Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - PESTI TÜKÖR

Új nyugdíjasházak A fővárosszerte épülő nyugdíjasházak általában egyemeletesek, tervezésüknél, telepítésüknél alapvető szempontként vették figyelembe a belső terek és a zöldterületi környezet kapcsolatát, a lakók nyugalmának, jó közérzetének, kényelmének megteremtését. Az idén több ilyen nyugdíjasház munkálatai fejeződnek be a fővárosban. A IV. kerületi Sporttelep utcában egy 28 lakásos épületet vehetnek birtokba a napokban a tulajdonosok. A hatodik ötéves terv programjában 600—800 lakás szerepel, amelyek közül a még átadásra várók csaknem mindegyike elkészül, és beköltözhetővé válik az év végére. A közeljövőben a III. kerületben, a Római úton egy 39 lakásos, (képünkön) Újpesten pedig egy 33 lakásos ilyen házba költözhetnek be a lakók. Még ez év első felében átadnak a Kaszásdűlőn és Kispesten két-két, valamint a IV. kerületi Rezi Károly utcában egy nyugdíjasházat. A Fővárosi Tanács beruházási főosztályán arról tájékoztatták az újságírókat, hogy 1983-ban, a lakásigénylések megújítása után 865 olyan kérelmet jegyeztek föl, amelyben az igénvlők nyugdíjasházi elhelyezést kértek. Azokat részesítik előnyben, akik komfortos vagy komfortosítható főbérleti lakással rendelkeznek, s azt a nyugdíjasházi bérleményért cserébe felajánlják a kerületi tanácsnak. M. T. Negyven év köztéri szobrai Reprezentatív katalógus, interieurfotók, bejegyzések a vendégkönyvben, az eseményre emlékeztető iratcsomók — ennyi marad néhány hónap múlva a kiállításokból. E tárlat anyagát mégsem fenyegeti az a veszély, hogy az idő múlásával szétszóródik, ahogyan ez a kiállítások esetében általában lenni szokott: a negyven év köztéri szobrait bemutató tárlat ugyanis állandóan látható a pestbudai utcákon, tereken, s csupán az összegzés, számvetés szándéka eredményezte, hogy a monumentális művek, „összehúzván" magukat, megjelentek zárt térben, a Budapest Galéria helyiségeiben. Negyven év alatt született a jelenleg Budapesten látható szobrok több mint háromnegyed része. Majdnem ezer szobrot, domborművet helyeztek el a felszabadulás óta eltelt időben, a főváros területén. Ebből ötszáznál több valóban köztéren — utcákon, tereken, mindenki előtt nyitva álló intézményekben — kapott helyet. Közülük, számos fotó társaságában, mintegy hetven mű kisplasztikái változatát, vázlatát mutatták be a rendezők a kiállítóteremben. A katalógus szerkesztésekor azonban teljességre törekedtek, minden munka fotóját, jellemző adatait közlik, így a látogatók átfogó képet kaphatnak — s a kutatás később hitelesebben számolhat be — a budapesti köztéri szobrászat eredményeiről és kudarcairól. Eredmények? Elég talán Segesdi György Marx-Engels szobrát, Varga Imre Károlyi Mihály-emlékművét, Schaár Erzsébet ragyogó portréit említeni. Kudarcok? Nevek helyett inkább egy-két tanulság: a köztéri szobor, legyen bármilyen kitűnő, célszerűen, esztétikusan szervezett tér hiányában aligha érheti el a kívánt hatást. Ha pedig minden szempontból jól szervezett térbe kerül, nem feltétlenül a nagy név varázsára kell bízni a vállalkozás sikerét. Néhány művészünk néha mintha egyszerűen kénytelen lenne rutinból dolgozni, annyi megbízás terheli, míg tehetséges fiatalok sora vár hiába arra, hogy Budapest arculatának — mi több, a közgondolkodás, a történelmi tudat — formálásához hozzájárulhasson. P. SZABÓ ERNŐ Egy díszterem átváltozásai A Sütő utcai Általános Iskola hajdan az Evangélikus Főgimnázium nevet viselte. 