Budapest, 1985. (23. évfolyam)

4. szám március - Pesti tükör

Ne csak emlék legyen A gyárat a húszas években alapí­tották, hosszú ideig önállóan műkö­dött motoröntvénygyárként. Ma úgy mondjuk: kézi formázással dolgozó, mindennemű öntésre alkalmas üzem volt. Azóta eltelt jó hatvan év, s azt mondjuk: korszerűtlen, teljesen ela­vult az épület, a berendezés, a tech­nológia. Olyannyira, hogy már nincs az országban még egy ilyen „manu­faktúra", tehát vigyázzunk rá, mert ipari emlék. Csakhogy a Soroksári Vasöntöde Attila utcai gyárának — mert arról van szó — városképi megjelenése erősen kifogásolható, ami ennél is nagyobb baj, a távozó füstgáz igen­csak szennyezi a levegőt, s ezért már régen kimondták a halálos ítéletet felette. 1982. december 31. volt az el­ső határidő — de a gyár „megszö­kött" a bontócsákányok elől. A kör­nyéken lakók jogosan követelik a be­zárását, de jó ügyet szolgálnak azok is, akik megmentésén fáradoznak. Az ellenzők tábora nyilván felülkere­kedett volna, de ekkor meglódult egy átszervezési hullám, s mire érvényes határozat születhetett volna, a gyárat ismét továbbadták, mint afféle mos­tohagyereket. A nagy hercehurca ellenére az ön­töde szépen dolgozott, profiljának megfelelően egyedi alkatrészeket ké­szített mindenkori anyavállalatának s más megrendelőknek. Emellett adottságai és hagyományai arra kész­tették az üzemet, hogy kapuzatokat, rácsokat, kerítéseket, különféle ön­töttvas épületdíszeket és tartozéko­kat, fedlapokat (lásd képünkön), kandelábereket stb. készítsen, egy­szóval díszes kivitelű, már-már ipar­művészeti tárgyakat és nagy türelmet kívánó termékeket gyártson. A 60-70 tagú gyári kollektíva érti és mindig vállalta ezt a fajta munkát. Aztán, amikor beköszöntött a nosztalgia­korszak, s vele párhuzamosan felme­rült az igény a műemlékek teljes érté­kű helyreállítására, tudták, mi a fela­datuk. Itt készültek többek között a Városligeti-tó hídkorlátjai, az Opera­ház kandeláberei, a Vigadó tér ön­töttvas díszei, a Vörösmarty tér és az óbudai Fő tér lámpái, köztéri beren­dezései. Szép, pontos munkát végez­tek, mert birtokukban vannak az öntvények mintái. Ami nem volt meg, azt „megszerezték". Formát készítettek róla, aztán visszavitték a helyére. Mentségükre legyen mondva — ha egyáltalán szükség van erre —, hogy hivatalos úton ezt aligha való­síthatták volna meg. Hol tartunk most? A Soroksári Vasöntöde 1985. január 1. óta ismét önálló, s a vállalat vezetői a XX. ke­rületi Tanáccsal azon fáradoznak, hogy megmentsék az Attila utcai ön­tödét a pusztulástól, és a lakosságot a környezeti ártalmaktól. Az újabb ha­táridő ez év december 31. A főváros felszabadulása 40. év­fordulójának előestéjén — 1985. feb­ruár 12-én — új műsor, helyesebben új stúdió jelentkezett a Magyar Tele­vízióban. Azóta a 2. programban minden kedden 18.30-kor felhangzik a szignál, megjelenik az embléma: Körzeti stúdió, Budapest. A pécsi és a szegedi után immár a fővárosi lakos­ságnak is van saját tv-stúdiója. Két­ségtelen, Budapest állandó főszerep­lője a „nagy" Televíziónak, csak­hogy a fővárosról-fővárosból szóló híradások, képsorok többségükben az egész országnak szólnak általános érvénnyel. A regionális televíziózás jelentősége abban áll, hogy közvetle­nebbül tudósíthat egy kisebb közös­ség életéről, örömeiről, gondjairól egy kisebb közösséget, melynek tag­jai olykor „szereplői" is a műsornak, mely nekik és róluk szól. A budapesti körzeti stúdió ars poe­ticája, mint ahogy azt Varga László, a szerkesztőség vezetője megfogal­mazta: Budapestről szólni budapesti­eknek. Az eddigi műsorokat (lapzár­táig — A