Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - Hollós László: Galériája — Budapest

A szobrok elkészítésének legnagyobb megbízója a Fővárosi Tanács, illetve a művelődési főosztály megbízásából a galéria. De mások is fölállíttathatnak szobrot, példa erre a Moszkva téri kút, amelyet a közlekedési tárca csináltatott. Alapjában véve örülünk, ha minél többen áldoznak a képzőművészetre, bár sokkal kedvezőbb szakmai s anyagi feltételeket lehetne teremteni a szobrokra fordítandó összegek koncentrálásával. A megbízás módja mindig az elkészítendő mű nagyságrendjétől függ. Az elkészült vázlatot szakbizottság értékeli, s ha szükséges, a konzultatív zsűri az alkotói folyamat közben is megnézi, véleményezi a szobrot. A mű végleges elfogadása az eredeti nagyságú gipszszobor alapján történik. Ezután a sok nehézséggel járó kivitelezés következik. A galéria feladata a megvalósítás utolsó fázisáig terjed, tehát addig, amíg a szobor felavatható állapotba kerül. Miután a mű elkészült, lezárul munkánk egy szakasza, ettől kezdve a szobor gondozásával kell foglalkoznunk. Mi lehet az oka, hogy a felszabadulás után született köztéri szobrok színvonala jelentősen különbözik? A köztéri szobrászat érzékelhetően követi a társadalom fejlődését, a politikai fordulatokat. Egy szobor alapján pontosan meg lehet állapítani az adott kor társadalmi állapotát, fejlettségi fokát. Én csak jó és rossz szobrot ismerek. Ha egy alkotás igaz tartalmat hordoz, és e tartalmat magas színvonalú művészi kifejezőeszközök szolgálják, akkor téren 1896-ban jó a szobor. Ez nem stíluskérdés. Mostanában divatos dolog egy bizonyos korszak szobrászatát teljes elhibázottsággal vádolni. De a sikertelenséget nem lehet egyértelműen csak az irányítás tévedéseire fogni, hiszen az ötvenes években is születtek kiváló alkotások. Az igazán átütő erejű tehetség a legnagyobb kötöttségek és korlátok között is képes maradandót alkotni. Hogy mikor készültek jobb szobrok, 1932-ben, 1950-ben vagy 1968-ban, komoly elemzést kívánna. Voltak olyan évek, amikor sok remek alkotás született, s olyanok is, amikor kevésbé kiemelkedőek. A köztéri szobrok esetében különösen fontos a közönség fogadtatása. Egy csikorgó, decemberi napon, amikor a Dunánál című, József Attila-szobrot felállítottuk, elhúzódtak a munkálatok, a szobor még nem került végleges helyére. Másnap újra kimentünk, s a szobor kezében egy fenyőágcsokrot találtunk. Szívet melengető látvány volt, nem is fáztunk azon a délelőttön. Köztéri szobrászatunk ma nagyon sokszínű. Nem erőltetünk egyetlen stílust vagy irányzatot sem. Egy szobor felállítása viszont óriási felelősséggel jár. A kiállítások egy idő után bezárnak, de a köztéri szobor évszázadokig a helyén maradhat. Milyen összetételű zsűri dönt arról, hogy egy szobor fölállítható-e közterületen? A lektorátus szakbizottságai döntenek az elkészült vázlatok alapján. E bizottságok munkájában részt vesznek, váltakozó számban, szobrászok, építészek, művészettörténészek, műkritikusok és a galéria munkatársai. A szobor jellegétől kezdve a felállítás helyéig számos szempont befolyásolja a zsűri döntését. A magunk részéről egyébként nemcsak a konkrét, személyre szóló megbízást vagy a pályázati rendszert ismerjük el. Azt is el tudjuk képzelni, hogy a műtermeket járva fölfedezhetünk egy-egy olyan vázlatot, kisplasztikát vagy kész alkotást, amelyet megvásárolhatunk. A művészeknek esélye lehet arra, hogy régóta dédelgetett elképzelésük előzetes konkrét megbízás nélkül is formát öltsön. Mi lett a sorsa azoknak a szobroknak, amelyeket a korábbi évtizedekben eltávolítottak Budapest utcáiról és tereiről? Viszonylag kevés szobrot kellett eltávolítani. Ezek témájuktól függetlenül, tekintettel művészi értékükre, raktárakba kerültek. (A sokat emlegetett Andrássy- és Sztálin-szobor gyakorlatilag megsemmisült.) Most azon munkálkodunk, hogy néhány szobrot, köztük például Erzsébet királyné szobrát és egy Szent György-szobrot, díszítő jelleggel ismét elhelyezzünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden eltávolított alkotást újra fölállítunk. Megőrzésük, múzeumi elhelyezésük viszont feltétlenül szükséges. Sokat lehetett olvasni