1864-ben épült, mindössze 18 hónap alatt. Generációk tanultak ebben a városfalra épített intézményben. Díszterme gyöngyszem volt, a pesti polgárságnak készült, tulajdonképpen az akkor kiégett Vigadót pótolta. Az Evangélikus Presbitérium külön összegekkel támogatta a díszterem építését és fenntartását, hiszen a hangversenyek, felolvasóestek bevételt is hoztak. Az egész épület dokumentuma a díszterem zárókövében volt beágyazva, de a restaurátorok ezt már nem találták meg. A dísztermet eredetileg Márványteremnek is nevezték, Girolamo Bay velenci mester keze nyomát dicsérték a márványhatású falak és a magyaros-keleties díszítés. Ezeket többször lefestették, felújított állapotában csak néhány négyzetméter maradt meg a Girolamo-féle márványozási technikából. És itt érkeztünk el a mához. A beállványozott díszteremben Vizy László, az V. kerületi Tanács terv- és pénzügyi osztályának építészberuházója szívesen kalauzol körbe: — Nagyon izgalmas és szép, ami itt készül a deszkapallók alatt és fölött. — Tíz éve folyik az iskolának mint műemlék jellegű épületnek a felújítása, de ebből a díszterem eddig anyagi okok miatt kimaradt. A mostani helyreállítás ötletét az adta, hogy nem tudunk új zeneiskolát építeni a kerületnek, de a megfiatalított díszteremmel egy kamara-hangversenytermet nyerünk. Eddigi számításaim szerint, mintegy 200 ezer forint társadalmi munkát „adott" bele a tanács. Egész sereg kivitelező és kisvállalkozó sorakozott fel, hogy Schall József tervei szerint, eredeti szépségében bontsa ki ezt a moszatzöld, összevissza mázolt termet. A díszítés magán viseli a romantika és az eklektika jegyeit, a körbefutó tulipános motívum aranylemezekkel készül. Tízezer darab aranylemezt kaptunk, ebből a csillár aranyvázát is kigazdálkodtuk. Menet közben, a feltáráskor derült ki, hogy a mennyezet gerendáit is meg kell erősíteni, s az egész elektromos hálózatot ki kell cserélni. A rajzokból kiderült, hogy hajdan gáz falikarok világítottak itt, Kiszely Katalin üvegművész elkészíti az eredetivel azonos burákat. Egyetlen ép kilincset találtunk, ennek mintájára csinálja meg Francz Ferenc ötvös a többit. Az ő hozzáértését dicséri valamennyi fémmunka, például a karzatrácsok is. Az Országos Szakipari Vállalat és a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat végzi a festő, díszítő és gipszmunkákat, a Ráday Gmk vizsgálja meg az 1860-ból származó gyönyörű aacheni gázkandallókat, hátha továbbra is ezzel fűthetjük a termet. Olyan díszparketta lesz, amely 50x50-es elemekből áll össze. A díszterem két festményét, a Bocskayt és Illésházyt ábrázoló képeket Deák Klára restaurátor veszi vizsgálat alá. — Mit látunk, hallunk még a díszteremben a zenei eseményeken kívül? Gauland Mátyás, az iskola igazgatója egészíti ki a hallottakat: — Az önképzőköreinknek lesz állandó fóruma, szeretnénk kisebb képzőművészeti kiállításoknak, felolvasóesteknek, előadásoknak otthont adni, és a várost szerető közönség e-Iőtt is megnyitjuk majd, hiszen páratlanul szép ez a belső tér. — Mikorra készül el? — Nyáron nyitunk. Az első, ünnepi hangverseny a dolgozóknak, tervezőknek és segítőknek szól. A választások után itt lesz a kerület ünnepi tanácsülése. SESZTÁK ÁGNES 7