Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Szolgálat a fővárosnak ... Épületek, létesítmények és az úgynevezett utcabútorok megőrzésében és felújításában, rekonstrukciójában jelentős feladatot vállalnak a fővárosi és kerületi tanácsok, valamint a felügyeletük alá tartozó vállalatok. 1983-ban készítettek tervet Budapest történeti, művészeti és várostörténeti értékeinek megóvására a fővárosi közművállalatok. A megvalósítás során, első lépésként arról gondoskodtak, hogy a közterületeken elhelyezett, történeti értékű, Budapest régi hangulatát idéző, a közművállalatok tulajdonában lévő, megőrzésre érdemes építményeket, berendezéseket és felszerelési tárgyakat fölkutassák, nyilvántartásba vegyék. A feltáró munkát a Budapesti Műemléki Felügyelőséggel egyeztetve végezték, így elérték, hogy ne kallódjanak el, bemutathatok legyenek egyes, pótolhatatlan darabok. Figyelmet szenteltek annak is, hogy ahol lehetséges, az utcabútorokat ne váltsák fel újakkal, hanem a régieket igazítsák a mai igényekhez. Ezeknek a terveknek és az igyekezetnek eredményeként vált valóra tavaly az egész Vár, a Haris köz, a Duna-korzó, a Vigadó utca és az óbudai Fő tér közvilágításának rekonstrukciója. A Fővárosi Vízművek tavaly nyáron adta át a városképi jelentőségűnek minősített, 1910-ben épült margitszigeti víztornyot. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat kezdeményezésére műemlékké nyilvánították az Ördögárok-Vadaskerti út kereszteződésében levő hidat, amelynek felújítását el is vállalták. A főváros kertészei megkülönböztetett figyelemmel gondoskodnak a parkokban elhelyezett díszes rácsok, kerítések, kutak megóvásáról. A Gázművek a kőszénalapú gázgyártás megszüntetése után felkérte az Országos Műemléki Felügyelőséget, hogy jelölje meg azokat a gépeket, épületeket, eszközöket az Óbudai Gázgyárban, amelyeket ipari vagy egyéb kategóriába tartozó műemléknek tekint. A közművállalatok értékmegőrző tevékenysége pótolhatatlan. Nélkülük, helyettük elvégezhetetlen. Gondoljunk csak az Elektromos Művek idei terveire, melyek között szerepel például a Gellérthegy északi és déli oldalán lévő sétaút régi lámpáinak felújítása, illetve pótlása, a Margitsziget főútján a sétányvilágító lámpák helyreállítása és a Vajdahunyad vára közvilágításának rendbetétele. A főváros kertészei, amint az időjárás megengedte, nekiláttak és folyamatosan végzik a várbeli Szentháromság tér korhű berendezését. Készen vannak a vázlatok a Kossuth térnek és a Károlyi-palota udvarának kialakítására is, és részt vállalnak a belvárosi rehabilitációs tervek kidolgozásából. A pénzügyi feltételeknek és lehetőségeknek megfelelően, folyamatosan felújítják Budapest értékes díszkútjait. Elkészítik a Szabadsághíd pályaszerkezet feletti részeinek műemléki helyreállítását. A csatornázási szakemberek pedig minden évben egy-egy, úgynevezett „zöld villamos" felújításáról gondoskodnak. Mindez szolgálat a fővárosnak, a budapestieknek. A fizetség mellé köszönet is jár. EMTÉ A francia festészet klasszikus százada — Budapesten A múlt — különösen a művészettörténet — kutatója előtt tornyosuló nehézségek felvillantásával kezdi a kiállítás katalógusába írt tanulmányát Jacques Thullier. A történész — állítja — a lelke mélyén tudja, hogy a múltról alkotott képe mindig önkényes, hiszen ,,a valóságot alkotó tények végtelen számában és sokféleségében az idő dolgozik: egyre farag és le-levág belőlük: abból a kevésből pedig, amit a történésznek