az ún. szobortemetőről. A szobortemetőnek még a gondolata is fölháborít! Az ötvenes években eltávolított szobrok jelentős részét — elsősorban a bronzokat — sem semmisítették meg, hanem gondosan megőrizték. Gondoljunk csak a Habsburgok vagy Prohászka Ottokár szobrára. Éppen a Budapest hasábjain esett szó a Halászlánykútról. Puha mészkő szobor, amelynek karbantartására soha nem fordítottak kellő gondot. A Népligetben való felállítás, majd egy autópálya miatti áthelyezés is ártott a szobornak. Az általunk készített hivatalos szakvélemény szerint a Halászlány-kutat ma már nem lehet hitelesen rekonstruálni. Véleményem szerint próbáljuk megőrizni, amink van, s csak indokolt esetben rekonstruáljunk. Megőrzött értékeink mellé tegyük korunk alkotásait. A félreértések elkerüléséért, barátja és lelkes támogatója vagyok értékeink megőrzésének. Azt viszont már hevesen ellenzem, hogy pontatlan másolatot állítsunk fel az eredeti mű helyétől távol. Ennek nincs semmi értelme. A magam részéről a Belváros kicicomázásának sem vagyok híve. Nem értem, miért kellett a Vörösmarty térre olyan bronzból öntött csatornafedeleket tenni, amilyeneket soha sem használtak a városban? Vagy miért kellett a hagyományos kandeláberből oroszlánfejes kutat csinálni? A Haris közben felállított, kupolás vitrinkék pedig mosolyogtatóak. Ha már mindenáron századfordulós hangulatot akarunk teremteni a Belvárosban, akkor inkább a millenniumi földalatti szecessziós, üvegfedésű, acélszerkezetes lejárati „kalitkáit" rekonstruálhatnánk. Ennek legalább van hiteles irodalma. Nem tudom, helyes-e, hogy a Belváros „díszítői", figyelmen kívül hagyva a képző-és iparművészeti lektorátus bizottságainak véleményét is, sorozatban szülik az eklektikus és romantikus „műremekeket". Kérem, mondjon pár szót a Budapest Galériához tartozó kiállítótermek jellegéről, látogatottságáról és anyagi helyzetéről. A Budapest Kiállítóterem időszakos kiállításai egyrészt bemutatják a kortárs képzőművészek alkotásait, másrészt érdeklődésre számot tartó, várospolitikai témákról, jelentős beruházásokról (például a Nemzeti Színház építése) nyújtanak előzetes tájékoztatást. Az emeleti helyiségben ismeretterjesztő előadások, filmvetítés, különféle kiegészítő programok rendezhetők. Óbudán két kiállítóházunk van. A Lajos utca 158. alatti műemlék épületben egy reprezentatív Pátzay kisplasztika-gyűjtemény van, a többi teremben időszakos kiállításokat rendezünk. A Varga Imre-gyűjtemény egy kortárs művész eddigi életművét mutatja be. Folyamatosan gondoskoduk legújabb alkotásainak kiállításáról is, így a tárlat minden látogatás alkalmából új élményeket nyújt. A kerületi tanácsokkal közösen működtetjük a Zichy-kastélyban található Óbuda Galériát, a Pataky Művelődési Központban lévő Kőbánya-Pataky Galériát és a Józsefvárosi Kiállítótermet. Ezeken kívül van egy szoborkertünk is a Vas utcában. Lényegében meg vagyok elégedve kiállításaink látogatottságával. Esetenként tapasztaljuk, hogy a szakmai körök által támogatott kiállításokat kevesen nézik meg, miközben egy kevésbé szakmai jellegű kiállítás esetleg tömegeket vonz. Csakúgy, mint a pedagógiában, a kiállítások esetében is figyelembe kell venni a közönség vizuális-művészeti ízlésének fejlettségi fokát, de nem szabad mércének tekinteni. Más kérdés, hogy a kortársművészet megítélése nehéz feladat, itt a legkönnyebb tévedni. Értékszelekció alapján be kell mutatni az új és újabb művészeti irányzatokat, törekvéseket is, de nem szerencsés fokozni a közönség szokatlanság okozta értékzavarát. A Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztálya költségvetést biztosít kiállításaink megrendezésére. A feltételek tehát adottak, és azt is lehetővé teszik, hogy a közönség tájékoztatása és a szakmai dokumentálás érdekében nívós katalógusokat adhassunk ki. Továbbra is szeretnénk élni azzal a lehetőséggel, hogy rugalmasan kövessük a képzőművészet legfrissebb eseményeit, eredményeit és értékes törekvéseit. Az aktualitás nagyon fontos a kortárs művészetben. Azzal a hittel rendezzük kiállításainkat és veszünk részt köztéri szobrok létrehozásában, hogy a kortárs képzőművészetet szolgáljuk. HOLLÓS LÁSZLÓ 19