Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - PESTI TÜKÖR

_ m m m m m mm pesti tukor Események, hírek, képek a főváros életéből Beszélgetés Agárdi Gáborral díjakról, szerepekről — Munkával. Még több munkával. Mindenki ezzel keres meg: „Most már jobban ráérsz, vállald el ezt meg ezt a feladatot." Ha ellenkezem, megsértődnek: „Éppen nekünk nem csinálod meg?!!" — S mivel telik a nyár? — A múltkor megszólalt otthon a telefon, Garas Dezső keresett. Hajlandó lennék-e nyáron eljátszani egy szerepet? „Ki rendezi?" „Én." „Akkor vállalom." Azt se kérdeztem, mi a darab címe, mi a szerep, Garas neve számomra garancia. Érdekes, hogy mindketten hosszú évtizedek óta vagyunk a pályán, de még sosem dolgoztunk együtt. — És mi ez a bizonyos szerep? — Miska főpincér a Csárdáskirálynőben. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatjuk be. Bevallom, kicsit félek: ha tízszer olyan tehetséges lennék, akkor sem tudnám úgy eljátszani, ahogy Feleki Kamill. De, persze, nekivágok. Kárpáti György Csodálatos kilátás nyílik a Várszínház második emeleti öltözőjének ablakából. Alattunk a Duna, a hidak, szemben a Bazilika kupolája, jobbra a Parlament kőcsipkéi. S máris a témánál vagyunk. Parlament. Április 4. Kitüntetés. Kossuth-díj. — Hányadik alkalommal járt a Parlamentben? — Harmadszor. Először, amikor érdemes művész lettem, majd öt évvel ezelőtt: a Kiváló Művész kitüntetés átvételekor és most, amikor Kossuth-díjjal jutalmaztak. De ha már itt tartunk, hadd mondjam el életem első kitüntetésének históriáját. Akár hiszi, akár nem: élmunkás vagyok. 1950-ben Rajz Jánossal együtt kitüntettek, ő Szegeden, én Miskolcon kaptam. Társadalmi munkáért. — És mi volt ez a munka? — A színházak államosítása után mi, színészek, brigádokba tömörültünk. Nekem is volt egy brigádom. Nyaktörő munkával dekoráltuk a 4—5 emeletes házakat az április negyedikei, május elsejei ünnepek előtt, az utcán játszottunk a járókelőknek. Tízperces kis műsort adtunk, aztán mentünk tovább, mint egykor a vándorszínészek, s egy másik utcában folytattuk a színielőadást. — Térjünk vissza a Kossuth-díjhoz. Hogyan értesült róla? — Itt, a Várszínházban próbáltam Pantalonét, a zord atyát Goldoni Két úr szolgájában, s amikor hazamentem, a feleségem sírva fogadott. Ijedten kérdeztem, mi történt, válaszolni sem tudott, egy levelet lobogtatott. Napokkal azelőtt szállingóztak bizonyos hírek, így hát rögtön rájötttem, miről lehet szó. A nyakába borultam, és már nem egyedül sírt... — 1985. január elseje óta nyugdíjban van. Hogyan telnek a napjai? Látogatás a Vízügyi Múzeumban Legkevésbé vizet őriznek a Vízügyi Múzeumban, mindösszesen öt palackkal. Akár egy színskála, úgy sorakoznak egymás mellett a kristálytisztától a zagyvalékig, mutatva, mi is történt a Dunával az elmúlt negyven év alatt... Nem szakmúzeum a Magyar Vízügyi Múzeum, inkább az ország története egy bizonyos szemüveggel nézve. Duna-kavics, Dunából kihalászott, rozsdamarta ősi fegyver, a Vaskapuról készült régi fénykép, Széchenyi levele, Vasvári Pál elszámolása fér meg aranymosók szerszámaival, Zsigmond és Mátyás vízemelő szivattyúinak modelljével. Egy kellőképpen homályos, de még így is félelmetesen éles űrtérkép a magyarországi Dunaszakaszról, a Szigetköztől Foktőig; elsüllyedt hajók maradványai és a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer makettja. Gerincgörbítő kubikosmunka kellékei, a fantasztikus szívóssággal végzett folyamszabályozás, Széchenyi valóra váltható álmai, amelyek még a millennium idején is munkát adtak a csongrádi, endrődi parasztoknak... Akárcsak a folyók, a Vízügyi Múzeum is behálózza az országot, kilenc kisebb gyűjtemény