igen sok neves művész kezdte — vagy fejezte be — pályafutását. Itt mintázta Csorba Géza Adyszobrát. Innen vitték el a nyilasok Cserepes István festőművészt. Ferenczy Béni sok jelentős munkája született itt. Egyik szobrának vázlatát a műterem fala őrzi. Martsa István haláláig élt és alkotott ebben a helyiségben. Itt készült — többek között — az üldözöttek mementója, a Mártíremlékmű, amely Auschwitzban áll. És sorolhatnám a végtelenségig az írók, költők, művészek nevét, akik itt dolgoztak, éltek, ide látogattak, és élvezték a kis művésztelep hamisítatlan józsefvárosi hangulatát. André Kertész is azért jött, hogy megörökítse ennek a művésztanyának a hangulatát. Úgy érezte, mintha újból magához ölelte volna „kedvenc utcája". Fotózta rendületlenül az udvarunkat, a fákat, bokrokat, virágokat, szobrokat. Aztán visszarepült Amerikába, és meglepetésemre elküldött néhány fényképet József utcai kertünkről, így fejezi be a levelét: „...Soha nem képzeltem el, hogy ez még létezik otthon. Jó volna újból ott lenni." Egy kis érmet mintáztam róla, amikor itt járt. Azt is lefényképezte. Valódi Kertész-kompozíció született belőle. Köszönet érte! M. SZŰCS ILONA 25