Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből A II. világháború hírhedt rémtetteinek helyszínein készít filmet Desser József. Az Emlék cimű produkció az ezeken a helyeken felállított, kőbe faragott mementók megörökítésével hívja fel a figyelmet ismét a fasizmus embertelenségére. Fehéri Tamás dokumentumfilmjében azt kutatja, van-e az emberekben igény a közösségekre, s milyen szerepe van a klubmozgalomnak a közösségi szellem kialakításában. (m. t.) Festmények a Nemzeti Színházért 1983 szeptembere óta gyűlnek az adományok, érkeznek a felajánlások. Mióta elhangzott a Művelődési Minisztérium, a Hazafias Népfront, a Magyarok Világszövetsége és a művészeti szövetségek felhívása, számos itthon és külföldön élő alkotó jelentkezett, hogy a maga lehetőségei szerint támogassa az új Nemzeti Színház felépítését. A zenész koncertje bevételét ajánlhatja fel, a színész, előadóművész a gázsiját, a képzőművész eladott képeinek árát. Legutóbb Győry Eszter, az Amerikai Egyesült Államokban élő festőművész ajánlotta fel a budapesti Csontváry-teremben rendezett kiállításának képeit a Nemzeti Színház javára. Majd kevésnek találván az egyszeri hozzájárulást, olyan alapítványt hozott létre az Egyesült Államokban, amely a külföldön élő magyarok körében kíván támogatást szerezni a legfontosabb magyarországi művészeti beruházásokhoz, elsősorban a Szépművészeti Múzeum megújításához. Különösen szép ez a gesztus mint az ide is tartozás jelképe. Győry Eszter 1942-ben született Budapesten, s majd húsz éve él New Yorkban. Nem először jelzi, hogy őrzi magyarságát. Részt vett a Műcsarnokban rendezett Tisztelet a Szülőföldnek című kiállításon, majd (a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumában) egyéni tárlattal mutatkozott be. Naiv művész — vagy hivatásos? E kérdésre nehezen lehetne egyértelmű feleletet adni. Ösztönösen fest, vagy éppen a „festészetben él", sohasem volt mesevilágot teremt (amelynek, persze, egyik legfontosabb inspirálója az itthon szerzett élményvilág), s ha Chagallt — akihez gyakran hasonlítják — naivnak mondjuk, őt is annak nevezhetjük. Ugyanakkor a „festészetből él", tehát ízig-vérig hivatásos művész. Nem kell gyorsan válaszolni a kérdésre. A lényeg az, hogy képeit újra láthattuk Budapesten, s hogy újra egy rokonszenves gesztus tanúi lehettünk. (P.Sz.E.) Művészet és mesterség Vonzó kiállítású, egyik oldalán színes festményreprodukciót közlő meghívót küldött szét nemrégiben az Iparművészeti Múzeum. „Örömmel tudatja", hogy megnyílik Művészet és mesterség című állandó kiállítása. Az esemény jelentőségét jól érzékeltetik az invitáló sorok — és az is, hogy Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter nyitotta meg a tárlatot. A meghívón közölt reprodukció fontos eseményt ábrázol: azt az 1896-os jelenetet, amikor a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján készült épületet átadják rendeltetésének. Viszontagságos évtizedek állanak a múzeum mögött, gyűjteménye mégis ma már több mint hatvanezer tárgyból áll, s — főként a századforduló intenzív gyűjtőmunkájának s az önzetlen magángyűjtők adományainak köszönhetően — szinte mindegyik osztálya őriz nemzetközi hírű remekműveket. Ilyenek például a keleti szőnyegek, augsburgi, nürnbergi ötvösök munkái, a francia bútorművészetet bemutató kollekció, bécsi műhelyekből származó porcelánok. A korábbi állandó kiállítások általában korok, földrajzi területek, iskolák alapján mutatták be a gyűjtemény egy-egy részét. Az új állandó tárlat viszont, ahogyan a címe is jelzi, más oldalról közelít a műtárgyakhoz: a mesterség, a különböző anyagok adta, az eszközök és a technológiák változása által megszabott lehetőségek felől. Minthogy kísérlet ez a tárlat ama szemléletmód érvényesítésére, amelyet Miklós Pál főigazgató így fogalmazott meg a közelmúltban: „Az iparművészet alkotásai... elsősorban a művelődéstörténethez kapcsolódnak... közelebb állnak a korabeli iparhoz, a kézműves technika fejlettségi fokához s ezek révén a kor természettudományos műveltségéhez (ahhoz tehát, hogy miként öntik a fémet, hogyan munkálják meg az üveget, drágakövet, mivel festik a kerá-Forog a film Ebben az évben több mint egy tucat dokumentumfilm készítését tervezik a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában. A folyamatosan forgatott produkciók közül befejezés előtt áll az a magyar, cseh és szlovák irodalmi kapcsolatokról szóló alkotás, amelynek rendezői: Lestár János és Ladislav Kudelka. A mű koprodukcióban készült. Dobozban van Kolonits Ilona Negyedik találkozás című filmje. Az 1955 óta, tízévenként forgatott sorozat „főszereplői" egy óbudai általános iskola leányosztályának 1945-ben született tagjai. A történet egyéni sorsokról szól, s általuk a magyar társadalom e rétegének életmódváltozásait is megörökíti. Csöke József témája rendkívül érdekes. A hajdani dobolási jegyzőkönyvek alapján egy Szeged környéki kisközség és egy Veszprém megyei település eseményein át vizsgálja, hogyan élt a magyar parasztság 1944—45-ben. Érdekesnek ígérkezik Szobolits Béla Királysírok című alkotása is. A rendező a székesfehérvári feltárásokról számol be. mia vagy porcelán tárgyakat), mint azokhoz a dekoratív elemekhez, ábrázoló jellegű díszítésekhez, amelyeket végül fölhasználnak." A funkció és a mesterség jegyeinek fontosságát emelte ki a főigazgató — s erre hívja fel a figyelmet a tárlat is. Nem kiemelkedő jelentőségű tárgyak kerültek hát középpontba, hanem az anyag, az eszköz és a tárgy közötti összefüggésrendszer. Azonban miközben például a fémmegmunkálás különböző lehetőségeit tanulmányozzuk — a kovácsolástól a zománcozásig, maratásig —, vagy az egyszerű ácsolt bútor és a Thonets-zék.elkészítési módjának különbségeit vesszük szemügyre, úgy érezhetjük, nemcsak az alkotó folyamat, hanem a szépség titkaiból is megfejtünk valamit. (P. Szabó Ernő) 24