gazdája, gondozója. Visegrád-Lepencén, a VIKUV-alkotóházban látható az a szoba, amely Zsigmondy Vilmosnak és Zsigmondy Bélának, az artézikútfúrás úttörőinek állít emléket. (Ugyan ki vette már észre, hogy Zsigmondy Vilmos nevét a fővárosi Hősök terén is olvashatjuk egy emléktáblán, Árpád vezér szobrának lábánál? Itt, a tér közepén bukkant ugyanis arra a hévízforrásra, amely a mai napig táplálja a Széchenyi fürdőt.) De a nagycenki Széchenyi-emlékmúzeum kiállításának egy része is a Vízügyi Múzeumból való: alkudó, követelő levelek a Lánchídról, a Duna-szabályozásról. Aki veszi a fáradságot, és beleolvas valamelyikbe, belátja, ezek sem száraz műszaki dokumentumok, inkább izgalmas politikai manőverek emlékei. Sárváron, a Nádasdy Vármúzeumban a Hunyady János keserűvíz is vitrinbe került, békés egyetértésben a Ferenc Józsefről elnevezett gyógynedűvel. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum a Vízkutató és Fúró Vállalattal közösen a hazai gyógyvízhasználat és fürdőkultúra emlékeit mutatja be. Mezőtúron a Körös-völgyi Természetvédelmi kiállítás, Mezőberényben a Bodoky Károly Vízügyi Múzeum idézi a Körös-völgy állat- és növényvilágát. Bodoky Károly az volt a Körösöknek, mint Beszédes József a Balatonnak és, persze, az Al-Dunának. Mert ő volt Széchenyi társa a legendás Desdemonán, amellyel egész a Vaskapuig hajóztak, fölmérve a teendőket, megcsodálva Traianus oszlopát, és próbálgatták összebékíteni a Duna partjain egymás ellen acsarkodó népeket... Van vízügyi emlékeket idéző kiállítás a Gyulai Vármúzeum lovagtermében, Szegeden a marostorki gátőrházban és Szolnokon a Millérszivattyútelepen is. Az esztergomi gyűjtemény nemcsak szakmai gazdája ezeknek a kevesek által ismert kiállításoknak, hanem gazdagsága miatt is méltán áll az élen. A régi térképek kedvelői órákra belefeledkezhetnek az atlaszokba. Megtudhatják, hogy első térképkészítőnk sok-sok tévedése — például a déli partra tették a Tihanyi-félszigetet — miképp kísértett hosszú-hosszú éveken keresztül, miért és hogyan „csavarodott" el keletre vagy nyugatra az ország... Bogárdi Márta Három per bé Egyelőre ezen, a cseppet sem költői néven emlegetik a beruházók a budapesti metró ma még csak rajzasztalon létező, újabb szakaszát. Továbbépül ugyanis a fővárosiak kedvenc közlekedési eszköze. A két esztendeje folyó előkészítő munkálatok nem látványosak, viszont az igen fontos és nélkülözhetetlen tereprendezésből, közműáthelyezésből, vonalkialakításból tevődnek össze. A mai, Árpád-hídi végállomástól Újpest felé haladnak majd a szerelvények. Méghozzá, közöttük, a tervek szerint, a Ganz-gyár által készített, új, hazai metrókocsik. A csaknem négy kilométeres szakaszon négy állomás lesz, a vonalvég pedig a IV. kerületi Árpád út és Bajcsy-Zsilinszky út csomópontjában készül. Az elképzelések szerint, a metróalagút a Dózsa György útnál feljön közvetlenül az útpálya, a „kéreg" alá, s az épülő teljes szakaszon itt közlekednek majd a szerelvények. Az idei év jobbára még a terelő útvonalak kiépítésével telik el. Ugyanakkor megkezdik a Forgách utca, Gyöngyösi utca és az újpesti vasúti megállóhely körzetében a földmozgatást és a vasbeton szerkezetek elhelyezését, valamint a Rákos-patak melletti alagútszakasz kialakítását. Az első három állomás a földkéreg alatt lesz, a negyediket, az ideiglenes végpontot lejjebb helyezik el. Ott a csarnokrendszerű kiképzés aluljáróként is használható lesz majd. A metróállomások és az új aluljárók kialakításához korszerű anyagokat is felhasználnak. Ilyenek lesznek a saját fejlesztésű, impozáns burkolólapok, intarziák. Az építők folytatják azt a gyakorlatot, hogy az állomások falain képzőművészeti alkotásokat helyeznek el. (m) 26