sikerül megtalálnia, ő maga is, korából és saját érdeklődéséből következő kritériumok szerint választ." A francia festészet klasszikus százada, az 1600—1700 közötti évek esetében még inkább érvényes ez a tétel, mint más korszakoknál. A tanulmány szociológiai munkára hivatkozva megdöbbentő adatokat említ: feltételezések szerint a 17. században összesen ötezer festő működhetett Franciaországban, a termés legalább hárommillió képből állott. Közöttük ugyanúgy volt vásári giccs, mint kiemelkedő jelentőségű mű. Az idő, a történelmi események, az ízlés változása mindkét esetben megtette a magáét: az ekkor keletkezett alkotások közül csak minden második maradt meg napjainkig. A kép tehát nehezen lehetne objektív — az összeállítás azonban, amely a Louvre-ból s több vidéki francia múzeumból érkezett Budapestre, mindenesetre lenyűgöző gazdagságú. Az anyagot Sylvain Laveissire válogatta, munkája során nem arra törekedett, hogy a század festészetének egészét bemutassa, hanem arra, hogy a klasszikus eszmény kialakulását érzékeltesse. Mit adott e kor festőinek az antik történelem, a mitológia? — teszi fel a kérdést a tanulmányíró, s mintegy rámutatva a helyes nézőpontra, folytatja: „Magatartást, a különböző európai központok nyelvezetének elutasítását, új kifejezésmód keresését, azokhoz a mély tanításokhoz kapcsolódva, amelyeket az antik szobrászat és Raffaello nyújtott, az a festő, akiről úgy tartották: megtalálta az antikvitás titkát." Poussin, Claude Lorrain, La Hyre, Vouet s a többiek munkái nyilván nemcsak a szakemberek számára teszik izgalmassá a tárlatot. A képek egy részétől azonban a kiállítás bezárása után sem kell búcsút vennie az érdeklődőknek, hiszen a Szépművészeti Múzeum tizenegy festménnyel egészítette ki, tette gazdagabbá a bemutatót: Claude Lorrain, Charles Le Brun, Sébastien Bourdon, Simon Vouet és mások alkotásaival. E tárlat, akár a korábbi, a 14—16. századi németalföldi szobrászatot bemutató kiállítás, az itthoni értékek fontosságára is felhívja a figyelmet. P. SZ. E. Magánfelhívás közügyben A címben közöltekkel nem is volna semmi baj, ha a vállalkozási szellem nem homályosítaná el az esztétikai szempontokat. Mert a szemléletben — mármint, hogy igyekszünk megőrizni kevés megmaradt várostörténeti emlékünket, sőt, ha lehetőség van rá, gyarapítani is minden módon —, jókora erősödés tapasztalható az utóbbi években. Jócskán akad ellenpélda (mint képünkön) is. Sok köz- és magánenergiába, nem kevés pénzbe kerül egy-egy históriai negyed, hangulatos kerületrész, történelmi városkép eredetivel megegyező felújítása, pusztuló szépségének megóvása. Intézmények és magánemberek erőfeszítése nyomán egyre inkább kialakul a városvédő és -őrző, -kímélő, tulajdonosi szemlélet mindannyiunkban. Ezért emelünk szót minden lehetséges fórumon egy-egy szobor helyreállítása, homlokzat tatarozása, szép kapurácsozat megvédése érdekében, s örülünk minden egyes eredeti szépségét, légkörét visszasugárzó lámpa felállításának. Különösen a megújuló Várnegyed utcáit járva. Éppen ezért bántóan éles az ellentét a közbuzgólkodás és a csoportérdek ilyen ütközése láttán. A századfordulót idéző, közterületen felállított lámpán még alig száradt meg a „fekete fény", amikor valaki úgy látta jónak, itt kell közhírré tenni a magántaxi létét és jogosultságát. Félreértés ne essék: eredeti szépségében visszaállított utcai lámpára szükség van. Magántaxira és az azt hirdető táblára is. De külön-külön. 6