Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - PESTI TÜKÖR

téka A főváros irodalmából ajánljuk Könyvek Buda 1686-os visszavételéről A történelem során sokféle hadiesemény színtere volt a budai Vár. A kisebb palotaforradalmak ribillióitól a hetekig-hónapokig tartó véres csatákig, pontosabban a tatárjárástól 1945 februárjáig mintegy két tucatnyi ostromot élt át a magyar királyok székhelye. Közülük sorsdöntő szerepe volt a legnagyobb budai tusának, a Vár 1686-os visszavételének, hiszen ez a hadiesemény egyben azt jelezte, hogy csakhamar véget ér hazánkban a török hódoltság kora. A jeles évfordulót megelőzve most két könyv, R. Várkonyi Agnes Buda visszafoglalása 1686 és ifj. Barta János Budavár visszavétele című munkája látott napvilágot. E művek írói történészek, kitűnő szakemberek, akik szűkebb kutatási területükön nem kevés eredménnyel gyarapították a tudományt, éppen ezért különös érdeklődéssel olvastuk könyvüket. R. Várkonyi Ágnes az ifjúságnak, ifj. Barta pedig éppenséggel a szélesebb érdeklődő közönségnek szánta munkáját. A kor egyik nagy európai, mi több: világeseményének számító hadműveletről rengeteg leírás, riportszerű beszámoló, kortársi följegyzés maradt reánk. A fölszabadító seregben harcoló külországi — osztrák, itáliai, spanyol, francia, angol, bajor és különböző német — szemtanúk tudósításából, valamint a bécsi hadilevéltár irataiból szinte napról napra fölidézhető a véres eseménysorozat. A másfél ezernél több, korabeli forrásmunkát elrendező mű — Károlyi Árpád, illetve Wellmann Imre könyve — továbbá az elmúlt évtizedekben közreadott résztanulmányok (s olyan forrásanyag, mint Schulhof Izsák budai krónikája) pontosabb képet adnak a török hódoltság végkifejletéről, mint az annak kezdeteiről valló kútfők. Ám az eseményeket mérlegelő mai történettudomány legalább annyi ellentmondásos kérdéssel szembesül, mint a sok tisztázatlan problémában fogant, a közvéleményt ma is foglalkoztató Mohács-vitában. A két könyv írójának közös erénye, hogy munkájukban nemcsak az 1686-os budavári hadieseményeket idézik föl, kitűnően eligazítanak a korszak bonyolult nemzetközi viszonyaiban, nemkülönben a kusza hazai politikahatalmi helyzetről is hiteles képet rajzolnak. Az ifjúságnak szánt könyv írója, R. Várkonyi Ágnes közvetlen hangú művében izgalmasan adja elő a fordulatos eseménysorozatot, ritka szerencse, hogy egy tudós ilyen munkára vállalkozik, s nem átall (egyetemi katedrája és tudományos rangja mellett) a fiatal korosztályokkal értekezni, méghozzá úgy, mintha bennfentes közönséghez szólana. Pillanatig sem becsüli le olvasóit, s úgy tetszik, könyve olyan igénnyel íródott, mintha tudományos publikációnak szánta volna. Barta Jánosnak is erénye, hogy becsüli és kiválóan érzi a népszerű ismeretterjesztés lehetőségeit, emellett remek arányérzékkel képes megláttatni a kor fontosabb eseményeit, ugyanakkor figyelmeztet is e mozzanatok összefüggéseire. Ködös történelmi legendákat eloszlató könyve napjainkban időszerű olvasmányul kínálkozik a nemzeti azonosságtudatot kereső generációk számára. Budavár visszavételének háromszázadik évfordulójáról, úgy hírlik, nem egy művel emlékezik meg a magyar könyvkiadás. Az ünnepi esemény előhírnöke a most megjelent két könyv, amelyet máris örömmel és haszonnal forgathatunk. KISS KÁROLY Folyóiratszemle BEREND T. IVÁN: A FELSZABADULÁS UTÁN (História, 1985. l.sz. 23, 25—26. l.J A főváros általános helyzete a felszabadulást követően. Az élet megindulása, az elemi életfeltételek biztosításáért folytatott drámai küzdelem, a romok eltakarítása. Több budapesti nagyüzem háborús kárai, újjáépítése, termelésének megindítása. A közlekedés újraindítása, az áru- és élelmiszerhiány okozta gondok, a közellátás megszervezése, a példátlan méretű infláció és következményei, majd az 1946 augusztusában végrehajtott stabilizáció. DEMETER ZSUZSA: ÉTREND, 1945. (História, 1985. l.sz. 24—25. 1.) A felszabadulást követő hónapokban a főváros lakosságának egyik legnagyobb gondja az alapvető élelmiszerek beszerzése, gyakran teljes hiánya. Az összeállító azt a háziasszonyi leleményt dokumentálja, amely a cukor és a hús gyakori hiányát igyekszik áthidalni. Válogatás a kényszerszülte szakácsművészet újságokban és hetilapokban közreadott receptjeiből. BURUCS KORNÉLIA: ÉLET A ROMOKON. BUDAPEST 1945. (História, 1985. l.sz. 31—34. I.) Statisztikai adatokkal is gazdagon dokumentált, sokrétű kép a felszabadulás utáni fővárosról és lakosságának helyzetéről. Először a népmozgalmi adatokat tekinti át a szerző. A lakosság száma az 1945. március 25-i összeírás adatai szerint az 1941. évihez