Budapest, 1985. (23. évfolyam)

4. szám március - Pesti tükör

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Pethő Sándor utca A VI. kerületi Labda utcát 1985. március 1-től Pethő Sándor utcának hívják, és leleplezték a névadó emléktábláját. A hír két szempontból is figyelemre méltó. Először azért, mert egy kiváló szerkesztő, újságíró, egy gondolkodó és ennek következtében egyre radikálisabb nézeteket valló politikus emléke kapott méltó megörökítést. Másodszor: mert a névadás meg az emléktábla is tükrözi jelenünk politikai szemléletét, a nemzeti egységre alapozott politikát, amely a múlt értékeit is erről az alapról ítéli és becsüli meg. Az emléktábla szövege: ,,Pethő Sándor 1885—1940, történetíró, publicista, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője; írásaiban védelmezte az ország függetlenségét, és támogatta a nemzeti összefogás eszméjét." már régóta nem fénypontja a tájnak: ki tudja, hol van, hová lett a bura, az égőfej. Csupán az oszlop árválkodik a meredély szélén, mintegy felemelt ujjként figyelmeztetve: elfeledkeztek róla. Könyvgyűjtők Mekkája Nem csupán a Keleti pályaudvar közelsége magyarázza, hogy igen szép forgalma van a Thököly út elején levő ÁKV-antikváriumnak. Igaz, betér a boltba sok vidéki is, de nemcsak úgy találomra. Az érdeklődés az üzlet specialitásának szól: érdekes, értékes helytörténeti munkákhoz juthat a szerencsés vásárló. Gregus István boltvezető és munkatársai két esztendeje kezdték meg az antikvár helytörténeti anyag tematikus gyűjtését. Tavaly szeptemberben megjelent metszetjegyzékükben (Magyar történelmi metszetek a 16—19. százából) jó néhány, több tízezer forintot érő Pest-Budát ábrázoló, színezett kőnyomatot is kínáltak eladásra. (Képünkön: A pesti Nemzeti Színház átalakításának egyik terve, 1860.) A decemberben megjelent 490 tételes helytörténeti könyvjegyzék — egyharmada fővárosi vonatkozású — is szépen jövedelmezett. A bolt forgalma a duplájára nőtt. Ám itt nem csupán egy jó üzleti érzékkel rendelkező fiatalember vállalkozásáról van szó. Maga a „műfaj", aztán a katalógus összeállítása is olyan munka, amihez már nem elegendő csupán a hozzáértés. Beszélhetünk egyfajta értékfeltárásról, értékmentésről, hiszen a bolt vásárlói között van az Országos Széchényi Könyvtár, az esztergomi Vízügyi Múzeum, továbbá megyei könyvtárak, levéltárak a közületi vásárlók. S ha a keresett mű felbukkan, nem restek levelezni, telefonálni, közületnek, magángyűjtőnek egyaránt. Aligha meglepő, hogy Gregus István is gyűjtő, területe Pest megye. Szép kollekciója van lakhelyéről, Csepelről: régi képeslapok, könyvek, térképek, metszetek, kéziratok. Helytörténeti klubokkal építgeti kapcsolatát, s a csepeli iskolában, ahová három gyermeke jár, szeretné egyszer bemutatni gyűjteményét az úttörőknek. Kedvcsinálónak. A boltban pedig — hadd csigázzuk fel a „reménykedők" érdeklődését — eddig több száz antikvár földrajzi könyv gyűlt össze: a következő jegyzék anyaga. Védett? Fővárosunk nem szűkölködik szép természeti tájakban, érdekes, olykor bizarr látnivalót kínáló természeti képződményekben. Közülük jó néhány — éppen kuriozitása vagy tájképi értéke miatt — hivatalosan védett. Ilyen a budai hegyek egyik érdekessége, a II. kerületben található Apáthy-szikla. „Az Ördög-árok lipótmezei szakasza fölött, 258 méteres magaslatból kiurgró, meredeken leszakadó sziklaalakulat." A tetőn tábla hirdeti, hogy „védett geológiai érték", ám a kép (és képünk) pusztításról és elhanyagoltságról tanúskodik. A sziklapárkányon álló, egyszer messze világító gázlámpa — az 1930-as években állították fel — azonban HÜMLOKiUJZ Nagytakarítás Itt hagyta nyomait a tél. Az idei január-február alaposan megtépázta a főváros utcáit, tereit, parkjait és közterüleit. Maradandó jelekkel igyekezett feledhetetlenné tenni, hogy nem tréfált, és ne feledjük zord erejét a könnyű tavaszi napsütésben sem. Cseppet sem poétikus számokkal, adatokkal bizonyítják a felmérések, hogy Budapest utcahálózatának 3 százaléka javításra, tavaszi karbantartásra szorul. Sótól-sártól voltak feketék a hidak, szobrok, csatakosak a virágágyások, parkok, erdei sétautak. A főváros karbantartása, környezetünk csinosítása csak egyfelől az erre megalakított vállalatok, szervezetek dolga. Hidat, alagutat, bástyát nagy technikai apparátussal mostak, tisztítottak az arra illetékes szakemberek. Kopott a cirok, a veszsző a járdaszegélyeken, gyakrabban járt a kukás teherautó, hogy a kitett, összegyűlt téli lomot elszállítsa a háztartásokból. De a Közterület-fenntartó Vállalat, a fővárosi kertészetek, mezőgazdasági egységek a munkának csak egy részét képesek elvégezni. Házunk táját magunknak kell rendbe tenni. Éppen úgy, ahogyan a gondos háziasszony az első langyos szellő érkeztekor nekifog, hogy ablakot pucoljon, kiűzze a sarkokból is a rejtett szürke, téli napokon észrevétlen pókhálót, megülepedett téli lomot. Nem elég a jó közérzethez, ha a kamrából, pincéből, sufniból kitakarítjuk a piszkot, legalább ilyen fontos, hogy az utcákon, tereken tisztességgel fogadhassuk, pirulás nélkül láthassuk vendégül a hozzánk érkezőket. A Fővárosi Tanács segítséget kért Budapest lakóitól a főváros rendjének, ápoltságának, tisztaságának megóvásához. A felhíváshoz csatlakozott a Hazafias Népfront, a KISZ és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa is. Kinek-kinek a szűkebb háza táján való rendteremtésén kívül, Budapest kicsinosítása is legyen szívügye. p£T*Ó SÁ' 2