Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - PESTI TÜKÖR

VÁROSHÁZI TUDÓSÍTÁSOK Duna-vizet tessék! Nem vicc, hanem komoly üzlet lesz, ha beüt, és a reklámnak sikerül utolérnie az árut. Az árut, ami kis, kulacsot formázó üvegecskében pihen, színe kék, illata nincs. Aranyozott pecsét lóg az üveg nyakán, és a helyes dobozka oldalán angol nyelvű felirat hirdeti, hogy a palack tartalma eredeti, hamisítatlan Duna-víz. Kék — Duna-víz. Amilyet valaha Strauss megálmodott! A nyájas olvasó ezeknél a soroknál szintén kékülni kezd: mi az, már a Dunát is kimérik a nyugatiaknak? Hát nem eszik olyan forrón a kását... Még azt is be kell kalkulálni, hogy furcsa szerzet az emberi lélek, és az óceán túlsó partján, bizony, sokan adnának néhány dollárt azért, ha a polcukon egy palack nosztalgia Duna-víz emlékeztetne Magyarországra. Nos, így azért már más a helyzet. S hogy kezdődött? Úgy, hogy egy külkereskedőnek influenzája volt, és ágyban fekve, unalmában bekapcsolta a rádiót... Innen Fodor Marianne üzletkötő folytatja: — Egy Magda Turner nevű, Los Angeles-i üzletasszony említette, hogy meg kellene próbálni palackozva árulni a Duna vizét. Én ezt az ötletet meggondoltam, megforgattam magamban, és felhívtam Magda Turnert a szállodájában. Kértem tőle egy randevút. — És ment minden, mint a karikacsapás? — Nemigen. Bonyolult és nehézkes, fárasztó és sokszor reménytelen volt az egész ügy. Turner asszony nagyon szimpatikus nő, akinek az az egyik vágya, hogy minél több üzletet, illetve dollárt szerezzen az óhazának. Úgy gondolta, ez a Duna-vizes dolog kijön egy dollárból, és négy dollár kilencvenért piacra lehetne dobni. A Tavaszi Fesztiválon kellett volna „bevezetni" az árut. — És bevezették? — Hát, nem teljesen. Az ötlettől a kivitelig ugyanis nem olyan egyszerű a dolog. Szerencsére, munkahelyemen, a Konsumexnél sikerült támogatóra találnom a főnökeimben. Most már csak a következő szervezési feladataim voltak: üveg, pecsét, aranycérna, felirat- és dobozkészítés, vízfestés és kiszerelés. Természetesen hamar kiderült, hogy az üveg csak olyan lehet, amihez a gyárnak szerszáma van, hogy a pecsétet nem vállalja állami cég, hogy nincs olyan jó minőségű festék, ami Duna-kékre festi a Duna-vizet. Igazság szerint csoda, hogy egyáltalán három-négy hónap alatt kész lett az egész. Hála az albertirsai Micsurin Tsz melléküzemágának. — Igen ám, de nincs reklám? — A plakátok, poszterek csak a Tavaszi Fesztivál után készültek el, szándékunkban áll eljuttatni szállodákba, dolláros boltokba, utazási irodákba. Tízezer palackkal tudunk most eladni, és ha igény mutatkozik, folyamatosan szállítanánk. — Ön szerint sikere lesz ennek a furcsa szuvenírnek? — Nézeteim szerint, ha az emberek idejönnek külföldről, jellegzetes emléket szeretnének hazavinni. Úgy érzem, illik a matyó babához és a kalocsai térítőhöz a romantikus kék Duna-víz. (Seszták) Kultúra és művelődés A budapesti közművelődés helyzetét vizsgálva, jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy a fővárosban sikerült megőrizni a hagyományos kultúrahordozók, a mozi, a könyv tekintélyét, sőt, az országos tendenciákkal ellentétben, bizonyos területeken kimutatható az érdeklődés növekedése. Ez áll egy a közelmúltban végzett, széles körű vizsgálat eredményéről közkézen forgó jelentésben. A dokumentum arról is beszámol, hogy a hetvenes évek második fele a munkahelyi művelődés kibontakozásának időszaka volt. Jelentős eredményeket értek el a felnőttoktatásban, a természettudományos világkép kialakításában. Ennek köszönhetően kedvező változások történtek a fővárosi munkásság politikai és szakmai képzettségében. A közművelés szakemberei kiemelten foglalkoztak a munkásosztály hátrányos helyzetben lévő csoportjaival. Pályázatokkal ösztönözték a munkásszállásokon kifejtett kulturális tevékenysét. Az ifjúság nevelésében és kulturális igényeinek kielégítésében is kedvező a kép. E korosztály sajátos szükségleteinek csakis az iskolák és a közművelődési intézmények szoros együttműködésével lehet megfelelni. Nem jó, hogy a lakótelepeken még mindig nem működnek kellő számban művelődési intézmények. Ennek egyik, nem elhanyagolható oka, hogy a közművelői pálya még mindig nem örvend akkora megbecsülésnek, mint amilyet fontossága indokol. (M) Terjeszkedő Belváros A korábbi felfogás szerint a Belváros a városközpont — a történelmi mag és az V. kerület északi része —, és