szerk.) még „konzervből" sugározták, törekvésük azonban, hogy mihamarabb egyenesben tudó­síthassanak a helyszínről, ahol kisebb-nagyobb horderejű várospoli­tikai kérdésekről vitatkoznak az em-A Fővárosi Tanács ülései nyilváno­sak. Mindig akad érdeklődő. A feb­ruár végi ülésen az átlagosnál többen foglaltak helyet a karzaton, mert a fővárosi tanácsi testületek munkájá­nak továbbfejlesztésére irányuló ja­vaslat megvitatása mellett további két jelentős téma — a lakásépítés és -vásárlás helyi támogatásáról szóló határozat módosítása, valamint a la­kásügyi tanácsrendelet kiegészítése — szerepelt a napirenden. A lakásügyi kérdések lényegét így fogalmazhatjuk meg: több támoga­tást kapnak azok a családok, melyek vállalják, hogy önerőből teremtenek otthont maguknak. A módosított ha­tározat immár lehetőséget ad vala­mennyi lakásépítési és -vásárlási forma támogatására, így a korábbiak (több szintes, több lakásos társasház­építés és -vásárlás, állami telek tar­tós használatbavételi díjának megfi­zetése, önerőből megvalósuló emelet­ráépítés és tetőtér-beépítés) mellett a családiház-építéshez és bővítéshez is. A határozat kiterjeszti a jogosultak körét a gyermeket egyedül nevelő szülőkre, a mozgássérültekre (a szá­mukra épült speciális kialakítású la­kások vásárlására), a két- és több gyermekes családokra. berek. Egyfajta fórumot kívánnak teremteni mindazoknak, akik szólni és tenni akarnak a városért, légyen az egy lakóház megmentése vagy magá­nerős közműépítés, netán valamely körzet élelmiszerboltjainak rossz áru­ellátása. A főváros 525 négyzetkilo­méterén érdekazonosságot kell te­remteni nagyban és kicsiben is, tehát a lokálpartriótákat kell mozgósítani a jó ügyek érdekében. Hogyan szeretnék ezt megvalósíta­ni? A szerkesztőség „vevő" minden jó ötletre, sztorira, várja a fővárosi­ak leveleit, tudósításáit, s kamera elé invitál mindenkit, akinek közérdekű mondanivalója van. Középpontban a várospolitka áll, de nem mennek el szótlanul az érintőlegesen vagy konk­rétan kapcsolódó művészeti­kultulális problémák mellett sem. Módot adnak a közvetlen párbeszéd­re a város vezetői és a lakosság kö­zött, de nyilvánosságot kapnak a de­mokratizmus légkörében folyó polé­miák is. A témákhoz alkalmazkodva lesznek adások, amikor — mintegy magazinszerűen — többféle érdekes kérdéssel foglakoznak, aztán a hely­színről jelentkeznek élőben. Tervezik saját dokumentumfilmek bemutatá­sát is. A Fővárosi Tanács idei fejlesztési tervében jelentősen növelte a helyi tá­mogatás, valamint az e célra felvehe­tő hitel összegét, ami azt jelenti, hogy az idén 413 millió forint áll a kerületi tanácsok rendelkezésére, amelyből mintegy négyezer család, vagyis a magánerőből építkezők több mint egyharmada támogatható. Az illeté­kes kerületi tanács végrehajtó bizott­sága egyedi elbírálás alapján dönt ar­ról, hogy milyen összegű támogatás­ban részesülhet a kérelmező. A tanácsülés jóváhagyta a lakásü­gyi rendelet módosítását is, s ezzel megszűnt a tanácsi lakásgazdálkodás egyik súlyos gondja. A tanácsoknak most már módjuk lesz megszerezni a lemondással felszabaduló bérlakáso­kat, ugyanis a jövőben a komfortos vagy összkomfortos lakásokért — függetlenül azok szobaszámától — a használatbavételi díjnak akár négy­szeresét-ötszörösét is fizethetik. Ugyancsak a felszabaduló bérlaká­sok számának emelkedését várják a tanácsok attól az intézkedéstől is, amely lehetővé teszi, hogy aki a ta­nács javára lemond bérlakásáról, névjegyzéken kívül kérhet jobb vagy nagyobb társasházi lakást. Négyezer család otthona 3 Fővárosunk a képernyőn

Next

/
Thumbnails
Contents