képest csak 832 000 volt. ír a lakosság visszavándorlásáról, a halálozások, a házasságkötések és az élveszületések számának alakulásáról, a csecsemőhalandóság aggasztó méreteiről. Beszámol az ostrom utáni hetek óriási élelmezési nehézségeiről, a kenyér-, cukor-, burgonya-, tej- és húsellátás helyzetéről, az ellátást akadályozó szállítási gondokról, a „batyuzásról", az élelmiszerjegyrendszerről, az ételek kalóriaszegénységéről, a közélelmezés javítása érdekében felállított hatósági főzőhelyekről. Ismerteti a lakásviszonyokat, az épületkárokat, a lakások műszaki állapotát, a lakóházak helyreállítási, főleg tető- és ablakjavítási munkálatait, a tüzelőellátás gondjait, amelyek a rossz lakáskörülmények között élő emberek helyzetét tovább nehezítették. Budapest ostroma alatt és után szünetelt a közműszolgáltatás. Helyreállítása egészségügyi feladatként is alapvető fontosságú volt. A cikk végigkíséri a víz- és gázszolgáltatás megindítását, a csatornahálózat helyreállítását, az áramszolgáltatás szénhiány okozta nehézségeit, amely gyakran vezetett kényszerű áramkorlátozásokhoz, s erősen hátráltatta a közvilágítás visszaállítását. Ezután képet kapunk a főváros közlekedési viszonyainak elkeserítő állapotáról, a hálózatot és a járműparkot ért nagy veszteségekről és az újjáépítés első eredményeiről, az első villamos- és autóbuszjáratok megindításáról. 1945 végéig 44 villamosjárat indult, s körülbelül 210 millió utast szállított, ami körülbelül kétharmada a háborút megelőző évek utasszámának. Az autóbuszközlekedés szerény keretek között indulhatott meg a járműpark óriási veszteségei miatt, jelentősége abban állt, hogy pótolta a felrobbantott Dunahidak miatt megszakadt villamosközlekedést Pest és Buda között. Végül a cikk a közegészségügyi helyzettel foglalkozik. Fontos feladat volt a fenyegető járványveszély leküzdése, az óriási mennyiségben felhalmozódott házi szemét elszállítása, a megrongálódott csatornaszakaszokon összegyűlt szennyvíz levezetése, a kötelező védőoltások megszervezése. Összességében azt az óriási erőfeszítést tükrözi az írás, amit a háborúban elgyötört, éhséggel, hideggel, lakáshiánnyal küzdő lakosság az elemi létfeltételek megteremtéséért folytatott. KELLER LÁSZLÓ: A BUDAPESTI HIDAK PUSZTULÁSA ÉS ÚJJÁÉPÜLÉSE. (Technika, 1985. 4. sz. 18. I.) Az írás utal a budapesti hidak városalakító szerepére, majd összefoglalja a fővárosi Dunaszakasz átkelési lehetőségeinek történetét a középkori révektől a XVII. századi repülőhídon át az állandó híd gondolatának felmerüléséig és megvalósulásáig. Bemutatja a budapesti közúti és vasúti hidak építésének főbb mozzanatait és fontosabb adatait. Leírja a Duna-hidak pusztulását a II. világháború idején, majd a pótlásukra létesített pontonhidak, később a Kossuthhíd építését. Foglalkozik az állandó hidak újjáépítésének főbb eseményeivel, adataival, a Lánchíd bővítésével, az Erzsébet-híd megépítésével, amelynek 1964. november 20-i avatásával ért véget a fővárosi „hídcsata", s eltűnt a vandál hídrobbantások utolsó emléke. A VÁROSI KÖZLEKEDÉS 1985. évi 2. száma a fővárosi közlekedés témaköréhez kapcsolódik. E tematikus szám a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács 25 éves jubileuma alkalmából készült. Érzékelteti, milyen nagy jelentősége van a modern nagyvárosok közlekedésfejlesztésében, hogy megteremtsék a biztonság anyagi, tárgyi, műszaki, szervezeti, jogi stb. feltételeit. Horváth István A Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács jubileumára című cikke röviden ismerteti a közlekedési körülmények rohamos fejlődését, a fokozott közlekedésbiztonság megteremtésének jelentőségét és az FKBT tevékenységét. Stadinger István A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos állami és társadalmi feladatok című írásában megállapítja, hogy a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos negatív jelenségek megállítása és mérséklése össztársadalmi érdek, s az állami, párt- és társadalmi szervek, valamint a közlekedő emberek közötti legszélesebb körű együttműködést igényli. Többek között ismerteti a közlekedésbiztonsági tevékenységre vonatkozó fejlesztési célkitűzések fő területeit. Rácz Zoltán A rendőrség a közlekedésbiztonságért című írása, valamint Szalai Dezső Budapest közlekedésbiztonsági helyzete 1960 és 1985 között című elemzése, többek között a gépjárműállomány és a személyi sérüléssel járó balesetek összefüggéseivel, a gépjárművek és az utak állapotával, a balesetek okaival, forgalomtechnikai intézkedésekkel, az ittasság szerepével, a helyes közlekedési morál kialakításának, a biztonságos és kulturált 28