körülötte — távolabb — vannak a városrészközpontok. Miért központ a központ? Valójában az intézmények teszik azzá. Ezért volt a háború előtt a budai Vár a városközpont része. De az ostrom idején az igazgatási és kereskedelmi intézmények elpusztultak. Ma a Vár a művelődés és a vendéglátás centruma, s mint intézményterület a Mártírok útjáig és a Fő utcáig terjeszkedhet. Az V. kerület északi része hivatali, a középső és déli része kereskedelmi, vendéglátó és oktatási központ. A fejlődés megkívánja, hogy a városközpont egészen a Körútig terjeszkedjék, sőt, tovább is, a Váci út, a Népköztársaság útja, a Rákóczi és az Üllői út mentén. Ezt a földalatti vasutak teszik lehetővé. Miközben a Kis-és Nagykörút között az intézmények száma nő, a lakások aránya csökken. A terjeszkedés elkezdődött, és a Városháza a valóságos folyamatot veszi tudomásul a rendezési tervben. A piacok jövője Megújulnak a fővárosi piacok, s ez is kifejezi: eldőlt a vita, hogy van-e jövője a nagyvárosban a legrégibb árusítási módnak. Miért akarta egy időben a kereskedelem vezetése száműzni az élelmiszerpiacokat a fővárosból? Csökkent a kiskereskedők és őstermelők száma, az építészek pedig azt állították, hogy az új negyedek lakói a lakásuk melletti abc-áruházban szerzik majd be az élelmiszert. Ma a városrészközpontok egyik alkotóeleme a piac. Gyakran — mint Kispesten vagy Újpesten — megújulásukkal kezdődik a fejlesztés. A piac nagy előnye, hogy gyorsan kibontakozhat az igazi verseny a vállalatok, tsz-árudák, kiskereskedők és őstermelők között, s itt általában olcsóbb a zöldség és a gyümölcs, mint a boltokban. Szabadidő télen-nyáron A Városháza a következő időben jelentősen bővíteni kívánja a fővárosban a pihenési-üdülési lehetőségeket. Ezek sorába tartozik, hogy mintegy félszáz iskolai uszodát kívánnak építeni. Egy régi ötlet új javaslata: megépül a népligeti fürdő. A sportpályák hálózatát úgy tervezik meg, hogy minden városrészben, minden negyedben könnyen elérhető legyen. A téli sport híveinek nyit új távlatokat a Hármashatár-hegyen kívül a budaörsi, solymári és a kalászi terület fejlesztése. A legtöbb új központ, mint például az Omszki-tó, télennyáron várja a pihenőket. Fejlesztési elképzelések A Fővárosi Tanács a közelmúltban megvitatta a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztésének koncepcióját. E tervezetben arra törekedtek, hogy az elkészülő dokumentáció tartalmazza mindazt a tapasztalatot és ismeretanyagot, amelyet az elmúlt évtizedekben a városrendezések alkalmával felhalmoztak. Az elképzelések, a tervek még nyitottak, még nem tették föl a pontot az ire, azaz mód van a felvetődő javaslatok és észrevételek beépítésére. Annál is inkább, mert a tervezet ez év őszén újra a tanácsülés plénuma elé kerül. A véglegesítést megelőzően számos szakmai és tudományos társadalmi szervezet megvitatja a tervdokumentációkat, és a lakosság már júliusban megismerkedhet a teljes anyaggal. Egy tál lencse A VII. ötéves tervben kevés szabad hely van már építkezésre a fővárosban, s főként kevés a jó terület. Érthető, hogy mindenki ott akar építeni, ahol a legolcsóbb, ahol van közmű, kiépített a közlekedés, ahol dús a növényzet. S itt a legnagyobb üzlet is. Gyakran tíz-húsz lakás miatt pusztítják legszebb dombjaink lejtőit. Megéri? Nem a bibliai egy tál lencséről van szó? Valóban tehetetlen ezzel szemben a város? Földes Ferenc-díj Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága az 1985. évi pedagógusnap alkalmából — kimagasló oktató-nevelő munkássága elismeréséül — Földes Ferenc-díj ban részesítette: Barabás Antalnét, a Semmelweis Ignác Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóját; Dr. Fenyvesi Balázsnét, a Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatóját; Haslinger Lászlónét, a XV. kerületi Czabán Samu téri Általános Iskola tanítóját; Minya Istvánnét, a IX. kerületi Óbester utca 9. szám alatti óvoda vezetőjét; Pethő Minhályt, a 31. sz. Arany János Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatóját; Pocsai Ildikót, a XIV. kerületi Hunyadi János Általános Iskola énektanárát; Siket Istvánnét, a Szilágyi Erzsébet Általános Iskola és Nevelőotthon igazgatóhelyettesét; Solymosi Antóniát, a XVIII. kerületi Vörösfény utcai Általános Iskola tanítóját; Szabolcsik Ferencnél, all. kerületi Lórántffy Zsuzsanna úti Általános Iskola tanárát. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 27