Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - IDEGENFORGALOM: JELEN ÉS JÖVŐ

• endéget fogadni, vendégül látni — készülődés, izgalom, öröm. Magára valamit is adó háziasszony ilyenkor a szokottnál is gondosabban takarít, a konyhában ingerlő illatok szállnak, megtelik az italosszekrény, elővesszük a legszebbik ruhánkat, legjobb modorunkat, legbarátságosabb arcunkat. A vendég előtt, különösen, ha messziről érkezik, más országot nevez hazájának, ismeretlenek számunkra a szokásai, igyekszünk a legjobb színben feltűnni. Hiszen a turizmus, az idegenforgalom nemcsak kötelez, hanem hasznot is hoz. Nem keveset. Ez a dolog financiális része. Ám legalább ilyen lényeges, mit látnak, mit jegyeznek meg, mit tartanak továbbadásra, megőrzésre méltónak az ország fővárosáról azok, akik a határokon túlról érkeznek. Ebben a nagy nemzetközi népvándorlásban, amely az utóbbi évtizedekben világszerte kialakult, Budapest is ott van a turistatérképek megjelölt célpontjai között. Amikor az ország fővárosának idegenforgalmi röntgenfelvételét igyekszünk elkészíteni, óhatatlanul ki-kikacsintunk a kerületek határain túlra is, hiszen egy-egy témakörben kizárólag a fővárosról szólni csak erőszakoltan lehetne. Ezért a következő oldalakon Budapest idegenforgalmáról olvasva, olykor-olykor felbukkanak az országos gondok, tervek is. Nem véletlenül. Nézzük tehát, milyen a fővárosról kialakult idegenforgalmi kép. Hol színes, tarka, hol szürke, netán fekete. Hol, melyik területen kell egy kicsivel több figyelem, pénz, mosoly? GÁLOM ÉS JÖVŐ IDŐBEN 3